1926. március 15-én született Georgia államban, az Egyesült Államokban. Elmondása szerint már gyerekként máshogy hallotta a zenét: „Mindent hallás alapján játszottam, és saját harmóniákat találtam ki.”
Fiatalon annyira szerette Glenn Miller zenekarát és a Broadwayn hallott varietézenét, hogy elhatározta, zeneszerző lesz. A második világháború alatt Stan Kenton free jazz-zenekarában zenélt. Azt mesélte, hogy ez a zene
„pillanatok alatt belemászott a fülembe. Teljesen megváltoztatta, ahogy az összhangzattanról gondoltam.”
Hagyományos klasszikus zeneszerzőként indult, egészen addig, míg össze nem hozta az élet az „ikonoklaszta” pályatárssal, Harry Partch-csel, akinek segített szokatlan hangszereket építeni. Az ötvenes években Johnston Darius Milhaud-nál tanult, majd 1952-ben találkozott John Cage-dzsel. Cage biztatta arra, hogy elektronika helyett dolgozzon hagyományos, akusztikus hangszerekkel.
Később három évtizeden át tanított az Illinois-i Egyetemen. Egyik tanítványa, Larry Polansky így fejezte ki mestere jelentőségét: „Szükségünk van Jackson Pollockra, szükségünk van John Ashberyre, szükségünk van James Joyce-ra és szükségünk van Ben Johnstonra, mert ők olyan dolgokat kérdőjeleznek meg, amiket senki más.”
Johnston a nyugati zene tizenkétfokúságát kérdőjelezte meg.
A nyugati zenében 12 hangot tartunk számot, de valójában minden félhang végtelen intervallumra osztható. Johnston a mikrotonalitás iránt érdeklődött, ezt a hangzásvilágot szerette volna egyesíteni a klasszikus hangszerjátékkal.
Legismertebb darabja valószínűleg az Amazing Grace nyomán írt IV. vonósnégyese.
Ismertebb művei közé tartozik a Quintet for Groups, a Sonnets of Desolation, a Sonata for Microtonal Piano, illetve tíz vonósnégyes. Ez utóbbiakat sokan a 20. századi kamarazene mérföldkövének tartják, a kvartetteket 2002-ben alapult Kepler Quartet vette lemezre. Ez volt a 90 éves Johnston születésnapi ajándéka.
Ha nem ismeri Ben Johnston munkásságát, érdemes a vonósnégyesekkel kezdeni a zenehallgatást. A VII. vonósnégyes harmadik tétele egyszerre gyönyörű és izgalmas (7:34), jól mutatja, mit lehet létrehozni a mikrotonális hangolási rendszerben.
De a X. vonósnégyes nyitótétele sem mindennapi, egy letisztultabb, klasszikusabb formát mutat. Aztán egyszer csak felbukkan egy ismert dallam: a Danny Boy melódiája.
Ben Johnston 2019. július 22-én hunyt el, halálhírét a Twitteren közölték. Kilencvenhárom éves volt.
(források: Wiki, NPR)
hírlevél
