Cser László a kezdetektől támogatta Fischer Iván kezdeményezését, hogy megalapítsa a Fesztiválzenekart. „Hitte, hogy bár a '90-es évek elején a rendszerváltás buktatóival küzd Magyarország, azért kellő odaadással és akarattal megvalósítható Fischer Iván merész ötlete: teremteni valami merőben újat, magas színvonalút, egészen rendhagyót, egy Fesztiválzenekart.
Ám minden új születése rengeteg akadállyal, olykor gyötrelemmel is jár. Cser Laci humora és optimizmusa ilyenkor mindannyiunknak segített átlendülni a nehézségeken, finoman mindig a dolgok lényegére terelte figyelmünket
– idézte meg a kezdeti időszakot Gál-Tamási Mária, felelevenítve a hegedűművész alakját, legendás történeteit.
„Ő volt a nagy mesélő. Történetei olykor viccesek, máskor tanulságosak voltak. Bennük volt minden: egy ízig-vérig muzsikus tapasztalatai, öröme és bánata, élete a zenében és a civil életben. Mi pedig körbeültük és hallgattuk Őt.
A zene volt az élete
– olvasható a nekrológban.
Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el a Budapesti Fesztiválzenekartól, rendszeresen járt a koncertekre, drukkolt a muzsikusoknak, és lélekben továbbra is velük zenélt.
„Ölelje Őt körül a fény és a muzsika az örökkévalóságban…” – zárta sorait Gál-Tamási Mária.
Fejléckép: Cser László (forrás: Budapesti Fesztiválzenekar / Facebook)
hírlevél
