„Ahol ő volt, ott hangos volt az élet, nevetésétől, szókimondó, szarkasztikus humorától, időnként csípős, de a dolgok lényegébe vágó megjegyzéseitől” – kezdte búcsúsorait a zenekar, kiemelve, hogy a csellóművészt mindenki pillanatok alatt a szívébe zárta.
„Először talán még tartott is tőle egy kicsit, aki nem ismerte, de pár mondat után a szemében csillogó mosoly és szeretet jelezte: mindig nyitott a barátságra.
Nagy öleléssel fogadott mindenkit, akiben érezte a zene szeretetét és a humorhoz felnövő intelligenciát. Híres volt segítőkészségéről, az alaptermészetéhez tartozó tulajdonság volt” – idézték meg a csellószólam volt vezetőjének alakját, hangsúlyozva alázatosságát és fáradhatatlanságát.
„Mari nélkül nem lett volna Liszt Ferenc Kamarazenekar, ezt mi, akik részesei és továbbvivői vagyunk a történetnek, pontosan tudjuk.”
Frank Mária a Liszt Ferenc Kamarazenekar csellószólamának vezetője volt a zenekar 1963-as megalakulásától a művész 2001-es nyugdíjba vonulásáig. Bár az aktív, rendszeres zenéléstől visszavonult, továbbra is tartotta a kapcsolatot az LFKZ-tagokkal, utoljára 2019 karácsonyán szerveztek közös ünnepi programot.
hírlevél
