Harrison Birtwistle klarinétjátékot és zeneszerzést tanult a manchesteri zeneművészeti főiskolán, majd a New Jersey-i Princeton Egyetemen folytatta tanulmányait, ösztöndíjasként. Az amerikai egyetemen fejezte be első operáját, a Punch and Judyt. Az opera 1968-ban debütált az Aldeburgh-i fesztiválon, s hogy az előkészítés nem volt zökkenőmentes, az is jelezte, hogy a fesztivál társalapítója, a zeneszerző Benjamin Britten és Peter Pears tenor „félúton” kiszálltak a produkcióból.
1975-től a london Royal National Theatre zenei igazgatója volt. Következő nagy műve, a The Mask of Orpheus című monumentális, négyórás dalműre is csaknem egy évtizedig kellett várnia a publikumnak. Végül 1986-ban debütált, és a komponista munkájáért a következő évben átvehette a Louisville-i Egyetem rangos Grawemeyer-díját.
Életében rangos elismerések sorát érdemelte ki, 1986-ban francia művészeti díjat, 1988-ban lovagi címet kapott. Pályafutása során a londoni Kings College-ban és a Királyi Zeneakadémián is tanított. Birtwistle összesen hét opera, és számos egyéb zenemű szerzője volt, alkotásai közül kiemelkedik még a Panic, amelyet a Royal Albert Hallban mutattak be 1995-ben.
(via npr.org)
Fejléckép: Harrison Birtwistle (fotó: Suzanne Kreiter / Getty Images Hungary)