Kovács Béla 1937-ben született Tatabányán. 1951 és 1956 között tanult a Zeneakadémián, Balassa György osztályában. Diplomája megszerzése után a Magyar Állami Operaház és a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának szólóklarinétosa lett.
Bejárta a világ számos országát, városát, valamint hangversenytermeit, rádió- és hanglemezstúdióit. Koncertezett szólistaként és különböző kamaraegyüttesek tagjaként, részt vett zenei versenyek zsűrijében.
1975 óta tanított a Zeneakadémián, 1989-től a grazi Universität für Musik klarinétprofesszora is volt.
Jelentős publikációs tevékenységet is kifejtett: számos művet írt a klarinétosok számára, és pedagógiai köteteket is kiadott (Klarinétozni tanulok, Mindennapos skálagyakorlatok).
Munkásságát Liszt Ferenc-, Kossuth-, Bartók–Pásztory- és Weiner Leó-díjjal is elismerték, valamint az érdemes és a kiváló művész címet is odaítélték neki.