Berio nevéhez fűződnek - az 1950-es évek legvégéről - az első elekroakusztikus modern zenei kísérletek. Úttörő jelentőségű műveit később számos nagynevű intézmény - többek között Darmstadt, Darlington, a Harvard, a Julliard School és a Columbia University - mesterkurzusain népszerűsítette.

Berio nyitott volt mindenféle zenei hatás felé: műveiben a jazz, a japán nó színház, a népzene és a modern elektronikus zene elemei egyaránt felfedezhetők. 1987-ben Milánóban saját intézetet alapított, a Tempo Reale-t. A zeneszerző-karmester temetésére szülőfalujában, a Siena melletti Radicondoliban kerül sor.