Maurizio Pollini 1942-ben született Milánóban. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban végezte, ám már nagyon fiatalon feltűnt nemzetközi versenyek helyezettjeként. Többek között 1960-ban megnyerte Varsóban a Nemzetközi Chopin Zongoraversenyt. A zsűrielnök Arthur Rubinstein azt mondta róla:
ez a fiú jobban tud zongorázni, mint bármelyikünk.
Bár a siker számos lehetőséget hozott számára, az ezt követő éveket még a tanulmányainak szentelte, és csak a hatvanas évektől állt rendszeresen a koncertpódiumon. Hamarosan meghódította az Egyesült Államokat és Japánt is. Repertoárja a barokktól egészen a kortársakig terjedt, Bach, Chopin, Beethoven, Debussy és más klasszikus szerzők mellett játszotta Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen, George Benjamin és Luigi Nono műveit is. Pályája során olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Herbert von Karajan, Claudio Abbado, Pierre Boulez, Karl Böhm vagy Eötvös Péter. Ugyanakkor ő maga is vezényelt, nem csupán zongoraversenyeket a hangszer mellől, de dirigált például operát is, a nyolcvanas években a Rossini Operafesztiválon A tó asszonyát.
Művészetét rendkívüli technikai tudása mellett a precizitás és a szerzői szándékhoz való maximális hűség jellemezte. Élete során számos kitüntetésben részesült, Chopin noktürnjeinek felvételéért Grammy-díjat kapott, valamint bekerült a Gramophone magazin által létrehozott Hírességek Csarnokába. Még a hetvenes éveiben is aktív volt, újabb Chopin-felvételeket rögzített.
„Amellett, hogy rendkívüli hangszeres művész volt, alapvető fontosságú szerepet játszott azáltal, ahogyan a zene igazi feladata mellett tanúságot tett, és
felismerte, hogy a kulturális és polgári életünk nélkülözhetetlen részeként képes megváltoztatni a társadalmat
– írta a róla szóló méltatásban a milánói Scala.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Maurizio Pollini (fotó/forrás: Philippe Gontier / Deutsche Grammophone)