1927. október 6-án született Bécsben. Edwin Fischer tanítványaként, 1947-ben érte el első nagyobb sikerét, amikor az Osztrák Zenei Versenyen első díjat szerzett. Két évvel később már olyan művészekkel adott elő, mint Wilhelm Furtwängler és Herbert von Karajan. Hosszú karrierje során felvételeket készített Hans Knappertsbusch, Hermann Scherchen és Széll György karmesterekkel.
Két kortársával, Friedrich Guldával és Jörg Demus-szel „a bécsi triumvirátus”-ként emlegették őket.
Leginkább Mozart, Beethoven és Schubert interpretációiról ismerték, de kiterjedt repertoárral rendelkezett, amelyben Chopinnek és Ravelnek is kitüntetett helye volt. Gyakran játszott korhű hangszereken, és birtokában is volt néhánynak, ezek egyikén vette fel Schubert összes zongoraszonátáját.
Szinte mániákusan érdekelték a különböző zongorák hangzásai.
2013-ban például háromszor is rögzítette Schubert utolsó három szonátáját: egy 1820-as, egy 1920-as és egy 2000-es évekbeli zongorán. Hasonló felvételei vannak Beethoven Hammerklavier-szonátájáról.
Feleségével, Eva Badura-Skodával sokat tettek a tehetséggondozásért és több nyelvre lefordított könyvet írtak Mozart és Bach zenéjének interpretációjáról.
Paul Badura-Skoda életében megkapta az osztrák, a francia és a holland becsületrendeket, több egyetem tiszteletbeli doktora volt. Szeptember 25-én hunyt el, pár nappal 92. születésnapja előtt.
Egyik utolsó koncertjét a bécsi Musikvereinban adta, az alábbi felvételen Schubert négy impromptu-jét, Schumann Kinderszenen-ciklusa és Mozart c-moll zongoraszonátája (K457) szól.