Rados Ferenc 1934. október 26-án született Budapesten, zenészcsalád gyermekeként. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Zeneakadémián, Kadosa Pál növendékeként folytatta.
Pályáján kezdetektől fontos szerep jutott a tanításnak, a később nemzetközi hírnévre szert tevő hazai zongoristák közül jóformán mindegyik a növendéke volt.
Így tanítványai között tartják számon Kocsis Zoltánt (akivel rendszeresen együtt is koncertezett), Ránki Dezsőt, Schiff Andrást, míg kamarazene-tanárként még tágabb körben gyakorolt hatást az utána jövő nemzedékekre, óráit látogatta Csalog Gábor, Fülei Balázs, Ittzés Gergely, Kelemen Barnabás, Keller András, Nagy Péter, Szilasi Alex, Szokolay Balázs, Várjon Dénes, Vékony Ildikó, valamint az Auer vonósnégyes, a Bartók vonósnégyes és a Somogyi-vonósnégyes.
Tanított a szombathelyi Bartók Szemináriumon, illetve itthon és külföldön is számos mesterkurzuson adta át tudását. A nyolcvanas évek végéig rendszeresen koncertezett, a zongora mellett fortepiano-művészként is. 1980-ban érdemes művész lett, 1997-ben Bartók–Pásztory-díjat kapott, 2010-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.
A közelmúltban számos tanítványa köszöntötte kilencvenedik születésnapja alkalmából. „Egyetemes zenét tanít, az univerzalitást, a minden mindennel összefügg szemléletet, a rálátás képességét adja át. A látásmód, amivel játszik vagy tanít, szerencsére nagyon »ragályos« azoknak a zenészeknek a körében, akik erre érzékenyek.
Nemcsak az én véleményem a nemzetközi zenei térben, hogy a világon kétféle muzsikus létezik: aki játszott Rados tanár úrnak, és aki nem.
Mások mellett említhetem Steven Isserlist, Leonidas Kavakost vagy Yuja Wangot, ők például azok a szerencsések, akik rendszeresen dolgoztak vele és értik, mi történik, amikor két hang összefüggéséről beszélünk” – nyilatkozta Kelemen Barnabás hegedűművész.
(Forrás: Papageno)
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem jelenítünk meg reklámokat.
Fejléckép: Rados Ferenc (fotó: Kaupo Kikkas)
hírlevél
