Sári József 1935-ben született Lentiben. 1954 és 1962-ben végezte tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol zeneszerzést Szervánszky Endrénél tanult. Miután lediplomázott, zenetanárként, zongorakísérőként, kamarazenekar-vezetőként dolgozott, valamint zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott. 1971 és 1984 között a Német Szövetségi Köztársaságban élt mint zeneszerző és zenetanár, műveit karmesterként és zongoristaként gyakran maga is adta elő. Miután visszatért Magyarországra, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, később világszerte mesterkurzusok oktatója volt.

Műveit az 1980-as és 2000-es évek között rendszeresen játszották Magyarországon és külföldön, különösen Németországban.

Sári József munkásságát számos rangos díjjal ismerték el: kétszeres Bartók–Pásztory- és Artisjus-díjas, emellett Kossuth-díjjal és az Érdemes Művész címmel is kitüntették. Kilencvenedik születésnapján a hazai kortárs zene színe-java tisztelgett munkássága előtt.

„A zenéd pedig magasabb rendű harmóniáról tanúskodik. Nem konszonáns, nem »andalító«, hasonló értelemben, ahogyan Illyés Bartókról beszél.

Tudatosan dolgozol zenei építményed nem pusztán akusztikus szépségén. Amit úgy szeretek zenédben, így fogalmaztad Nagy mű-e a kis mű? címen 1995-ben folytatott rádióbeszélgetésünkben: »Az a feladatom, hogy műveket írjak, ahol
bizonyos sztereotípiák nem használhatók. (...) Oda szeretném az előadót visszavezetni, ahol minden hang mögött ott kell lenni.« A zeneszerző feladatát pedig így summáztad: »Minden hangot megsimogatok, minden hangot helyére teszek«” – írta róla Hollós Máté 2010-ben.

Fejléckép: Sári József (fotó/forrás: Felvégi Andrea / BMC)