Sebestyén János 1931. március 2-án született Budapesten. A Zeneakadémián orgonát, zongorát és zeneszerzést tanult. Diplomája elnyerését követően a Magyar Rádió munkatársa lett, ahol ötven éven át dolgozott a Zenei Főosztályon. Orgonistaként és csembalóművészként bejárta Európát, Japánt és az Egyesült Államokat is. Művészi érdemeit itthon 1967-ben Erkel Ferenc-, 1974-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1982-ben Érdemes művész címmel ismerték el. Külföldön is több elismerést kapott, Olaszországban zenei szolgálataiért az Olasz Köztársaság Lovagrendje, Portugáliában pedig a Henrik Infáns állami kitüntetés Grande Commendador érdemrendjével tüntették ki. 75. születésnapján adott egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mitől lenne jobb kedvű, így felelt: "Apám 71 éves volt, amikor meghalt, anyám 91. Ha a közepét veszem, ami nonszensz, akkor még van hat évem..." Sebestyén János március 2-án töltötte volna be 81. életévét... (Sebestyén János részletes életútját erre a linkre kattintva olvashatja el.)

Czigány György mint régi kollégát méltatta Sebestyén Jánost: "Számtalan közös műsort készítettünk, Sebestyén János egyike volt annak a számtalan művésznek, akik hajdan a Magyar Rádióban szerkesztőként, műsorvezetőként is megfordultak. Az '50-es évektől előbb zenei rendezőként dolgozott a Bródy Sándor utcában, majd páratlanul színes műsorokat hozott létre. Ha egyet kell kiemelnem, az az Egy rádiós naplójából című, amellyel a hallgató bekalandozhatta a világot Oslótól Párizsig - ez még nem oly rég ment a Katolikus Rádióban. A lakása felért egy múzeummal, rádióújságokat, dokumentumokat gyűjtött a Föld minden tájáról, és ha egy téma szóba került, tévedhetetlen biztonsággal nyúlt be egy irathalomba, hogy onnan valamilyen világhíresség levelét húzza ki, Závodszky Zoltántól Rózsa Miklósig, akivel különösen jóban volt. Az élete a mikrofon és az orgona között telt el, amikor az egyik karja lebénult, képes volt Lantos Istvánnal háromkezes koncertet játszani."

Lantos István zongora- és orgonaművész, a Zeneakadémia volt rektora így emlékszik vissza néhai kollégájára: "Büszkén mondhatom, hogy a betegsége után Sebestyén János balkeze voltam. De arra is büszkén emlékezem, hogy amíg teljes egészségnek örvendett, sok szép és sikeres turnét teljesítettünk együtt. Nem egyszer firtattam, vajon a mikrofon vagy a zene fontosabb számára. Mindkettő - szokta mondani. Én mégis azt hiszem, hogy a zene picit fontosabb lehetett, ő muzsikuslény volt. És a többi, ami köré épült, azt pluszban mi kaptuk tőle ajándékképp. Ő hozta létre a Zeneakadémia csembaló szakát, akik ma e hangszeren mesterien játszanak - Horváth Anikótól Spányi Miklósig - , az ő szárnya alatt növekedtek."