Szabó Miklós 1931. április 15-én született Szentgotthárdon. Pályáját 1953-ban Győrött a Zeneművészeti Szakiskola tanáraként kezdte.
1958-ban alapította a Győri Leánykart, amellyel 1968-tól számos európai országban és az Egyesült Államokban, Japánban, Izraelben, Kanadában tartott elméleti és gyakorlati bemutatókat, szemináriumokat vezetett, koncerteken lépett fel és lemezfelvételt készített. A győri Konzervatórium zeneelmélet professzora és külföldön is keresett vendégprofesszor volt. 1984-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított.
„Személyében az önmaga és tanítványai iránt legendásan szigorú tanár mellett a legendásan igényes és kivételesen invenciózus karvezetőt, a magyar kórusművészet egyik példamutató mesterét tisztelhetjük. Énekkarával 1961-ben az első debreceni Bartók Béla Kórusverseny egyik első díjának nyerteseként tűnt fel, s ez a magas színvonalú művészi munka végigkísérte pályáját. A zeneművészeti szakiskolásokból és főiskolásokból álló énekkarával páratlan vállalkozó kedvvel tűzte műsorára Bartók összes gyermek- és nőikari művét. Úttörő vállalkozások egész sora fűződik nevéhez, mint a hazai régizenei mozgalom egyik előhírnöke tűzte koncertjei műsorára és rögzítette hangfelvételen Dufay egyik miséjét, aztán Palestrinát, Lassust, majd Haydn és Mozart kánonjait, világpremierként Michael Haydn műveit, Liszt kórusokat, Kodály legnehezebb nőikarait, így a Hegyi éjszakák teljes sorozatát. A kórusrepertoárt 20. századi mesterek műveivel is gazdagította, köztük számos magyar szerző – Soproni, Szőllősy, Kocsár, Jeney, Szőnyi Erzsébet és mások alkotásainak ősbemutatóival”
– írta róla Ittzés Mihály 2015-ben.
2020. június 11-én hunyt el, életének 90. évében.
Elismerései közé tartozik a Liszt Ferenc-díj (1967), a Bartók-emlékplakett, a Kodály Zoltán-emlékérem, a Lajtha László-érem, a Liszt-emlékplakett, a Kossuth-díj (1991) és a Bartók–Pásztory-díj (1996).
Fejlécfotó: Szöllősi Mátyás / MMA
hírlevél
