December 27-én elhunyt Tarjáni Ferenc világhírű kürtművész.
1938. szeptember 11-én született Dorogon, ahol először hegedűn kezdett tanulni. Pár évvel később Békés-Tarhoson folytatta, egy csuklótörés viszont véget vetett a hegedűsi karrierjének. „Hálás vagyok egy szilvafának is, melynek letört az ága, [... így] ismertem meg és szerettem bele abba a hangszerbe, amely egész életemet elkísérte.” Budapesten kürtöt kezdett tanulni, 1958-tól már a Magyar Rádió Zenekarában játszott. „Szólamvezetőként, később szólistaként bejártuk egész Európát, Amerikát és a világ számos országát. Lehetőségem volt a New York-i Carnegie Hallban, a J. F. Kennedy Centerben, Washingtonban, Chicagóban szólistaként, valamint a Szovjetunió, Kína, Ausztrália nagyvárosaiban zenekari muzsikusként 37 évig elfújni a zeneirodalom legszebb alkotásait” – írta rövid önéletrajzában.
A kor nagy zeneszerzői – Bogár István, Bozzay Attila, Dávid Gyula, Durkó Zsolt, Hidas Frigyes, Kocsár Miklós, Láng István, Soproni József – írtak és ajánlottak neki műveket, amelyeket többnyire a Budapesti Kamarazenekarral mutatott be. 1975-től a Zeneművészeti Egyetem tanára lett, számos növendéke nemzetközi karriert futott be.
Genfben, Münchenben és Budapesten nyert nemzetközi versenyeket. 1965-ban és 1967-ben Liszt Ferenc-díjat, 1975-ben Érdemes Művész, 1980-ban Kiváló Művész, 2002-ben pedig Bartók-Pásztory-díjat kapott.