Klasszikus

Elidegenedő múltunk

2022.09.15. 15:35
Ajánlom
Új vezető karmesterrel kezdte meg 2022/23-as évadát a Savaria Szimfonikus Zenekar Szombathelyen. A szeptember 9-i koncerten Vajda Gergely vezényletével arra keresték a választ, hogyan viszonyulhatunk zenei és történeti múltunkhoz.

Magyarország sokat kárhoztatott Budapest-centrikussága sajátos helyzetet teremt a fővároson kívül működő kulturális intézmények számára, miközben eléggé monopolhelyzetben vannak az adott régiót és műfajt tekintve, mintha egy plusz mércének is meg kellene felelniük. Ha egy budapesti zenekar gyengén játszik, a közönség megvonja a vállát, ha ugyanezt egy vidéken működő együttes teszi, mindenki rögtön legyint, „hát persze, arrafelé ilyenek a lehetőségek”. Miközben a fővároson kívül is léteznek egészen kiváló együttesek, ám ha nem lépnek fel rendszeresen Budapesten, szinte esélytelen, hogy teljesítményük a közbeszédbe is bekerüljön – amiben a közlekedési adottságok is szerepet játszanak,

autó nélkül lehetetlen egy vidéki nagyváros koncertje után még aznap este hazautazni (ezen a helyzeten legfeljebb a pandémia alatti online koncertek javítottak valamelyest).

A szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekarra már csak azért is odafigyelhettünk az utóbbi időben, mert évek óta a legragyogóbb hazai karmesterek dirigálják őket. Az idei szezontól pedig újra vezetőkarmester áll az együttes élén, Vajda Gergely személyében, aki már több koncerten is nagyszerűen vezényelte a zenekart, érthető hát, hogy gyümölcsöző együttműködésüket még szorosabbra fűzték. A dirigens az új szerepében való bemutatkozáshoz igen impozáns műsort választott, több mint két évszázad muzsikáját, a bécsi klasszicizmust, a késő romantikát és a kortárs zenét ölelte fel a program. Nem csupán a rövid bevezető gondolatai alapján tűnődhettünk el, mit is jelent számunkra a művészet és az elmúlt korok zenéje (Vajda Gergely arról beszélt, miért nélkülözhetetlen emberi létünkhöz a muzsika), de a darabok és azok viszonya is a múlttal való szembenézésre késztetett.

Savaria4-145836.jpg

A Savaria Szimfonikus Zenekar (Fotó/Forrás: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar)

Eötvös Péter Dialógus Mozarttal című alkotása már címében is reflektált a múlt zenéjére, a zeneszerző Mozart jegyzetfüzetéből álló töredékekre épített, melyeket először da capo című, cimbalomra és kamaraegyüttesre írott alkotásában dolgozott fel. Most a salzburgi Mozarteum felkérésére készült nagyzenekari átdolgozás hangzott el. Izgalmas ötlet napjaink egyik legjelentősebb kortárs magyar zeneszerzőjével indítani az évadot, ám a Dialógus Mozarttal nem tartozik azon darabok közé, amelyek komolyabb kihívás elé állítanák a közönséget. Nem így a muzsikusokat,

sokszor bebizonyosodott, hogy a mai muzsika még kimunkáltabb játékmód mellett tudja igazán megmutatni a szépségét, mint a korábbi alkotások.

A Savaria Szimfonikus Zenekar feszes és precíz előadása nem nélkülözte a játékosságot sem, és helyenként fel lehetett fedezni a darab elődjéből származó kamarazenei hangzás nyomait. A mű mégsem csupán kreatívan kombinálható alapanyagként tekintett a múlt zenéjére, egy pillanatra a csellók és a szordínóval játszó rézfúvósok hangzása nosztalgiába vonta a Mozart-muzsikát. A zeneszerzők évszázadokon átnyúló párbeszéde mellett hirtelen megjelent a távolság is, az érzés, hogy ez a művészet mégsem lehet már maradéktalanul a miénk – mely gondolat aztán a második részben teljesedett ki.

Savaria1-145926.jpg

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás (Fotó/Forrás: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar)

Eötvös Péter közvetítő közege után direktebb kapcsolatba is kerülhettünk Mozarttal, a zenekar az első rész második felében az A-dúr hegedűversenyt játszotta. Remek volt hallani, az együttes micsoda összhangban képes nagy zenei íveket megformálni, és a zeneszerzőre jellemző stílust és eleganciát sem kellett nélkülöznünk. Ebben a darabban az együtteshez egy kiváló szólista, Kokas Katalin csatlakozott, akinek nemcsak virtuozitása miatt volt különösen emlékezetes a produkciója, de szépen kiemelte a Mozart-zene sokszínűségét – természetesen megint csak a zenekarral együtt –, emlékezetes volt, amikor a második tételben a muzsika váratlanul elkomorult, hasonlóképpen a zárótétel kísérteties futamaihoz. És még egy meglepetést is kapott a közönség, a darab után ugyanis a hegedűművész férjét, Kelemen Barnabást is színpadra szólította, akivel ráadásként egy Mozart-duótételt játszottak.

A második részben aztán egy monumentálisabb feladat várta a zenekart, Mahler I. szimfóniája hangzott el. A zenetörténetnek ez a korszakos remekműve minden muzsikus számára óriási kihívást jelent, nem csak technikai értelemben. „Mahler egész életműve egy nagy gyászinduló” – jegyezte meg egyszer a karmester, Vajda Gergely, és ez fokozottan igaz az I. szimfóniára, melyben konkrétan szerepel is egy gyászinduló tétel, eközben pedig csodálatosan összetett képet nyújt egy letűnő korról. A Beethoven-utánérzésű első tétel még a német romantika világát festi a szemünk elé, akárcsak a zeneszerző saját, A vándorlegény dalai című dalciklusából idézett természetképek. Mégis tökéletesen érezhetjük, hogy

ez a korszak, amikor minden csalódás ellenére is létezett valamiféle ideál, mindörökké odavan, és csak a modern idők bizonytalanságából tudunk felé fordulni.

A darab mintegy újra kézbe veszi a régi szépségeket, megcsodálja, visszapillant rájuk, majd hagyja őket a távolba veszni (gondoljunk a zárótételben felbukkanó, korábbi zenei anyagokra), miközben előrevetíti az egész közép-európai világ felbomlását. Hihetetlen belegondolni, hogy a mű még a 19. században keletkezett, Mahler pedig 1911-ben meg is halt, a darab mintha csaknem száz év, az 1918/20-ig tartó időszak történelmi eseményeit foglalná magába.

Savaria5-145836.jpg

A Savaria Szimfonikus Zenekar (Fotó/Forrás: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar)

Azt hiszem, Mahlert csak nagyon jól vagy nagyon rosszul lehet előadni, olyan értelemben, hogy minden megvalósítás, ami nem nagyon jó, szükségszerűen nagyon rossz lesz, a közönség csak akkor képes megérteni és átérezni a zenei anyag komplexitását, ha annak szervezőelvei az előadásban maradéktalanul érvényesülnek, máskülönben az egész darab kaotikus hangkavalkádba fullad. Ezzel szemben

a szombathelyi koncerten a szimfónia elképesztő erővel szólalt meg, amelyből minden hangszercsoport kivette a részét,

említhetnénk akár a rézfúvósokat, akár a csellót, a nagybőgőket, az éteri magasságokat megjáró hegedűket, de a harmadik tétel melléktémájáért a fafúvósoknak is küldenék egy képzeletbeli virágcsokrot.

Savaria3-145833.jpg

A Savaria Szimfonikus Zenekar (Fotó/Forrás: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar)

Mi is lenne alkalmasabb téma egy évadkezdéshez, mint számba venni, hogyan viszonyulunk mi, a jelenkorból a zenéhez, beleértve annak történeti múltját is? Vajda Gergely vezetőkarmester és a Savaria Szimfonikus Zenekar átütő erejű produkcióval mutatta meg, hogy miközben identitásunk elválaszthatatlan része mindaz, ami régen történt, mégis csak egy bizonyos távolságból lehetünk képesek megfigyelni azt.

De nem baj, ahogy a Mahler-szimfónia is megmutatta, el kell fogadnunk, hogy minden változik.

Ha pedig az elmúlás olyan szép, mint ahogy ezen a koncerten hallhattuk, akkor talán nem is annyira rossz dolog.

Fejléckép: A Savaria Szimfonikus Zenekar és Vajda Gergely (fotó/forrás: Büki László / Savaria Szimfonikus Zenekar)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Nem a csönd, a némaság jelzi a díj függetlenségét” – újabb reakciók Vilmányi Benett visszautasított elismerése kapcsán

A korábbi Junior Prima díjasok közleménye után Tompa Andrea, Gábor György és Kovács Bálint is közzétette gondolatait a véleményszabadságról, a díjak függetlenségéről és a színészszakma összefogásáról.
Plusz

Patti Smith-napot rendeznek a Freeszfe hallgatói

Jóformán minden művészeti ág képviseli magát október 1-jén a hét helyszínen zajló Patti Smith-napon, koncert, színház, kiállítás, tánc, és megannyi program várja azokat, akik szeretik átlépni a megszokott határokat.
Könyv

5+1 izgalmas könyvbemutató a hamarosan kezdődő Könyvfesztiválon

Kortárs olasz regény, kisiskolásoknak szóló mesék az igazán nehéz kérdésekről, verses antológia a társadalom és az erőszak kapcsolatáról vagy épp történelmi elemzés Trianonról szlovák szemmel: mutatjuk, mire érdemes odafigyelni a hamarosan kezdődő 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
Könyv

Mutatjuk, kik az irodalmi Nobel-díj legnagyobb esélyesei

Michel Houellebecq és Salman Rushdie a két fő várományosa a 2022-es irodalmi Nobel-díjnak, de ezúttal is szoríthatunk Nádas Péterért, illetve Krasznahorkai Lászlóért. Cikkünkben mutatjuk, hogy látják a leghíresebb kortárs írók esélyeit a fogadóirodák.
Klasszikus

„Wagner zenéje úgy hat rám, mint a drog, a mai napig függő vagyok” – Exkluzív interjú Michael Volléval

Budapesten Bachot és Lisztet énekelt korábban, de a világ legnagyobb operaházai elsősorban Wagner-szerepeiről ismerik. Michael Volle október 10-én a Müpába érkezik, ennek kapcsán kedvenc szerepe mellett a zeneszerző iránti rajongásáról is mesélt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Egy húszéves zseni rémtörténete – korai Mahler-mű hangzik el a Müpában

A panaszos dal, Gustav Mahler első, teljes egészében fennmaradt műve a Grimm-testvérek hátborzongató meséjén alapszik. Bár a zeneszerző később két tételesre rövidítette ifjúkori művét, újrafelfedezése után igen népszerű lett az eredeti verzió is, amely most először hangzik el Magyarországon.
Klasszikus ajánló

Hiány két hang között – Nádas Péter és Haydn a BMC-ben

Az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett Nádas Péter Budapestje programsorozat egyik különleges összművészeti eseménye lesz a BMC-ben rendezett koncert.
Klasszikus ajánló

Négy fesztivál vendége volt szeptemberben az Anima Musicae

Gazdag programmal indította 2022/23-as évadát az Anima Musicae Kamarazenekar. A zene lelkéről elnevezett együttes négy rangos fesztivál meghívottjaként lépett fel.
Klasszikus interjú

„Wagner zenéje úgy hat rám, mint a drog, a mai napig függő vagyok” – Exkluzív interjú Michael Volléval

Budapesten Bachot és Lisztet énekelt korábban, de a világ legnagyobb operaházai elsősorban Wagner-szerepeiről ismerik. Michael Volle október 10-én a Müpába érkezik, ennek kapcsán kedvenc szerepe mellett a zeneszerző iránti rajongásáról is mesélt.
Klasszikus kritika

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.