A barokk operairodalom igazi slágere nyitja a Müpa 2026-os Régizene Fesztiválját, Georg Friedrich Händel Julius Caesarja a korszak egyik legismertebb műve, amelyben a politikai és a szerelmi intrika együttesen bonyolítja a cselekményt. A nagy történelmi alakok, Caesar, Kleopátra, Ptolemaiosz
jelentőségük ellenére is esendő emberek, akiket sokszor legismertebb tetteikre is a hatalom iránti sóvárgás, a szerelem és a testi vágyak vezetnek.
Händel pedig különösen érzékenyen és átérezhetően tárta fel a barokk operák legkedveltebb témáját képező lelki folyamatokat és nagy szenvedélyeket, amellyel egyéni arcot adott a történelemkönyvek lapjairól ismert karaktereknek.
Az 1724-es ősbemutatón a korszak meghatározó énekesnagyságai szerepeltek, csodálatos hangok, akik ugyanakkor nehéz természetükkel sok fejfájást okoztak a zeneszerzőnek. A világhódító címszereplőt a kasztráltak egyik legnagyobb sztárja, Francesco Bernardi, azaz Senesino énekelte. A Händel számos művét sikerre vivő énekes magánélete is roppantul izgatta a nagyközönséget, nevezetes botránya esett például Anastasia Robinson énekesnővel, aki a Julius Caesarban is szerepelt. Ám míg ott a bosszúszomjas Corneliát formálta meg, egy másik előadáson szerelmespárt alakítottak, az énekesnő pedig panaszt tett: partnere a színpadon nem tartja be az illendőség szabályait. Senesino válaszként nem túl kedvezően nyilatkozott Robinson erényeiről – mivel a közhiedelem szerint egy angol főúr szeretője volt, és csak jóval később derült ki, hogy már évekkel az eset előtt titokban házasságot kötöttek. A történtekről még Jonathan Swift is megjelentetett egy szatirikus hangú írást, amely aztán széles körben ismertté vált.
A Giulio Cesare februári, koncertszerű előadásán igazi világsztárok szólaltatják meg az operát. A címszerepet a fiatal lengyel kontratenor, Jakub Józef Orliński énekli, aki
varázslatos hangja mellett sokoldalúságával is felhívta magára a figyelmet: breaktáncosként és fotómodellként is ismert.
Mindez azonban nem rabolta el túl sok idejét attól, hogy olyan neves helyeken lépjen fel, mint a Metropolitan Opera vagy a Carnegie Hall, az Aix-en-Provence-i vagy a Glynbebourne-i Fesztivál, számos lemeze közül pedig többet is Grammy-díjra jelöltek. Partnere a csodás francia koloratúrszoprán, Sabine Devielhe lesz, aki a barokk és a bel canto repertoár mellett a romantikus és a kora modern világban is szívesen kalandozik. Mellettük az ukrán kontratenor Yuriy Mynenko és a nemrég a cardiffi énekversenyen feltűnt skót mezzoszoprán, Beth Taylor is színre lép, valamint közreműködik a világ egiyk legismertebb régizenei együttese, az Il Pomo d’Oro és vezetőjük, Francesco Corti.
Északi fény, középkori szerelmi történet, húsvéti áhítat
A Régizene Fesztivál további előadásai is számot tarthatnak az ének, illetve a hangszeres játék rajongóinak érdeklődésére. Megtudhatjuk például, hogy a barokk stílus nem csupán a délebbi vidékeken termékenyítette meg a muzsikát, a korszak kevésbé ismert, Skandináviából származó alkotásait is érdemes meghallgatni. Kalauzaink a február 20-i hangversenyen a francia régizenei együttes, az Ensemble Correspondances, karmesterük, Sébastien Daucé, valamint Lucile Richardot mezzoszoprán lesznek. Ne aggódjunk tehát, ha nem csengenek ismerősen a XI. Károly svéd király udvarában működő zeneszerzők, Tunder, Krieger, Albrici nevei, hiszen ennek a stílusnak a specialistái mutatják majd meg szépségeiket.
Egy jóval közismertebb művészetbarát király udvarába is ellátogathatunk. A XIV. Lajos alatt működő Jean-Baptiste Lully Armide című operája Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című eposzának kedvelt vándortémáját dolgozza fel, amely több mint féltucatnyi kollégája fantáziáját is megmozgatta. A főszereplő, a varázslónő Armida, a Szentföldet felszabadítani akaró keresztes lovagok ellen harcol, ám egyikük iránt menthetetlenül szerelemre lobban.
A démoni erők és az elsöprő szenvedély természetesen az olasz származású mester számára is hálás alapanyagnak bizonyultak,
ahogy azt március 20-án, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar előadásában, Vashegyi György vezényletével meg is hallhatjuk.
Nagyobb egyházi ünnepet el se tudnánk képzelni Johann Sebastian Bach zenéje nélkül, virágvasárnap este a komponista egyik legjelentősebb műve, a monumentális h-moll mise szólal meg. A majdnem két óra hosszú, tehát a liturgikus kereteket jócskán meghaladó alkotás egyik talányos vonása, hogy latin nyelvű szövegre készült, amit akkoriban a katolikus egyház szertartásain használtak, míg Bach lutheránus volt. A zene azonban univerzális, így bármiben is higgyen a ma embere, a h-moll mise szép lelki táplálékot nyújthat, hogy azon gondolkodjunk, ami túlmutat rajtunk.
A Régizene Fesztivál teljes programja itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Jakub Józef Orliński (forrás: Askonas Holt)
hírlevél
