A bartóki hagyományokat folytató Fonó, amely magára vállalta, hogy a Kárpát-medence egész területén még fellelhető eredeti népdalokat digitális változatban rögzíti, most ellehetetlenült. Nem csupán az a veszély fenyegeti, hogy e téren a lemezkiadói tevékenységét nem folytathatja, hanem lehet, hogy az egész intézmény a felszámolás sorsára jut. A nyolc évvel ezelőtt magalakult zeneház úttörő tevékenysége bezárással, a javak elárverezésével végződhet, ha nem kap rendszeres juttatást, mert a profilváltásra, a populáris lemezek megjelentetésére a menedzsment nem hajlandó. A Fonót nem csak az sújtja, hogy forrásai elapadnak, hanem még a pályázatokon elnyert támogatások se folynak be időben, továbbá a bizományba átadott - és már eladott - kiadványaik után sem kapják meg mindig a kialkudott összeget.

Végtelen szomorúságának adott hangot Kelemen László néprajzkutató, a Hagyományok Háza igazgatója, aki a Fonó Utolsó Óra sorozatának egyik kezdeményezője volt. Az igazgató szerint, ha a Fonó autentikus népzenei lemezkiadása leáll, akkor nem lesz intézmény, amelyik újraindíthatná. Kelemen - bár nem szívesen értékelne egy olyan munkát, amelyhez ő is kötődik, de - állítja, a XX. század legjelentősebb népzenei gyűjtése valósult meg László Sándorék tevékenysége révén. A munka eredményeként 1200 óra zeneanyagot adtak át a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének. Hangsúlyozta, hogy induláskor Magyar Bálint kultuszminiszter volt az első, aki támogatta a Fonót, és hozzá hasonlóan cselekedett a következő tárcavezető is, mert a 3-500 példányban eladható korongok nem biztosítják a gazdaságosságot, viszont nélkülözhetetlen adalékai a tudománynak és a magyar kultúrának.