Klasszikus

Eltűnt tenorszínek nyomában

2010.10.26. 09:01
Ajánlom
Érdekes repertoár, nagyszerű énekes, remek, ám kissé kiszámíthatatlan zenekar – vajon kell-e ennél több egy kellemes péntek estéhez? Valószínű, hogy nem.

A Francesco Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard - híres 18. századi tenorok - emlékének dedikált hangverseny szólistája, az angol Ian Bostridge mintha az első, valóban világhírű tenorgeneráció reinkarnációja volna. Az alsó regiszterben kifejezetten testes, baritonszerű hangszín, a mozgékony középregiszter és nem túl magas, kissé tompábban zengő felső tartomány tökéletesen megfelel a hősi karakterek bel canto előtti hangszíneszményének. S hogy vivőerő dolgában is ideális volt-e Bostridge produkciója, nem tudhatom, hiszen túlságosan is ideális helyre szólt a jegyem. A folyosói híradóból az énekes megfázásáról értesültem, a diagnózist a koncert részben alá is támasztotta, de a gyengélkedés sem a művészi, sem a technikai nívón nem hagyott nyomot.

A kíséretet a Fabio Biondi vezette Europa Galante muzsikusai látták el, akik az énekes pihenőidejében magas színvonalon zenéltek. A historikus felfogásban játszó, ám kifejezetten visszafogott és szolid ötletekkel előhozakodó együttes mindkét félidőben nehézen lendült játékba és kissé hosszasan melegedett be. Telemann F-dúr szvitjével indult a program. A német barokk mester zenéje jól passzolt a zenekar habitusához: a néha kifejezetten lapos és közhelyes muzsikában meglepő és zsenit sejtető tételek, tételrészek bújtak meg; hasonlóan Fabio Biondi hegedüléséhez, melyben egyszer-egyszer hamiskás nyeszetelésre, máskor felvillanyozó megoldásokra figyelhettem fel.

Az énekes program Caldara „Lo so con periglia" (Joaz) kezdetű áriájával kezdődött. Az „ismeretlen" kompozíció elsőre nem tűnt igazán izgalmasnak, ám a hangszín, a hangfaj megismerése szempontjából jó „előtanulmánynak" bizonyult. Az első szemelkerekítésre Vivaldi muzsikája adott okot. Egyfelől az ének könnyedsége és a drámai kifejezőeszközök választékos és ízléses használata keltett feltűnést, másfelől nagyon kellett figyelni a da capo ária visszatérésének ornamenseire: Bostridge-tól oly távol áll az extravagancia, hogy fókuszált figyelem nélkül díszítései szinte észrevétlenen maradnának.

Az első félidő legértelmesebb - vagy fogalmazzunk így: a leginkább értelmező - énekét egy angol nyelvű dalban véltük felfedezni. Boyce (Solomon - Softly rise, o southern breeze) a számot bizonyára John Beard hangjára gondolva komponálta, s Bostridge (technikai értelemben) érezhetően könnyedén azonosult a zenei anyaggal. Az énekesről (azaz Beardről) azonban nem Boyce műve festette a legérzékibb és legreálisabb képet, hanem a második részben hallott Händel-tételek, különösen a ráadásnak adott Lurcanio-ária (az Ariodante című operából). Túl azon, hogy ezen a koncerten is meggyőződhettünk Händel kivételes zsenijéről (a kortársak zenéje, ideértve még Vivaldit is, sápataggá váltak egy-egy Händel-darab után), képet kaptunk arról, hogy miként komponál egy virtuóz vokális szerző egy konkrét, valóságos hangra, mit is jelent a személyre szabott kompozíció. Csak most sajnálhatjuk igazán, hogy Bostridge lemezbemutató koncertnek is beillő műsorát épp így alakította ki, illetve hogy turnéprogramjai közül nem a Händel-zenében gazdagabb verziót hozta el Budapestre (például azt, amit az English Concert társaságában, Bécsben ad elő 2011 januárjában).

Kicsit kilógott a sorból Scarlatti darabja (Se non qual vento), melyet gyaníthatóan nem is a hivatkozott tenorok valamelyikének írt. Maga a mű sem volt különösebben érdekes. A második részt indító zenekari szám (Corelli: D-dúr concerto grosso, op. 6/4) a Telemann-darabban tapasztaltakat erősítette meg. Fabio Biondi most is bátorkodott hamisan játszani, ám mindez ugyanúgy nem zökkentette ki, mint vergődést idéző díszítései. A második hegedűs keményebb, rátartibb és merevebb hegedülése pusztán magabiztosságával is magára vonta a hallgató kitüntető figyelmét. Persze Biondi ezúttal is mutatott néhány zamatosabb megoldást, és ezek is oly váratlanul bukkantak fel játékában, hogy kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy e különlegesebb megoldásokat a pillanatnyi elmezavar hívta életre. De hát éppen ezekért az elmezavarokért járunk hangversenyre.

Vagy nem?

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A füttyművészet Paganinije: Hacki Tamás 75 éves 

Hacki Tamás füttyművész, a fütyülés Paganinijének is nevezett orvosprofesszor február 18-án lesz hetvenöt éves. 
Könyv

Könyvek selejtezése miatt támadják a rendrakási szakértőt

Marie Kondo itthon is ismert módszere „forradalmasította a rendrakást”, a könyvekkel kapcsolatos tanácsai miatt azonban világszerte felháborodtak a könyvmolyok. Valóban csak azok a könyvek kellenek, amelyek örömöt hoznak az életünkbe? Vagy az irodalom ennél összetettebben működik? Tekinthető a könyv pusztán tárgynak? Kell-e selejtezni a könyveket?
Zenés színház

Kurtág és a történelem angyala

Zenetörténeti jelentőségű eseménynek számított Kurtág György első operájának premierje 2018. november 15-én. A Samuel Beckett Fin de partie (Végjáték) című drámájából komponált operát a milánói Scalában mutatták be. Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia tanára a műről készülő dokumentumfilm forgatócsoportjának tagjaként jelen volt. Kifaggattuk.
Színház

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Klasszikus

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába

A Virtuózok következő, Kamara Virtuózok elnevezésű ötödik évadába február 15-től jelentkezhetnek olyan muzsikáló csoportok, amelyekben családtagok és iskolatársak, barátok, tanár-diák kapcsolatok mutatkoznak meg a klasszikus zenén keresztül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Klasszikus interjú

„A Kárpát-medencei népzene ihletforrás számomra”

A Bartók Világverseny első helyezése után az Artisjus Junior díját is begyűjtötte Dobos Dániel. A fiatal zeneszerzőt inspirációkról, jövőbeli célokról kérdeztük bemutatkozó interjúnkban.
Klasszikus díj

Dés László és Kurtág György is az Artisjus díjazottai között

Dés László életműdíjat vehetett át, Szabó Tibor (Magna Cum Laude) az év zeneszerzője, Bérczesi Róbert (Hiperkarma) pedig az év szövegírója címet kapta meg az Artisjus 2019-es díjainak átadóján.
Klasszikus ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör márciusi programjából

Korcsolán Orsolya, Kristóf Réka, az Anima Musicae, Fejérvári Zoltán és a Mini Acoustic Trio koncertjeit ajánlja az Óbudai Társaskör márciusban.
Klasszikus virtuózok

Már lehet jelentkezni a Virtuózok ötödik évadába

A Virtuózok következő, Kamara Virtuózok elnevezésű ötödik évadába február 15-től jelentkezhetnek olyan muzsikáló csoportok, amelyekben családtagok és iskolatársak, barátok, tanár-diák kapcsolatok mutatkoznak meg a klasszikus zenén keresztül.