Klasszikus

Eltűnt tenorszínek nyomában

2010.10.26. 09:01
Ajánlom
Érdekes repertoár, nagyszerű énekes, remek, ám kissé kiszámíthatatlan zenekar – vajon kell-e ennél több egy kellemes péntek estéhez? Valószínű, hogy nem.

A Francesco Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard - híres 18. századi tenorok - emlékének dedikált hangverseny szólistája, az angol Ian Bostridge mintha az első, valóban világhírű tenorgeneráció reinkarnációja volna. Az alsó regiszterben kifejezetten testes, baritonszerű hangszín, a mozgékony középregiszter és nem túl magas, kissé tompábban zengő felső tartomány tökéletesen megfelel a hősi karakterek bel canto előtti hangszíneszményének. S hogy vivőerő dolgában is ideális volt-e Bostridge produkciója, nem tudhatom, hiszen túlságosan is ideális helyre szólt a jegyem. A folyosói híradóból az énekes megfázásáról értesültem, a diagnózist a koncert részben alá is támasztotta, de a gyengélkedés sem a művészi, sem a technikai nívón nem hagyott nyomot.

A kíséretet a Fabio Biondi vezette Europa Galante muzsikusai látták el, akik az énekes pihenőidejében magas színvonalon zenéltek. A historikus felfogásban játszó, ám kifejezetten visszafogott és szolid ötletekkel előhozakodó együttes mindkét félidőben nehézen lendült játékba és kissé hosszasan melegedett be. Telemann F-dúr szvitjével indult a program. A német barokk mester zenéje jól passzolt a zenekar habitusához: a néha kifejezetten lapos és közhelyes muzsikában meglepő és zsenit sejtető tételek, tételrészek bújtak meg; hasonlóan Fabio Biondi hegedüléséhez, melyben egyszer-egyszer hamiskás nyeszetelésre, máskor felvillanyozó megoldásokra figyelhettem fel.

Az énekes program Caldara „Lo so con periglia" (Joaz) kezdetű áriájával kezdődött. Az „ismeretlen" kompozíció elsőre nem tűnt igazán izgalmasnak, ám a hangszín, a hangfaj megismerése szempontjából jó „előtanulmánynak" bizonyult. Az első szemelkerekítésre Vivaldi muzsikája adott okot. Egyfelől az ének könnyedsége és a drámai kifejezőeszközök választékos és ízléses használata keltett feltűnést, másfelől nagyon kellett figyelni a da capo ária visszatérésének ornamenseire: Bostridge-tól oly távol áll az extravagancia, hogy fókuszált figyelem nélkül díszítései szinte észrevétlenen maradnának.

Az első félidő legértelmesebb - vagy fogalmazzunk így: a leginkább értelmező - énekét egy angol nyelvű dalban véltük felfedezni. Boyce (Solomon - Softly rise, o southern breeze) a számot bizonyára John Beard hangjára gondolva komponálta, s Bostridge (technikai értelemben) érezhetően könnyedén azonosult a zenei anyaggal. Az énekesről (azaz Beardről) azonban nem Boyce műve festette a legérzékibb és legreálisabb képet, hanem a második részben hallott Händel-tételek, különösen a ráadásnak adott Lurcanio-ária (az Ariodante című operából). Túl azon, hogy ezen a koncerten is meggyőződhettünk Händel kivételes zsenijéről (a kortársak zenéje, ideértve még Vivaldit is, sápataggá váltak egy-egy Händel-darab után), képet kaptunk arról, hogy miként komponál egy virtuóz vokális szerző egy konkrét, valóságos hangra, mit is jelent a személyre szabott kompozíció. Csak most sajnálhatjuk igazán, hogy Bostridge lemezbemutató koncertnek is beillő műsorát épp így alakította ki, illetve hogy turnéprogramjai közül nem a Händel-zenében gazdagabb verziót hozta el Budapestre (például azt, amit az English Concert társaságában, Bécsben ad elő 2011 januárjában).

Kicsit kilógott a sorból Scarlatti darabja (Se non qual vento), melyet gyaníthatóan nem is a hivatkozott tenorok valamelyikének írt. Maga a mű sem volt különösebben érdekes. A második részt indító zenekari szám (Corelli: D-dúr concerto grosso, op. 6/4) a Telemann-darabban tapasztaltakat erősítette meg. Fabio Biondi most is bátorkodott hamisan játszani, ám mindez ugyanúgy nem zökkentette ki, mint vergődést idéző díszítései. A második hegedűs keményebb, rátartibb és merevebb hegedülése pusztán magabiztosságával is magára vonta a hallgató kitüntető figyelmét. Persze Biondi ezúttal is mutatott néhány zamatosabb megoldást, és ezek is oly váratlanul bukkantak fel játékában, hogy kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy e különlegesebb megoldásokat a pillanatnyi elmezavar hívta életre. De hát éppen ezekért az elmezavarokért járunk hangversenyre.

Vagy nem?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A bronzkor csodája – bárki megcsodálhatja a 3000 éves Somló-hegyi nyakéket a Nemzeti Múzeumban

A Nyakék a késő bronzkorból címmel megnyitott kamaratárlat a Nemzeti Múzeum Széchényi-termében látogatható. A bronzkor csodájára a Somló-hegyen bukkantak rá a múzeum régészei idén nyáron, a kincsleletet tartalmazó korsó felnyitásáról videó is készült.
Vizuál

Világsztárok alakjában látható Mucsi Zoltán a közelmúltban megnyílt ingyenes kiállításon

Ingyenes kiállítás nyílt a Freyler Art Galériában, amelyben a Mucsi Zoltánról korábban naptárként megjelent fotósorozat további képei láthatók. A színművész ismert emberek és fiktív karakterek bőrébe bújva látható.
Klasszikus

Kínai és dél-koreai győzelemmel zárult a IV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny

A döntőt a New York-i Carnegie Hall nagytermében tartották. A szervezők szerint a verseny idén újabb mérföldkőhöz ért el, és minden korábbinál nagyobb közönségnek sikerült átadni Liszt Ferenc zenéjét.
Klasszikus

Öt nem operai mű Vajda János születésnapjára

Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző 1949. október 8-án született Miskolcon. A kerek évforduló alkalmából az operáival nagy népszerűségre szert tevő komponista további művei közül ajánlunk néhány különösen szépet.
Jazz/World

Távozik Csík János a Csík Zenekarból

Az együttes október 10-én kiadott közleménye alapján a zenekar alapító-névadója harminchat év után válik meg tőlük. Utódjaként Gál Tibor prímás-énekes követi, aki már lépett fel a muzsikusokkal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Várjon Dénes albumát az év kamarazenei lemezének választották a Német Zenekritikusok

Miután a neves elismerés negyedéves fordulóin a kiváló zongoraművész és Antje Weithaas hegedűművész Beethoven-szonátákat felvonultató lemezsorozatának két albumát is díjazták, a sorozat egésze a kategória nagydíját is elnyerte.
Klasszikus ajánló

Világsztárok sorakoznak fel a magyar muzsikusnövendékek továbbképzése mögött – újra Concerto Mesteriskola

Szűcs Máté és Takács-Nagy Gábor, a kamarazenei élet két kiválósága október 15-én és 16-án ingyenes, nyilvános mesterkurzust tart a Concerto Budapest Páva utcai székházában.
Klasszikus ajánló

Maxim Rysanovval koncertezik a Budapesti Vonósok

A neves brácsaművész Schubert Arpeggione szonátáját adja elő a Zeneakadémián. A műsor második felében egy Mendelssohn-átirat hangzik el.
Klasszikus hír

Kínai és dél-koreai győzelemmel zárult a IV. Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny

A döntőt a New York-i Carnegie Hall nagytermében tartották. A szervezők szerint a verseny idén újabb mérföldkőhöz ért el, és minden korábbinál nagyobb közönségnek sikerült átadni Liszt Ferenc zenéjét.
Klasszikus magazin

Öt nem operai mű Vajda János születésnapjára

Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző 1949. október 8-án született Miskolcon. A kerek évforduló alkalmából az operáival nagy népszerűségre szert tevő komponista további művei közül ajánlunk néhány különösen szépet.