- Tizenkét éve él Sopronban.

- Nem arról van szó, hogy elmenekültem Budapestről. Inkább úgy mondanám, hogy elvonultam, mint egy szerzetes, ahol azonban a család nyugalmát is élvezem, és nyugodtan kifésülhetem az életművemet. Termékeny és mozgalmas életem volt: eddig mintegy hatszáz művet komponáltam. Ebből négyet-ötöt különösen értékesnek érzek, annak ellenére, hogy nem sikerült megírnom őket a végleges, legérettebb formában. Ezeket szeretném jobban kidolgozni. Nehéz őket újraírni, mert soha annyi éves nem leszek, mint amennyi voltam a komponálás idején.

- Nem fél attól, hogy az újrafogalmazás inkább ront rajtuk?

- Sztravinszkij, a modern zene atyja, szinte az egész életművét átírta, és igen nagy sikerrel. Ráadásul egy hívő ember, mint én, nem is engedheti meg magának, hogy rendezetlenül hagyja itt az életet. Remélem, a génjeim segítenek, mert egyre erősebbnek tűnnek bennem. Nagyapám és édesapám is jól tartotta magát ebben a korban.

- Nem bosszantja néha a külvilág?

- Azt szeretném megérni, hogy se politikai, se gazdasági tényezők ne nyomasszanak. Éljek úgy, mint egy jó, nyugati országban, igazi, polgári módon. Mert bár ragaszkodom a szülőföldhöz, gyökereimhez, de álmomban nagyon sokszor disszidáltam.

- Merre járt álmában?

- Soha életemben nem voltam még Lorca országában, pedig a Vérnász miatt megtehettem volna. Álmomban mégis a mediterrán tájak vonzanak. Persze nem ott van a hazám. Arra ébredek, hogy valaki megkérdi: miben segíthetek, és mennyi holmit hoztam magammal. Innen sejtem, hogy disszidálhattam álmomban.

- A valóságban soha nem akarta elhagyni az országot?

- Megfordult bennem a gondolat. Barátom, Takács Jenő mondta, aki hat kilométerre lakott Soprontól, de már Ausztriában, hogy ha kijöttél volna, tízszer gazdagabb lennél és tíz évvel többet élnél.

- Szereti a könnyűzenét?

- A könnyűzene és a komolyzene nem ellenség bennem, hiszen az Operába nem megy el az, aki a stadionokban hallgatja a pengetős muzsikát. Szörényi Levente rockoperájára, az István, a királyra is elmentem, sőt nyilatkoztam is róla. A komolyzenészek nem nagyon örültek ennek, de azt mondtam, jó ötlet, hogy végre nem a szerelmi előjátékról énekelnek, hanem a hazáról. Ugyanakkor a komolyzene ellen a hatalom egyre többet vétkezik!

- Akadtak konfliktusai?

- A diktatúrában, amikor a templomba járás is probléma volt, én ott dirigáltam. Manapság is kitüntetetten fontos nekem a szakrális zene. Bár abban a térben nem kísérletezhetek, hiszen mégse kergethetem ki az öreg híveket a templomból... Vagy, emlékszem, a Tanácsköztársaság évfordulójára egy akkori költő versének feldolgozását kérték, de én Adytól A tűz márciusát választottam. Az '56-os forradalom inspirált, csak akkor ezt nem vallhattam be. Természetesen feljelentettek. Beidéztek az őrszobára, és kezdték számolni, hogy hányszor szerepel benne a "magyar" szó.

- Mi a legfontosabb önnek?

- A szavahihetőség. A mai politika nem ismeri az úri becsületszót. De hogy ennyire?