Klasszikus

Emberi tökéletesség

2015.04.15. 06:58
Ajánlom
Nagyjából két és fél éve hallottam a Goldberg-variációkat Jevgenyij Koroljovval. Az akkori előadás egyszerűen isteni volt. Mostani - Bach, Mozart és Beethoven műveiből adott - szólókoncertje viszont inkább emberi. KRITIKA

Emberi vonása egyébként azon a 2012. novemberi Goldberg-koncerten is kiderült, már a Bach-műben is, de a ráadásként elhangzó Mozart-variációkban különösen. Szokolovval szemben azóta is emiatt részesítem előnyben Koroljovot: mert nem kérkedik a tökéletesség, a befejezettség látszatával. Gondoljunk a mostani ráadásokra (hogy hátulról kezdjem): ez a Schubert nem volt, de nem is akart tökéletes lenni, ahogy a Sonata facile nyitótétele sem, ha nagyon keressük, hibákat is találunk ezek előadásában. Viszont maradéktalanul átadta az örömöt, a zene (és alighanem minden más) szeretetét, a zongorázás élvezetét - egy ilyen vaskos koncert végén.

A hangverseny a scuro felől tartott a chiaróhoz, vagyis volt honnan emelkedni. Bach Kromatikus fantáziája és fúgája igencsak "kromantikusként" szólalt meg: annyira modernnek hatott, egyes részletekben annyira kénytelenek voltunk elmélyedni, hogy megborzongtunk. A mű egésze, de különösen a fúga mégis világosan, szerkezetileg tisztán állt össze. Igen nagy, elmélyült előadás volt, kicsit újra kellett tanulnunk-értenünk a művet.

Mozart fantáziával egybeépült c-moll szonátája ezután nem tűnt szerencsés választásnak. A fantázia ugyanis nagyon hasonló felfogásban szólalt meg, mint a Bach-mű, ám az előadásra a komorság rányomta a bélyegét. Tőlem egyáltalán nem áll távol ennek a műnek a nagyon lassú, befelé forduló értelmezése (Horszowski!), ám a Bach-darab után ezúttal ez keresettnek tűnt. Mint szinte minden zenésznek, Koroljovnak is vannak patronjai (pl. jellegzetes díszítései, trillái, jellemző belelassításai). Ezek a Mozart-műben olykor öncélúnak tetszettek. A szonátának igazán csak a lassú tételét élveztem maradéktalanul, de azt nagyon, teljesen belefeledkezve hallgattam ezt a jól ismert zenét, olyannyira, hogy a harmadik viszont úgy ment le, mintha ott se lettem volna. Nem biztos, hogy ez csak az én hibám.

Szünet után jöttek a Beethovenek, melyeket - láss csodát - Koroljov beethovenesen játszott. Ezek is átgondolt, alaposan felépített előadásban szólaltak meg, s ez - a szerkezeti áttekinthetőség - a kései Beethoveneknél nagy segítség, nagy erény. Itt-ott volt, ami zavart - pl. az E-dúr szonáta fúgájának első tetőpontjánál kicsit fárasztott a dübörgés, Koroljov másutt viszont nagyon is finom, csiszolt hangon játszott, és itt is sok olyan részletben gyönyörködhettünk, melyek mellett más előadásban hajlamosak vagyunk elsiklani.

A c-moll szonáta aztán megismételte a műsor addigi menetét: sötétből világosba, bizonytalanból a kinyilatkoztatásba. Az előadás annyira magával ragadott, hogy nem is tudnék egy-egy részletet kiemelni, holott menet közben éreztem, hogy aki akar, az találhat hibát, és egyáltalán nem biztos, hogy az op. 111-et így kell előadni. Ez az elgondolkodó, gondolkodtató, olykor szélsőségesen elemző, mégis logikus, értelmező és végtelenül igényes zongorázás felülemelkedik a részleteken. Meglehet, Koroljov másnap mindezt egy kicsit majd másképp adja elő (ha nem is nagyon), ami a perfekcionizmusnak ezen a fokán egyáltalán nem baj.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.