Klasszikus

Emlékezés a Vérnászra negyven év távlatából

2003.09.24. 00:00
Ajánlom
Federico García Lorca érzékeket felkavaró költészete pályakezdő éveim kellős közepébe robbant bele. Kozmikus lelkületének összes sejtelmessége úgy átjárta az akkori, kijózanítóan felnőtté váló életemet, hogy a költő metaforákká formálódó, gazdag szókészletét ellenállhatatlanul magaménak éreztem.

Soroljam? A „szél”, „szellő”, „zivatar”, „orkán”, „víz”, „tó”, „folyó” és annak „habja”, „kés”, „penge”, „ásó”, „vasvilla”, „hold”, „vér”, „éjszaka”, „bokrok”, „lombok”... A kulcsszavak előtt fokozó jelzők sora varázsolja személyessé, sőt jelképszerűvé a kifejezéseket. Az ízig-vérig lorcai ellentmondások spanyol lelkületét Illyés Gyula zseniális fordítása oly módon ültette át a magyar tudatba, mint Shakespeare-t Arany János. A költő majd minden világtáj lelkét úgy rázza meg, mintha éppen azokról szólna. De mint a Vérnász minden rezdülését éveken át alaposan „megélő” tanú, s a dráma valóságának egyszerre megáldott és megvert részese mondom: Lorca művében én bizony a világirodalom összes sorsdrámájának lüktetését benne éreztem.

1950-ben kerültem a Zeneakadémiára, a békéstarhosi élményiskola tündérkertjéből, az önfeledt gyermekkorból „fejest ugorva” a főváros – a diktátumokkal megrakott „ötvenes évek” – embert próbáló, kijózanító felnőttkorába. Tanulóéveim játékos miniatűrjeit magam mögött hagyván, minden figyelmemet az elementáris, drámai robbanékonyság kötötte le. Nádasdy Kálmán, az akkori operaigazgató és Mikó András főrendező azt mondták: vokális műveim az Opera bejárata előtt szinte „toporogva” várnak bebocsátásra – válasszak hát operatémát magamnak. S belebotlottam, beleszerettem a Vérnászba. A Lorca-dráma fűtöttsége, spanyolságán messze túllépő egyetemességével, megzenésítés után kiáltott. Akkoriban leginkább az élet nagy ellentmondásai foglalkoztattak. Kétségtelen: a színpadhoz ez az érzelmi lázadásom vezetett el. 1962–64 között elkészült a három felvonásos opera teljes zongorakivonata és hangszerelése.

A Vérnászhoz vezető út? A költészet bűvöletéből két oratóriumhoz és kantáták egész sorához nyertem erőt. A diploma utáni fél évtized Ady költészetének szorításában telt el. 1956-ot követően, a Tűz Márciusa című Ady-oratóriumom bemutatója után Mikó András kinyilvánította elragadtatását. Ebben az ellentmondásokra épülő, lázadó időszakomban megkíséreltem az érzelmi és társadalmi mozgásokat művészileg egyaránt kifejezni. Három operám megírásának évtizede volt ez. Bevallom, a Vérnász sikersorozatára nem számítottam. Az 1964-es budapesti ősbemutató – Mikó rendezésében, Komlóssy, Házy, Faragó telitalálatként érzékelt szerepformálásában – megdöbbentett. S ami e sikert még fokozta: a Bécsi Ünnepi Heteken való első vendégszereplésünk, amelyet külföldi színrevitelek sokasága követett. A Vérnász a Magyar Állami Operaház „exportcikke” lett: a budapesti produkciót nyolc országba vitték el.

A jelen előadáshoz a következőt szeretném előrebocsátani: a mindenkori színrevitelben a változó idők igénye is kell, hogy munkáljon, de a változatlan, klasszikusan örök igazság igénye is! A mai színrevitelben a négy évtizeddel ezelőtti bemutató mondandóját nem keresem. A költői kérdésre – „Hogyan lehet a változó világban érclábon megállni?” – mindig a jövő ad választ. Bízom abban, hogy a mostani bemutató üzenet értékű és átütő erejű lesz.

Végül Lorcát idézem – nála szebben nehéz lenne megfogalmazni az alkotói vágy célját és üzenetét:
„Hölgyeim és Uraim! Mindenkitől, akit élete során megrendített az utak távolából felcsendülő dal, mindenkitől, akinek érett szívét megcsípte a szerelem fehér galambja, mindenkitől, aki a jövő ösvényein haladó hagyomány szerelmese, aki könyvből tanul, vagy a földet szántja, most tiszteletteljesen azt kérem: ne hagyják pusztulni fajtánk élő ékszereit!”

E sorokkal szívből köszöntöm operám bemutatójának előadóit és közönségét!

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Kivételes az akusztikája az üvegfalú Magyar Zene Házának – VIDEÓ

Hamarosan a közönség előtt is megnyitja kapuit a Magyar Zene Háza, melyben a napokban lezajlott az akusztikai tesztelés és eredmények minden elképzelést felülmúltak.
Klasszikus

Lájkszámot a vérképleletbe

A Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének vezetője. Szólistaként megfordult Európa rangos koncerttermeiben, bemutatkozott Tokióban, Moszkvában, New Yorkban; turnézott Indiában; Vietnámban pedig az első magyar muzsikus volt, aki megszólaltatta Bartók műveit. A Liszt-díjas zongoraművésszel, Fülei Balázzsal, Liszt Ferenc születésének napján, október 22-én beszélgettünk.
Zenés színház

Traumatikus elbeszélések

Vajda Gergely Fuharosok című, Esterházy Péter regényéből készült operáját és George Benjamin Into the Little Hill című művét játszották egyetlen este, október 21-én a Liszt Ünnepen, a Müpában.
Zenés színház

Zenés színházi kísérlet az Örkény Színházban

Mindössze egy színész és zenész, egy szobába zárva – a helyzet, sőt a Winterreise sem ismeretlen a színházszerető közönség számára, hiszen az elmúlt években számos feldolgozása született már. Tarnóczi Jakab rendezésében az Y generáció önemésztő magányossága fogalmazódik meg Schubert Téli utazás-dalciklusán keresztül.
Klasszikus

Az ítélet harsonái – emlékezés Verdi gyászmiséjével

Halottak napjához közeledve Verdi nagyszabású gyászmiséjét, a Requiemet adja elő a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar a Müpában, a fiatal olasz karmester, Giacomo Sagripanti vezényletével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

A dalnok ereje

Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie adott koncertet a Liszt Ünnep alkalmából október 12-én a Müpában, ahová a neves bariton ismét a dalirodalom különleges darabjait hozta magával.
Klasszikus interjú

Lájkszámot a vérképleletbe

A Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének vezetője. Szólistaként megfordult Európa rangos koncerttermeiben, bemutatkozott Tokióban, Moszkvában, New Yorkban; turnézott Indiában; Vietnámban pedig az első magyar muzsikus volt, aki megszólaltatta Bartók műveit. A Liszt-díjas zongoraművésszel, Fülei Balázzsal, Liszt Ferenc születésének napján, október 22-én beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Az ítélet harsonái – emlékezés Verdi gyászmiséjével

Halottak napjához közeledve Verdi nagyszabású gyászmiséjét, a Requiemet adja elő a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar a Müpában, a fiatal olasz karmester, Giacomo Sagripanti vezényletével.
Klasszikus videó

Kivételes az akusztikája az üvegfalú Magyar Zene Házának – VIDEÓ

Hamarosan a közönség előtt is megnyitja kapuit a Magyar Zene Háza, melyben a napokban lezajlott az akusztikai tesztelés és eredmények minden elképzelést felülmúltak.
Klasszikus interjú

Minden hangjegy közös érdek – interjú Kelemen Barnabással és Keller Andrással

Az ’56-os forradalom évfordulóján egész napos programmal tiszteleg a hősök előtt a Concerto Budapest. A Magyar Kincsek Ünnepén olyan zeneművek is elhangoznak, amelyekkel máskor nemigen lehet találkozni. Az érdeklődőket pedig talán kellemes meglepetésként éri, milyen gazdag a zeneirodalmunk.