Az MVM Zrt. 2023-tól kiterjesztette a Junior Prima Díj zeneművészet kategóriáját. Jazz-zenészek a kezdetektől gazdagítják az díjazottak listáját, de így talán e rendkívül változatos műfaj képviselői közül még több kerül a szakmai bizottság látóterébe. Mi erről a véleményed?
Nagyszerű dolog, hogy ma Magyarországon évente tíz fiatal muzsikus részesülhet ebben a rendkívül nívós elismerésben. Egy zenésznek nem is lehet nagyobb álma, mint hogy egy ilyen szintű zsűri emelje ki. Mindenképpen üdvözlendő, hogy 2024-ben a klasszikus zenészek mellett már három jazzista is kiérdemelte ezt a jutalmat. Hálás vagyok, hogy érdemesnek tartottak rá.
Mire fogod felhasználni a kiemelt médiafigyelmet és magát a pénzjutalmat?
A hangszertáramat szeretném bővíteni. Tenorszaxofonon játszom, és már régóta tervezem egy szopránszaxofon megvételét is: nagyon szeretem a hangját.
A klasszikus zenészeknek általában mind a négyféle típus – szoprán, alt, tenor, bariton – kéznél van, a jazzmuzsikusoknál ez nem szokványos. Jó lenne egy-két hónapra kiutazni New Yorkba is, a mai jazz központjába, hogy minél több művésszel találkozhassak, koncertekre járhassak, órákat vehessek az amerikai jazz legnagyobbjaitól.
Viszonylag korán fordult a figyelmed külföld felé: 2017-ben, huszonkét évesen az Erasmus-program keretében Groningenben bővítetted a tudásod, 2021-től a Swiss Government Excellence ösztöndíjjal pedig Lausanne-ban tanulsz. A jazznek ott nagyobb tere van?
Magyarországon néhány kisebb koncerttermen, vidéki helyszínen kívül Budapest a fő játszóhely. Svájcban – Hollandiához hasonlóan – különösen sok lehetőség van fellépni, több az olyan nagyváros, ahol számos jazzklub található, de bekerülni a körforgásba ugyanolyan nehéz, mint bárhol máshol a világon. Svájcra azért esett a választásom, mert Spányi Emiltől – akit a szombathelyi Lamantin Improvizációs Táborban ismertem meg – terveztem megtanulni a modális jazz csínját-bínját, továbbá a felvételei alapján a szaxofontanárt is szimpatikusnak találtam.
Robert Bonisolo egy olyan kanadai származású művész, aki huzamosabb ideig élt az USA-ban, ezért hűen képviseli azt a modern jazzszaxofonozást, amit jó lenne elsajátítani.
Jövőre várhatóan befejezem a pedagógusi mesterképzésemet Lausanne-ban, majd jelentkezni szeretnék a bázeli egyetem Focusyear programjára is, ahol számos világszínvonalú, amerikai zenész tanít. Hosszú távon pedig a Magyarországra való visszatérésben gondolkodom.
Itt működik a Symbiosis 5 együttes is, amelynek alapító tagja vagy, és amellyel számos díjat nyertetek, és külföldi fesztiválon vettetek részt. Jelenleg mire készültök ezzel a formációval?
2023-ban részt vettünk a Hangfoglaló Tehetségprogram döntőjében, amit meg is nyertünk, így idén tavasszal felvehettük az első saját, stúdiós nagylemezünket. Az albumot nyáron tervezzük megjelentetni, jelenleg a stúdiómunkák és az albumtervezés zajlik.
Hol tartotok abban, hogy megtaláljátok az egyéni hangotokat és a legjobb hangzást?
A zongoristánk Kapolcsi-Szabó Levente, a dobosunk Majsai Roland, a bőgősünk Gyányi Tamás és én írjuk a számokat, így
sok tekintetben a zenekar tagjainak szerzeményei határozzák meg a zenei világunkat.
Az új nagylemezen már kezd kikristályosodni, kinek a darabjaiban érezzük magunkat a legotthonosabban, mi a közös nevező.
A Symbiosis 5 kapcsán tehát zeneszerzéssel is foglalkozol, Lausanne-ben pedig elmélyítetted combo- és big band-hangszerelési tudásod. Mindez egyfajta kirándulás vagy egy új út lehetősége?
Zeneszerzés terén a napi szintű rendszeresség egyelőre hiányzik, csak akkor ülök le zenét szerezni, ha ötletem van, de szeretnék erre is több időt szánni. Hangszerelésre az egyetemi projektek keretében és a Symbiosis 5 kapcsán is rendszeresen van lehetőségem, mert a kvintettel évente tartunk olyan koncertet, ahová vendégművészt hívunk: két éve Borbély Mihállyal, tavaly Fekete Kovács Kornéllal, idén Ávéd Jánossal fogunk játszani. Ezekre az alkalmakra a kompozícióinkat újragondolhatom és adaptálhatom szextett formációra.
Junior Prima Díj 2024 magyar zeneművészet kategória (Fotó/Forrás: MVM Zrt.)
Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Klasszikus zenével indítottad a tanulmányaidat. Mennyire fontosak ezek az alapok?
Furulyán kezdtem el játszani, majd oboán tanultam négy évig. A szaxofon a saját döntésem volt. Olyan nagy hatással volt rám a zeneiskolám, a Tóth Aladár Zeneiskola jazz-zenekarának egyik év végi koncertje – ahol először hallottam élő jazzt –, hogy egyszerre váltottam hangszert és stílust is.
Ezzel együtt jól megtanultam kottát olvasni, a zeneelmélet- és a szolfézsórák pedig sokat jelentettek abban, hogy a sokkal összetettebb, komplikáltabb jazzelméletet megértsem.
A repertoárom és a zenei ízlésem is formálódott. A kisebb barokk művek, az oboaszvitek jótékonyan hatottak, hiszen gyakran összefüggésbe hozzák a jazzt és a barokkot, a jazz ugyanis sokat inspirálódott a klasszikus zenéből.
Te honnan inspirálódsz?
A legtöbbet a jazzből. Szórakoztat az improvizáció kiszámíthatatlansága, az, hogy a századik Autumn leaves-feldolgozás is újdonságot hoz. A funk, az elektronikus zene és a rap is ott van a tracklistámon. Sokat hallgatok klasszikus zenét, a reneszánsztól a kortársig mindent, gyakran elemzek is egy-egy műrészletet. Bartók Béla kompozícióit nagyon izgalmasnak találom, és Bach is nagy kedvencem. A Junior Prima Díj plakettjére is a Máté-passió első tételének, ennek az ünnepi hangulatú zenének a kottarészlete került. Bach a művei végére szinte mindig odaírta, hogy S.D.G., azaz soli Deo gloria: egyedül az Istené a dicsőség. Én is azt érzem, hogy amit kapok az élettől – ahogyan ezt az elismerést is –, az nem egyedül az én érdemem, én csak közvetítek valamit.
Ez hasonlít arra a gondolatra, amit egyszer egykori tanárod, Borbély Mihály mondott: „Van a zenész tevékenységének egy szakmai része, ezt meg kell tanulni, gyakorolni kell. Ez a szakmai alaptisztesség. Az iparosmunka része. De nem ez a zene lényege, hanem a spirituális és érzelmi töltés. Anélkül ez csak matematika.”
Valóban, amikor kiállok a színpadra, arra törekszem, hogy minél őszintébben szólaljak meg a szaxofonon keresztül, és minél jobban tudjak reagálni a körülöttem lévő zenei történésekre. Borbély tanár úrnak egyébként volt egy mondata, amire különösen sokszor gondolok vissza. A Zeneakadémiára közvetlenül a zeneiskolából kerültem be, nem végeztem konzervatóriumot, és ezért úgy éreztem, sok technikai hiányosságom van. Frusztrált is voltam emiatt. Az egyik órán azonban ő azt mondta:
Azért zenélünk, hogy jól érezzük magunkat, és nem azért, hogy idegeskedjünk!
Tőle hallani ezt, aki a szó jó értelmében szigorú, nagy elvárásokat támasztó tanár, nagy megkönnyebbülést jelentett. Azóta is mindig azt tartom szem előtt, hogy örömmel zenéljek.
Az MVM Csoport számára kiemelkedő fontosságú a fiatal tehetségek támogatása, valamint a kulturális értékek ápolása és erősítése. Május 15-én tizenhetedik alkalommal vehették át a hazai zeneművészet legkiemelkedőbb fiatal tehetségei a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategória elismeréseit.
További információ: mvmjuniorprima.hu
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Drippey Máté (forrás: MVM Zrt.)
hírlevél
