Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Edgar Varèse Déserts című művében nincs vonós, csak ütősök és fúvósok. Az előadás érdekessége, hogy a kompozíciót ezúttal Bill Viola filmje kíséri, amit, ha jól tudom, ön rendelt meg tőle az Ensemble Modernnel, kifejezetten ehhez a darabhoz. Mit tud nekünk Bill Violáról mondani?
Bill Viola egy amerikai videó-képzőművész, a filmjeit rengeteg múzeumban játsszák. Képzőművészeti oldalról közelíti meg a filmművészetet, a szó szoros értelmében mozgó képeket alkot. Amikor elkészült az általunk megrendelt filmmel, bemutatta nekünk Frankfurtban, ahol némi nehézség merült fel.
Bill egy koncertfelvételünket vette alapul, amikor a filmet elkészítette, és sok szinkronpontot rakott a művébe.
Arra nem gondolt, hogy az életben nem mindig ugyanúgy hangzanak el a művek, így a szinkronpontok zenével történő összehangolására speciális megoldást kellett találni. Jelenleg az előadás csak úgy működik, ha a karmester „clicktrack”-kel vezényel. Az ideális technikai megoldás számomra az lenne, ha meg tudnánk oldani, hogy ne a fülembe kattogjon, hanem a szemem előtt villogjon a clicktrack.
Eötvös Péter és Bill Viola (Fotó/Forrás: Isabelle Levy / Concerto Budapest)
Hogyan képzeljük el ezt a filmet?
Bill Viola asszociatív módon reagál a hallottakra, nincs története a képsorának, mégis rendkívül jól kapcsolódik a zenei stílushoz.
A látvány és a zene közti egység fantasztikusan működőképes.
Rengeteg lassított felvétel van benne, és a filmen belül van néhány elektronikus zenei bejátszás – konkrét hangok vannak elektronikus hangzással vegyítve –, amit Varèse saját maga készített az 1958-as brüsszeli világkiállítás egyik francia pavilonja számára. 1958 óta a szalag minősége elkezdett gyengülni, így amikor én az Ensemble Modernnel Hollywoodban Frank Zappánál jártam, ő megcsinálta a felvételek tisztított változatát, mivel nagy Varèse-rajongó volt. Most ezt a letisztított, jó minőségű változatot fogjuk hallani.
Miért pont Varèse egyik művét választotta erre a koncertre?
Varèse volt kezdettől fogva az egyik fő komponistám, rendkívül fontosnak tartom az ő munkásságát a 20. századon belül.
Karmesterként rengeteg olyan zene van, amiben az ember úgy érzi, hogy erőt kap, megtelik energiával. Számomra Bartók, Janaček és Varèse is ilyen szerző.
Varèse összes művét dirigáltam már, mivel nincs belőle sok – harmincnál kevesebb –, és nemcsak mint komponistát, hanem mint zenei futuristát is nagyra értékelem. Az ő funkciója zenében az, ami Kandinszkij szerepe a festészetben. Agitált, konferenciákon tartott beszédet, hallatlanul erős egyéniség volt, akinek zenéjét túl keveset játsszák.
Eötvös Péter és a Concerto Budapest zenészei (Fotó/Forrás: Mudra László / Concerto Budapest)
Mi az oka ennek?
Bár a huszadik század zeneszerzőinek zenéje ma már abszolút emészthető, mégis van egyfajta betokosodottság ezzel kapcsolatban. Mindenki retteg, hogy nem jönnek el a nézők. Véleményem szerint, aki nem jön el, az nagyon fontos dologból marad ki, hiszen ezekhez a művekhez koncerteken nehezen lehet hozzájutni.
A Concerto Budapestnek és Keller Andrásnak missziója a huszadik századi és kortárs művek széles körű bemutatása,
aminek én mint állandó vendégkarmester nagyon örülök. Ezen a koncerten is igazán különleges műveket ismerhet majd meg a közönség.
Szerző: Bojta Zsuzsanna
Eötvös Péter és a Concerto Budapest – Ligeti Ensemble
április 27. 19:30 BMC
Martin Christoph Redel: Les Adieux (magyarországi bemutató)
Eötvös Péter: Dodici per sei
Edgard Varèse: Déserts (Bill Viola filmjének vetítésével)
További információ és jegyvásárlási lehetőség itt érhető el.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Eötvös Péter (fotó: Csibi Szilvia)
hírlevél
