Az Atlantis Eötvös Péter egyik legismertebb nagyzenekari műve, ami 1998-ban jelent meg a BMC kiadásában. Ebben a komponista egy végítélet előtti pillanatot ragad meg, Weöres Sándor szavaival élve "megszólaltatja Atlantis elfeledt hangját". Thomas Schäfer kritikus így írt a darabról: „Atlantisz - szörnyű természeti katasztrófák szimbólumaként, de társadalmi és etnikai konfliktusok jeleként is - közvetlenül előttünk áll. Az emberiség folyamatosan önnön elsüllyesztésén munkálkodik, az előrevetített végítélet apokaliptikus zuhanása keserű aktualitás. (…)
Mindannyian a víz alatt vagyunk: ebbe a helyzetbe kerültünk rögtön a darab elején. Körülöttünk képzeletbeli hangvilág, melynek hangjai távoli hallucinációkként közelednek felénk.
A tíz vonós és tíz ütős Poseidon és Kleitos öt ikergyermekét, Atlantisz első tíz királyát szimbolizálja. A tételek végén halk erdélyi tánczene hallatszik a távolból, mint egy régi fonográf összekarcolt, lelassult felvétele. Ennyi maradt utánunk? – kérdezhetnénk. A BMC Records következő Eötvös-albuma szeptember közepén jelenik meg.
A tavaly alapított német OPUS KLASSIK díjjal a leginnovatívabb klasszikus zenei alkotókat ismerik el. A díjakról egy zenei és médiaipar szakemberekből álló zsűri dönt, mely 24 kategóriában 46 elismerést oszt ki. Ebben az évben 462 jelöltje van a díjnak, köztük olyan művészek, mint Diana Damrau, Elsa Dreisig, Hiyoli Togawa, Jakub Jozef Orlinski, Jonas Kaufmann, Kirill Gerstein, Lang Lang, Maria Bengtsson, Max Richter, Nadine Sierra, Teodor Currentzis és Yo-Yo Ma. A díjakat október 13-án adják át a berlini Konzerhausban.
(Címlapkép: Csibi Szilvia / Müpa)
hírlevél
