Klasszikus

EQ

2006.02.27. 00:00
Ajánlom
Adott egy zongorista, aki arról híres, hogy a 20-21. század zenéjéből bármit lezongorázik. Akár fejből is. Ez már magában elég ahhoz, hogy tiszteljük. Társul ehhez technikája, mely közismerten brilliáns. Mi történik, ha kilép a legmodernebb repertoárból?

Egyetlen koncert alapján természetesen nem ildomos erre válaszolni. Mégis: számomra nagy meglepetés volt Pierre-Laurent Aimard hangversenye, mely „A zongora” című, hazai viszonylatban talán a legrangoabb bérletsorozatban hangzott el. Tudom, ismét sokan fognak velem vitatkozni: a közönség jelentős részének nagyon tetszett a koncert – nekem pedig nagyon nem.

Már Debussy nagy sorozata, a Prelűdök első kötete vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Alighanem kétféle Debussy-felfogás létezik. Fazekas Gergely például a Hangjegyzet 6. számában (2004 ősz) Walter Gieseking Debussy-játékában azt kifogásolja, hogy túl érzéki: „Vibráló virtuozitása, érzékeny billentése, kifinomult pedálkezelése zene és erotika talán soha nem tapasztalt egységét hozza létre”, írja. Én nem lennék ilyen sommás Giesekinggel kapcsolatban, ami viszont Aimard Debussy-játékát illeti, arra az erotika gyanújnak még az árnya se vetülhet, épp ellenkezőleg.

Lehet, hogy ez nem baj – bár a magam részéről ebben a vonatkozásban is Giesekinggel értek egyet. Aimard helyenként bámulatos sokszínűséggel szólaltatja meg a zongorát, játékában mégis van valami nem természetes. Ha azt mondom, embertelen, az talán túlzás, de túl sok emberi vonást hiába keresnék zongorázásában. A Sisley-képeket felidéző Voiles- („Vitorlák”) tétel visszafogottsága túl kevés, az „Amit a nyugati szél látott” harsánysága nem elég finom. Ennél is zavaróbb, hogy Puck tánca darabos, a Félbeszakadt szerenád is humortalan. Az elsüllyedt katedrális Aimard interpretálásában akár lehetne Elsüllyedt hajó, „A Titanic bukása”: nem hallom sem a harangokat, sem a darab „süllyedésében” is meglévő emelkedettségét, a víz alatt is növekvő teret – csak a zsongást.

Közben rendre úgy érzem, Aimard túlzottan is szó szerint értelmezi a darabok címét – nála (Gyarmati Eszter találó szavaival) nem „a lábtörlő alá rejtett tartalékkulcs” a művek címe. Még ennél is jobban meglep, hogy Aimard – minden híresztelés ellenére – görcsös. Részint fújtat, a feszültség nem a zenéjében, hanem a fogain szűrődik át – hová lett a legendás légzési technikája? Másrészt nem szépek a trillái, különösen a terctrillák bukdácsolnak. (Aki a zongorára szeretné kenni a hibát, emlékezzék vissza Virszaladze finom trilláira ugyanezen a hangszeren). Van persze Aimard előadásának erénye is: a tizenkét apró darab csodálatos egységgé áll össze, ritkán hallani, hogy ennyire összefüggő a mű egésze.

Kurtág Játékokja már közelebb áll Aimard igazi arcához. Ám itt sem érzem elég finomnak, elég közép-európainak a humort, a játékosságot. „A megvadult lenhajú lány” a francia zongoristánál csak címében és utolsó akkordjában Debussy, amúgy inkább pirosra festett kisördög vagy bohóc, aki Debussyt gúnyolja. Szerintem ez a mű félreértése. Hasonlóan: a „Játék a végtelennel”-ben sem a játékot, sem a végtelent nem lelem. Ezzel együtt a nyolc Kurtág-darab hozza a legjobb élményt az este folyamán.

A szünet után következett kedvenc Schumann-művem, a Szimfonikus etűdök, amelyet Aimard a posthumus variációkkal együtt szólaltatott meg. Számomra ez a szenvedés meghosszabbítását jelentette, de úgy láttam, számára is. Itt már csak az nem vette észre, mennyire görcsösen, erőlködve játszik, aki nem akarta. A zongoristának a mű végén alig maradt ereje meghajolni, s bár a meghajlás nem a produkció része, darabossága, méltóságot, nyugalmat nélkülöző sietsége a teljes Schumann-műre visszautalt. A Schumann-műre, melynek vége szinte értékelhetetlen volt (nem elsősorban az utolsó ütemek tévesztésére gondolok), a „molto animato” nála azt jelentette: „gyorsabban” – de ha egy előadás egészéből hiányzik a lélek, akkor nem is jelenthet mást.

Pedig egyik-másik lassabb posthumus variációban kiderült, hogy Aimard akár szépen is zongorázhatna – annál értehetlenebb, miért a düh az egyetlen érzelem, amit bemutatott. Sajnos ez a technika rovására ment – a tizenhatodok rendre összeakadtak, s ha a leütött akkord még egyszerre szólalt is meg, ritkán maradt abba egyszerre. Schumann rendkívül tudatosan építkezik, hosszasan készít elő egy-egy indulatmenetet. Aimard előadásában azonban e helyeken gyakran üresjáratokat tapasztalhattunk, a fortissimók tehát nem voltak felépítve, így vagdalkozásnak hatottak. Holott a darab elején kiderült, képes ő szépen és értelmesen vezetni a szólamokat, csak aztán mintha az egésztől elment volna a kedve, s túl akart volna lenni a koncerten.

A ráadásként eljátszott Debussy-műben, a Nyolcujjas etűdben aztán megint megvillantotta technikai tudását, de számomra ez is (és bizonyos értelemben Kurtág Pantomimja is) azt bizonyította: Aimard-nak nem a zongorával vagy a zongorázással, hanem az érzelmekkel van problémája. Hogy ez mennyire egyszeri vagy átmeneti, nem tudom. De úgy érzem, Aimard számára könnyebben érthető a huszadik század teljes zongorarepertoárja, mint Flaubert vonatkozó műve. Ezért nem tetszett a koncertje.

(2006. február 23. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme; Pierre-Laurent Aimard zongoraestje; Debussy: Prelűdök – I. kötet; Kurtág: Játékok – válogatás; Schumann: Szimfonikus etűdök, op. 13)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Klasszikus

A minimalista zene már 1797-ben létezett

Ismerősen cseng Anton Reicha neve? Ugye, hogy nem. Épp ezért döntött úgy Ivan Ilić zongoraművész, hogy a videósorozatban mutatja be ennek a cseh-francia zeneszerzőnek az életét.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.
Klasszikus ajánló

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Társaskör kertje, ahol július 4. és augusztus 5. között tizenhét estén át klasszikus és könnyűzenei koncertek, zenés színház, opera és színházi előadás közül válogathatnak az érdeklődők.