Március 15-én Chopin műveiből adott hangversenyedet közvetíti a Zeneakadémia. Milyen tapasztalataid vannak az online tartott hangversenyekkel?
Senki sem örül annak, ha közönség nélkül kell játszani, az emberek közelsége, a taps, a lélegzet-visszafojtott csönd nekem különösen hiányzik, de már a sorozatos lemezfelvételeken meg kellett küzdenem ezzel a rideg némasággal, úgyhogy most itt is ez történt.
Nem voltam boldog, de azért a legrémesebb, amikor meg kell hajolni a láthatatlan közönség felé, amikor csak a csönd válaszol, megelégedni a rendező hangos utasítón megszólaló elismerésével, hogy „rendben van Tamás, végeztünk...”
És mindez abban a teremben, ahol ilyenkor mindig zúgott a lelkes taps...
Magyarország lengyel nagykövete, Jerzy Snopek kért fel egy veszprémi Chopin-koncert után, hogy a lengyelek országos nemzeti ünnepén a Vigadóban is játsszam el a Hangvillában hallott koncertet. Sajnos a pandémia miatt két időpontot is törölni kellett, végül ősszel online felvételre került sor, így találkozhat most a Zeneakadémia közönsége is a koncerttel, ezúttal a mi nemzeti ünnepünk estéjén.
Élő közvetítés: március 15. 19:30 ONLINE LINK
Érdi Tamás Kokas Katalinnal a Fesztivál Akadémia koncertjén (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Felvégi Andrea)
Felvillanyozott, hogy végre játszhatsz? Hiszen most sokkal kevesebb lehetőség van erre.
Hogyne! Ilyen koncertszegény időkben minden fellépésnek örül az ember! Már tavaly augusztusban, a Fesztivál Akadémia sorozatában – a „Fellélegzés” időszakában – elkezdtük a közönség nélküli online koncerteket, de legnagyobb bánatomra elmaradtak olasz koncertjeim, lemondtuk Londont, Wroclawot, Ljubljanát, így aztán már apró szereplések is nagy ajándéknak számítottak. Bár maszkban, de örültem, amikor a BMC-ben, majd a Müpában egy-egy Beethoven szonátát játszhattam és emlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor a Kamara.hu fesztiválra újra hívtak, még akkor is, ha terveinkkel ellentétben a kamarázást szólóprogramokra kellett cserélni. Ezért maradt el többek között négykezes koncertünk Balog József barátommal az MVM-sorozatban a Zeneakadémián. Szép fokozatosan már rutinom lett az online szereplésekben, lassan a szemem se rebbent, hogy nincs taps, de azért Simon Izabella és Várjon Dénes elismerése kárpótolt és nagyon jól esett.
Pontosan egy éve zárt be az ország. Hogy érzed magad? Megtalálod ebben a helyzetben a fegyelmet és a lelkesedést például a gyakorláshoz?
Megtanultam az évek során, hogy jobban járok, ha a kudarcokat úgy kezelem, hogy minden rosszban van valami jó. Amikor nem vettek fel a Zeneakadémiára, mindenki összeomlott körülöttem, én vigasztaltam őket, és bármennyire sajnáltam, hogy nem járhattam a múltidéző patinás falak közé, nekem lett igazam, mert különben soha nem találkozhattam volna a csodálatos mesteremmel, Leon Fleisherrel.
Most – bár hiányoznak a koncertek – de az online órák Becht Erika találékony irányításával naponta működnek, és a ’maradj otthon’ szellemében dolgozunk tovább, és zökkenőmentesen készülünk a nyárra.
Érdi Tamás feleségével, Harmos Rékával koncert után (Fotó/Forrás: Zeneakadémia / Felvégi Andrea)
Az utóbbi hónapokban hullámhegyeket és hullámvölgyeket élünk át a járvány kapcsán. Milyen kilátások vannak a nyári Klassz a pARTon! fesztivál megszervezésére?
Igen, folyamatosan a lelkesedés és az elkeseredés állapotában evickélünk. Ez a hetedik év lesz a Klassz a pARTon! történetében. Remélem, talán ez a mesebeli szám új fordulatot hoz az életünkben, mert ezekre a koncertekre most még nagyobb szüksége van nemcsak művészbarátaimnak, hanem a közönségnek is. Köztudott, hogy a zene segít vigasztalni, reményt ébreszteni, és talán gyógyítani is. Az elmúlt hat évben valóban sohasem találkoztunk ekkora lelkesedéssel, mint tavaly nyáron, még sosem hallottunk ennyi hálás köszönömöt a koncertek után.
Idén terveitek szerint a Balaton déli partján is jelen lesz a fesztivál.
Valóban, ha a vírusvariánsok engedik, július 9-én a déli parton, egy különlegesen szép helyszínről a Köröshegyi Levendulásból indítjuk Mozart–Bartók-szólóestemmel a fesztivált, másnap pedig a Szent Efrém Férfikar tagjai szerepelnek. A zárókoncert is hasonló zöld környezetben lesz, szemben a Balaton északi partján a Folly Arborétumban.
Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
A fesztivált két zongoraművész-nagyság emlékének szentelitek: Fischer Annie-nak és Kocsis Zoltánnak.
Két rendkívüli ember, két zenei óriás, ráadásul jó barátok, egymás tisztelői voltak. Kocsis gyerekkora óta csodálója volt Fischer Annie-nak, akinek az emlékét ugyancsak kötelező ápolni, hisz mindkettőjüket a huszadik század legnagyobb zongora művészei között ünnepelt a nagyvilág.
Miként kapcsolódik a Balatonhoz a személyük?
Ők is a Balaton szerelmesei voltak. Fischer Annie-nak Balatonaliga, Kocsis Zoltánnak Zamárdi jelentette a nyár nyugalmát, a pihenés és a kikapcsolódás örömét. Így szinte kínálkozott az ötlet, hogy Klassz a pARTon! fesztiválunk felidézze emléküket. Erős érzelmi szálakkal kötődöm hozzájuk, de egy szomorú évforduló adta az ötletet, mivel Zoli öt éve ment el örökre, váratlanul és óriási hiányt hagyott maga után.
Kérlek, mesélj Fischer Annie-val való kapcsolatodról, a hozzá való viszonyulásodról!
Tizenéves koromban Kovács Sándor zenetudós az Új Zenei Újság műsorban – Schubert koncertem után –, sose felejtem el, azt mondta, hogy így csak azok muzsikálnak, akiknek anyanyelvük a zene és azt hiszi, hogy Fischer Annie lehet a példaképem. Nos ez a mondat nekem egy fontos üzenet volt, és nagyon sokat jelentett.
Erősödött, és valóban egyre jobban vonzott Fischer Annie zongorajátéka, és ahogy az évek múltak, egyre fontosabb lett, végül a jóslat beteljesült.
Kocsis Zoltán személyesen is segítette a pályádat, ugyanakkor a zeneisége is hatással volt rád. Mennyiben?
Tőle nagyon sok olyan ajándékot kaptam, ami egy életre megalapozta hivatásomat, neki köszönhetem Becht Erikát, legfontosabb tanáromat, aki nélkül nem lennék itt és nem beszélgethetnénk erről a fesztiválról, s akiről azt szoktam mondani, Ő az én kottám. Zoli pedig nemcsak a mentorom és a kamaratársam, hanem a barátom is volt, tőle kaptam a létező legszebb bátorító kritikát, egy Chopin koncert után. Halálával nemcsak én vesztettem nagyon sokat, hanem minden magyar ember. Remélem, hogy koncert sorozatunkkal sikerül majd évről évre méltó emléket állítani mindkettőjüknek.
Schubert: Marche militaire
Fejlécfotó: Erdélyi Gábor
hírlevél
