A nyári pihenő azonban messze még, hiszen Érdi Tamás május 26-án a Millenáris Teátrumban, június 13-án a Rózsavölgyi Szalonban koncertezik. Június 15-én Tatabányán, 28-án Tatán a Víz-Zene-Virágfesztiválon játszik, a nyár további részében pedig a Bakonyban és a Balaton partján hat városban gyertyafényes koncertet ad. Az ősz Grázban, Londonban, Stuttgartban, Kijevben és Torontóban találja majd a muzsikust. 

- A Mezzón is hirdették a Lutry-ban tartott koncerted, de külföldi hangversenyeid sokaságát tekintve valószínűleg nem ez volt az első svájci koncertélményed.

- Hatodik alkalommal játszom Svájcban, a legelső még gyerekkoromban történt. A Vásáry Tamás vezette Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági zenekarával Interlaken környéki templomokban koncerteztünk, s az ifjú zenészek között olyan muzsikusok voltak, mint Héja Domonkos, Oláh Vilmos, Kelemen Barnabás és Miklósa Erika, hogy csak a leghíresebbekre emlékezzek. Megmásztuk 'Európa legtetejét', s nekünk, az akkori vakok általános iskolásainak különösen nagy élmény volt, hogy a grindelwaldi síoktatók megtanítottak bennünket síelni. Emlékszem, mindenki döbbenetére 3000 méterről csúszhattunk le nem is egyszer a Jungfraujoch legmagasabb lejtőiről. Így aztán érthető, hogy Svájchoz a mai napig különleges érzelmek fűznek. 

- Lausanne-ba ha jól emlékszem, két éve jártál. 

- Ez már egy lényegesen más minőségű koncert volt, nemcsak azért, mert eltelt közben tizenhat év, hanem a közönség lelkesedése szívbemarkoló érzés volt számomra. Ez után a koncert után kaptam meghívást Előd Bernadette-től a Lutry Bach Fesztiválra, s fogalmam sem volt, hogy eddigi svájci kalandozásaimnak ez lesz a csúcsélménye. 

- Miért, mitől volt ez különlegesebb, mint a többi? 

- Kevés szó esik itthon arról, hogy milyen sok magyar muzsikus dolgozik szerte a világban. A szólistákról valamivel többet hallani, de olyan zenészek, akik hagyományokat, értékeket őriznek, azokról bizony keveset beszélünk. Én itt hallottam először Gérecz Árpád hegedűművészről, aki ennek a Lutry-i Bach-koncertsorozatnak az alapítója, és Előd Bernadette-ről, aki az ő tanítványaként, a halála után átvette a stafétabotot. Nekik köszönhető a folytatás, s hogy ez a Bach Fesztivál már több mint ötven éve Európa egyik legrangosabb zenei eseménye. Megtisztelő, sőt megható érzés volt fellépni egy olyan templomban, ahol egykor Sebők György zongorázott, Starker János csellózott, ahol Yehudi Menuhin volt a vendég, s ahol a magyar muzsikusok évtizedek óta rendszeres fellépési lehetőséget kapnak. Mit mondjak? Jó érzés volt megtudni, hogy akik életben tartanak egy ilyen fesztivált, azok magyarok. 

- Milyen más városokban léptél fel? 

- Amikor a magyarok megtudták, hogy játszom a Lutry Fesztiválon, a Helvetia-Hungaria Társaság szervezett néhány koncertet Genfben, Zürichben és Bernben, ahol dr. Nagy Erzsébet nagykövet vendégei voltunk. Bár ennyi szeretetet és kedvességet már régen kaptam a közönségtől, hozzá kell tennem, hogy nagy részükkel "csak" angolul tudtam beszélgetni. Zürichben meglepően sokan voltak, de az igazi sikerélmény számomra az volt, hogy a genfi koncertterem két őrző-védője, két fiatalember, beült a hallgatók közé. Beethovent, Schubertet és Debussyt ők először hallottak. Lelkes gratulációjukból megtudtam, hogy ezután ők is koncertlátogatók lesznek. 

- Milyen különleges élményeid voltak még? 

- A Lutry-i koncert végén Előd Bernadette átölelt és azt mondta, hogy "lezongoráztad a csillagos eget". Három nappal később a zürichi koncert végén Esther Erkel szintén átölelt és ismerve a Lutry-i történetet, csak annyit mondott: "Ugyan! Ehhez képest a csillagok!". Ez azért is esett jól, mert ő maga is zongorázik, jól ismeri tehát a nehézségeket is. Úgy gondolom, ezekért a pillanatokért érdemes élni!

Chopin: g-moll ballada, op. 23, km.: Érdi Tamás, Müpa 2010