Érdi Tamás ötéves korában kezdett zongorázni, azóta pedig közel harminc országban adott koncertet. Különleges zenei tehetségére és érdeklődésére hamar felfigyeltek. Tanárai, Becht Erika és Eckhardt Gábor egy speciális módszerrel, a darabok újrakomponáltatásával tették „láthatóvá” számára a kottát.

Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Erdélyi Gábor)

December 14-i koncertjének első felében a bécsi klasszika világába kalauzol el minket. Joseph Haydn késői alkotóperiódusának egyik remekműve az 1793-ban keletkezett f-moll variációk, amely kétarcúságával (f-moll és F-dúr téma) és mély mondanivalójával magával ragadja a hallgatót. Wolfgang Amadeus Mozart 1786 januárjában, Bécsben komponálta D-dúr rondóját. Érdemes megfigyelni, hogy Mozart, az operáira oly jellemző játékosságot és drámaiságot milyen zenei kifejezőeszközökkel jeleníti meg az esten elhangzó művében. Ludwig van Beethoven egyik legnépszerűbb zongoraműve a cisz-moll vagy más néven Holdfény szonáta, mely 1801-ben keletkezett. A három tételes mű mellékneve Ludwig Rellstab költőhöz köthető, aki az első tételt a holdfényes Vierwaldstätti-tóhoz hasonlította.

A hangverseny második felében Franz Schubert művein keresztül a német romantikus zongorairodalomba nyerünk bepillantást. A Négy impromptu-t (op. 90) 1827-ben komponálta a szerző. Eredetileg nyolc apró darabot szánt a ciklusba, de ebből csak a koncerten elhangzó op. 90-es került még életében kiadásra. Az est zárásaként Schubert Három zongoradarabjából (D 946/1) az esz-moll tételt hallhatjuk. A mű szintén a komponista halála után, csak 1868-ban került nyomtatásba, és a kiadás szerkesztője egy bizonyos Johannes Brahms volt, aki ebben az időben intenzíven érdeklődött Schubert művei iránt.