Klasszikus

Erőteljes gyengédség

2004.06.16. 00:00
Ajánlom
Schubert Winterreise című dalciklusa a klasszikus dalirodalom egyik legnehezebb, de legizgalmasabb énekelnivalója. A 24 dal Wilhelm Müller verseire íródott, s bár a versek nem alkotnak összefüggő szöveget, tematikailag mégis világosan összetartoznak, ugyanúgy, ahogy megzenésítésük. Müller nem a német költészet nagy alakja, magyarul pedig alig-alig olvasható. A szövegek olykor egész banális egyszerűséggel, közvetlenül fejezik ki a magány, az útkeresés, az elhagyatottság, a halálközeliség élményét, mely leggyakrabban a téli természet képeibe ágyazva (néhány lapát hó alatt) jelenik meg.

A költemények tele vannak kérdésekkel. Schubert zenéjének érzésem szerint egyik nagy újítása az, hogy a kérdéseket zeneileg megfogalmazza – és az említett egyszerűséget a schuberti természetesség, ez a dalszerűen áradó, időnként merészen modern zene közvetíti. Az előadók feladata tehát az, hogy ezt az érzelmileg nagyon őszinte, de korántsem egyszerű világot megteremtsék. Ehhez két szereplő kell: az énekes és a zongorista.

Bár igen gyakran jellegzetes kísérőzongorista a zongorakísérő (mindenekelőtt Gerald Moore, aki legalább három Fischer-Dieskau- és egy Hotter-felvétel zongoristája vagy Jörg Demus), nem kevésszer találhatunk köztük nagy zongoraművészeket is: Szvjatoszlav Richtert Peter Schreier és Fischer-Dieskau egy-egy felvételén, Benjamin Brittent Peter Pearsén (ez a kedvencem), és most Alfred Brendelt Matthias Goerne kísérőjeként.

Nem szeretnék általánosítani, ahány előadás, annyiféle felfogás – de van különbség a moore-i semleges zongorakísérés és a neves zongoristák hozzájárulása közt. A különbség nem értékbeli: Hotter vagy Fischer-Dieskau monó felvételét kihagyhatatlannak tartom, Moore miatt is. Másrészt akármilyen ragyogó legyen az énekes, egy rossz zongorakíséret tönkreteheti a produkciót (ld. Hampson-Sawallisch).

Megint más az, mikor a zongoraszólam külön is érdekes, és a Winterreise bőven ad lehetőséget megmutatni, mit gondol a zongorista (pl. Die Lindenbaum, Rückblick, Das Wirtshaus). És hogy Brendelnek mondandója van Schubertről, azt évtizedek óta tapasztaljuk. Zongorázása alapvetően egyszerű, mint a szonátákban vagy a kisebb zongoradarabokban; ám ez az egyszerűség jobban megvizsgálva nagyon színes. Sehol egy túlzás, egy kiugró hangsúly, Brendel finoman árnyal, de ha kell, igen határozott (pl. Gefrorne Tränen). És a hangképet is tudja árnyalni, a Täuschungban pl. egészen szárazan szól az amúgy szép hangú zongora.

Brendel tehát Goerne lemezének egyik értéke. A másik maga Goerne. Sűrűn vibrált baritonja a magasban sem válik élessé, az F fejhangon és támaszból egyaránt megvan (pl. Das Wirtshaus), sőt a Fisz is (Letzte Hoffnung). Már a Gute Nachtban tapasztalhatjuk: ez a hang egyszerre tud erős és gyengéd, féltő lenni, érzelmi skálája igen széles, de mentes az érzelgősségtől. A könnyed hajlítások (Gefrorne Tränen), a sóhajszerű fájdalom (Erstarrung), mely akár szinte „slágeresen” érzelmes is lehet (Die Lindenbaum), a „sehr leise” pianissimók (Auf dem Flusse) és az éles („stark”) forték szembenállása (Wasserflut, Rast), a pontos és világos hangsúlyozás (Irrlicht) inkább technikailag válnak Goerne dicséretére. Igazán azonban az tetszik, ahány karaktert képes megmutatni (csak a Frühlingstraumban legalább hármat). A reménytelenség, a személyesség, a szomorúság talán az Einsamkeitban a legszebb – ez a dal úgyis nagyon fontos: tizenkettedikként épp a ciklus felét zárja le (Schubert eredetileg abba is hagyta itt a művet, a másik tucat csak később íródott hozzá).

A második tizenkét dal talán jobban összefügg – vagy csak előadásukban? A kétszer tizenkettőn belül a négyszer hat dal is alciklust alkot, mégis világos, hogy a huszonnégy dal egy műegész (nem érintjük itt a versek és a zene szabadkőműves szimbolikáját – zárójelben erről csak annyit: lám, még a romantika esetében is milyen reménytelen a korhűség, mennyire nehéz mai világunkból „átlépni” a hermeneutikai körbe!). A második fele azonban még problematikusabb, még modernebb – gondoljunk a Die Krähe dalba rejtett kromatikájára vagy épp a Der Wegweiser végének monoton hangjaira, a Letzte Hoffnung töredékes voltára vagy a Der greise Kopf hangnemektől való menekülésére. Különösen Goerne pianói félelmetesek (a Das Wirtshausban szinte már túlzottan is), de a határozottságot, a szinte katonás keménységet is megkapjuk (Mut!), ha a darab úgy követeli.

A harmadik érték az, ahogy ez a két nagy művész együttműködik. Koncertfelvételről van szó, egy és negyed órát végigállni se csekélység, nemhogy végigénekelni, ekkora hang- és érzelmi terjedelemben pláne. De ennyire odafigyelve egymásra az első hangtól az utolsóig hibátlanul, stílusban és hangban egyaránt: ez nagy szó, erre csak a legnagyobbak képesek. Goernének van már egy Winterreise-felvétele 1997-ből (Hyperion); Brendelnek több is (pl. Fischer-Dieskauval, 1986-ból). Brendel számos énekessel, Goerne korához képest meglepően sok zongoristával dolgozott együtt – nem tudom, hogy e lemez egyszeri találkozásuk emléke-e, lesz-e folytatás, vagy ki-ki marad a maga útkeresésénél. Egy biztos: sok híres előadása van Schubert Téli utazásának, akad közte jópár nagyon szép – és ez a sor most egy újabb remek felvétellel gazdagodott.

(a szerző az EMI munkatársa)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Klasszikus

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Jazz/World

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.
Klasszikus

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Elhunyt Martin Böttcher, Németország egyik legsikeresebb filmkomponistája

A Winnetou-filmek legendás zeneszerzőjét kilencvenegy éves korában, szombatra virradóra érte a halál a schleswig-holsteini Rendsburgban.
Klasszikus ajánló

Ez a csellóirodalom egyik legszebb versenyműve

Dvořák egyik legszebb művével, a h-moll gordonkaversennyel búcsúzik a Müpa közönségétől a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban.
Klasszikus magazin

Chaplin, az elfeledett zeneszerző zseni

Legtöbb filmjéhez maga komponált zenét, pedig nem tudott kottát olvasni. Egy időben sehova nem ment a hegedűje nélkül, és zeneszerzőként Oscar-díjat is nyert. Chaplin kevéssé ismert arca a muzsikusé.
Klasszikus hír

Kínába vitte Balázs János Bartók III. zongoraversenyét

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nyitotta a Csiangszui Nemzetközi Zenei Fesztivál programját a kínai Nankingban Balázs János zongoraművész közreműködésével, Hamar Zsolt vezényletével.
Klasszikus london

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.