Klasszikus

Érzelmes séta a nyírfaligetben

2010.07.14. 08:21
Ajánlom
A részben orosz színésznő, Tompos Kátya vallomása jutott eszembe a Budapesti Vonósokat hallgatva. A teljes joggal népszerű művésznő azt mondta egy interjúban, hogy meglehetős fájdalommal és nosztalgiával gondol Oroszországra, mert az oroszok jobban és nagyobb odaadással tudnak szeretni.

Ez az odaadás, az, hogy az érzelmeknek nem szab gátat az európai, engedelmes és a méltóságot mindenek fölöttinek tartó társadalomban tanult viselkedési szabályok hálója, bizony nagyon tud hiányozni. Azt hiszem úgy fogalmazott, „az oroszok érzelmek terén többet mernek mint mi".

Kétségtelen. Hosszan lehetne taglalni, miért is van ez így. Florenszkij atya például az ikonokról szólván leírta, hogy a görög-keleti egyházban az Ige megtestesülését szó szerint veszik, míg nálunk allegorikus értelemben, minek következtében az orosz kép az a magasztos megtestesülése, tehát ha egy képen rajta van az Istenszülő, akkor az Ő, míg az európai festészetben a kép hatást vált ki, a legjobb esetben is csak áhítattal tölt el. A képet nézve imádkozunk, és a kép segít az ima átélésében, míg az orosz ikonhoz lehet és kell imádkozni.

Csajkovszkij Vonósszerenádja menthetetlenül szentimentális darab, de szigorúan csak ebben, a nem pejoratív értelemben. 1880-ban rendelik meg a szerzőtől, aki ímmel-ámmal lát neki, de aztán alig várja a bemutatóját. 1882-ben hangzik el először, és a Valse-t, a keringőt, meg kell ismételni. Ez a mű sugárzóan szentimentális, elementárisan szomorú, megejtő része, de nem a kulcsmozzanata. A legfontosabb és leghosszabb tétel, a negyedik, az Elégia. Ez az a tétel, amit hallgatván érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen összefüggések is vannak e mű, és a kortárs orosz irodalom nagy szerzőinek művei között. Sebastian Haffner írta le az első világháborúról szóló könyvében, hogy a 19. század az oroszoké volt. Merényletek, politikai összeesküvések kora. Az egyén boldogsága az oroszok gondolkodók szerint elválaszthatatlan a társadalom megváltásától. Ez volt az oroszok nagy százada.

A Vonósszerenádot illik ebben a szellemben, dúsan, a szentimentalizmustól nem ódzkodva, a dallamok szépségtől meg nem rettenve, azokat emelkedetten játszva, előadni. Ahogy a Budapesti Vonósok tették, a fertődi Esterházy-kastélyban.

Egy nagy orosz festő, Levitán képeit idézi a zene: van benne a franciák könnyedségéből - hiszen az első tétel franciás nyitány (lassú-gyors-lassú tagolású) - a német klasszikusok fenségességéből, bensőségességéből, és megszólal benne az orosz vidék is (a volgai hajóvontatók ismert dala). Levitán az orosz nyírfaligetet, a muzsikok házainak udvarát, ahol tyúk kapargászik, a ló áll a jármában, a tavasszal elöntött réteket, a francia impresszionisták természetérzékenységével, eszközeivel festette meg.

A Vonósszerenád volt a Budapesti Vonósok koncertjének legszebb mozzanata, a legemlékezetesebb része. Így, ilyen átható szépséggel, elérve, hogy a Leviatán képei, mint saját emlékképeink jelenjenek meg, és ehhez az elképzelt, csak regényekben és festményekben ismert tájakhoz nosztalgikusan vonzódjunk, csak kevesek tudják e művet játszani (hogy magyar példát mondjak, tudja így a Liszt Ferenc Kamarazenekar). A dús hangzás nem párosult - mint mondjuk Karajan általam ismert felvételén - nehézkességgel, a mű tempójának lelassulásával, az első tétel könnyed volt, a második, a keringő olyan lett, mintha egy reménytelenül és vadul szerető férfi nézné, egyre mámorosabban, ahogy imádottja fordul és kering partnerével. Az Elégia tételt meghatározta a cselló és hegedű bensőséges párbeszéde. Ezt az együttes két meghatározó tagja vezette fel, a koncertmester, Bánfalvi Béla és a művészeti vezető, Botvay Károly. A párbeszédben dominánsabb volt a cselló mélyebb, komorabb hangja. Mind a hegedű szólamvezetője, Papp Györgyi, mind a második szólamban játszó hölgyek, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Ligetiné Beke Ágnes, rendkívül érzékenyen, a műnek - nem korábbi interpretációktól eltérő, hanem a lehető - legérzelemdúsabb megszólaltatására törekedtek; a szólamokat pontos artikulálták, azok szentimentalizmusának is engedtek.

Előre szaladtam, dicsérve e koncerten, ami leginkább dicsérendő.

Kétségtelen, hogy a szünetet megelőző résznek is voltak szép percei, de úgy érzem ez nem volt a második részhez mérhető. Az első mű Haydn B-dúr szimfóniája volt, vagyis a 16. Haydn fesztiválon a Hob. 16-os mű csendült fel. Az indítás kicsit katonás volt, feszes. Az első tétele lüktetését a második menüettes kecsessége ellenpontozta. Az együttes már itt is feltűnően nagy érzelmi, indulati mozgásokat tudott megjeleníteni, amit azt jelentette, nagyon szép pianókat játszott, a zene fokozásaiban előtérbe léptek a fúvósok, különösen a klarinét, a fuvola, a harmadik tétel elejének, első tíz taktusának fortéja pedig kemény volt, sodró.

Annak ellenére, hogy a Ágoston András kiválóan játszotta Szokolay Sándor Hegedűversenyét, engem nem győzött meg arról, hogy e mű - bár indítása igen feszes volt, és már-már katonás, mint a Haydn műé, és ugyanúgy érezni lehetett rajta a népzenei hatást, mint Csajkovszkij művén - e koncertbe szervesen tudott volna illeszkedni. Volt, aki Szokolayt (aki egyébként megjelent  koncerten, hiszen a közelben, Sopronban lakik egy ideje már) e mű keletkezésének idején a mű konzervativizmusáért marasztalta: nem tenném. Szokolay a német romantika, Bartók és kortárs magyar szerzők fordulatait használja - kissé közhelyesen. Hatást keltve, de mégis kellő hatás híján. A versenymű, ami a szerző szerint elementáris, ösztönös mű, nekem tematikájában is és hangzásképében is Bartók (nem korai) Hegedűversenyét és Brácsaversenyét juttatta eszembe. A második tétel siratója pedig Kodály kamarazenéjét, különösen a Csellószonátát.

Ez nem is lenne baj, de az eredeti eszközök, mintha itt segédanyaggá koptak volna. Ágoston András pontosan játszott, a hajlításokat és a tetőpontokat különösen értőn, átadva a mű zaklatottságát. Nem a mű egészéről, csak egyes - nem túl eredeti - részeiről volt nem kedvező benyomásom.

És a Csajkovszkij mű előadása után ezt végképp nem tudhattam be annak a Kamarazenekarnak, mely e mű előadásával az egyik legjobb Kamarazenekarunknak mutatkozott.

 

Ágoston András (hegedű), Budapesti Vonósok
2010. július 9. 19:30

Esterházy-kastély

Budapesti Vonósok 16. Haydn Fesztiválja

Műv. vez.: Rácz Márton

Haydn: B-dúr szimfónia, No. 16
Szokolay Sándor: Hegedűverseny, op. 13
Csajkovszij: C-dúr vonósszerenád, op. 48

Kastélykoncertek Eszterháza 2010

 

www.budapestivonosok.hu

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Horgas Eszter: „Prés alatt vagyunk mindannyian”

Csak ülünk és teázunk. Két különböző lakásban, a monitor két oldalán. Hiába, az ember olyan könnyen megszokja a személyes találkozások luxusát. Interjú karantén idején – a gépeken keresztül – Horgas Eszter fuvolaművésszel.
Klasszikus

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Plusz

„A legelsők közt omlott össze és az utolsó lesz, ami talpra áll” – válságban a magyar zeneipar 

A hazai könnyűzene és azt működtető zeneipar szinte a járvány első pillanatában leállt és lefagyott. Koncertek, turnék, fesztiválok maradnak el, egy teljes iparág maradt az egyik pillanatról a másikra munka és bevétel nélkül, s persze a kreativitás terepei is beszűkültek és átalakultak. Zenészeket és zeneipari embereket – szervezőket, menedzsereket, sajtósokat, újságírókat – kérdeztünk arról, hogy mi történik velük most, hogyan élik meg a járványidőszakot és a válságot.
Klasszikus

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Vizuál

A népharag miatt nem pótolta a Milói Vénusz karjait a Louvre restaurátora

A karokon kívül ékszerek és festék is volt eredetileg a szobron. Kétszáz éve, 1820. április 8-án fedezte fel az alkotást egy földműves.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Az interneten közvetítik a János-passiót a lipcsei Tamás-templomból

A koronavírus-járvány ellenére fel fog csendülni Johann Sebastian Bach János-passiója a lipcsei Tamás-templomban nagypénteken, az eseményt az interneten élőben közvetítik, és együtt éneklésre biztatják a nézőket.
Klasszikus portré

A japán, akit szívébe zárt Magyarország: 80 éves Kobajasi Kenicsiró

Április 9-én ünnepli 80. születésnapját Kobajasi Kenicsiró japán karmester, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar örökös elnök-karnagya, a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének győztese.
Klasszikus Művészi szabadság

Ez az időszak próbatétel, nem büntetés

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás nagycsaládi körben töltik az önkéntes izoláció idejét: fiuk, Gáspár oktatóvideókat készít, ők Leclair-műveket tanulnak. Ez az időszak próbatétel és kihívás, mondják.
Klasszikus Hangszertár

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Klasszikus hír

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.