Haydn mindkét népszerű oratóriuma világábrázolás: az egyik emberi léptékű (Az évszakok - Hob. XXI:3), a másik kozmi­kus dimenziójú (A teremtés - Hob. XXI:2). Kétségtelen, hogy azok számára, akik a kultúra táplálékával élnek és fogékonyak a felemelő jelképek iránt, mindkettő alkal­mas a szimbolikus, némiképp szertartásos évkezdésre: Az évszakok "naptári" ihleté­se, A teremtés pedig eszmeisége által. Újesztendő ünnepén mindnyájunkban teremtő energiák munkálnak: a csillagá­szati körforgás is újraindul, de mi is kez­dünk és újrakezdünk, fogadalmakat teszünk - és alig néhány nappal tudjuk magunk mögött a téli napfordulót, a leg­rövidebb nappalt és leghosszabb éjszakát. Szomjazzuk tehát a fényt, amely Haydn Teremtésének egyik fő szimbóluma. Egy­részt a mű elején, az őskáoszt ábrázoló, sej­telmes zenekari bevezető után, a Raphael arkangyalt megszemélyesítő basszus reci­tativóját a kórus így folytatja: "és monda Isten: legyen világosság. És lőn világos­ság." A fényt hatalmas C-dúr fortissimo szimbolizálja. Másrészt ettől a konkrét részlettől elvonatkoztatva, a teljes mű a teremtő isteni értelem célirányosságá­nak fényét árasztja, olyan szellemben, amely tökéletesen illeszkedik a felvilágo­sodás korának világképébe. A teremtés, akárcsak Az évszakok (vagy hogy egy másik zeneszerző másik művét említsük, Mozart Varázsfuvolája) tökéletesen leké­pezi a 18. század végi ember harmonikus világképét, amely szerint a világban rend, egyensúly, igazságosság uralkodik, van egy Jó Uralkodó, aki tud rólunk, lát minket és gondot visel alattvalóira. Ez egy világi műben a felvilágosult abszolutizmus szellemét tükrözve a császár vagy király, netán egy főpap (Sarastro), egy egyházi - vagy nem liturgikus, de vallásos szelle­mű - kompozícióban pedig maga Isten. Ebbe az utóbbi csoportba: a nem liturgikus, de vallásos szellemű művek közé tartozik A teremtés.

Jó okunk lehet úgy vélni, hogy ha Haydn nem tesz angliai utazásokat (1791/92; 1794/95), aligha születik meg A teremtés. Egyrészt a zeneszerző, aki persze már ko­rábban is találkozott Händel művészeté­vel, a virágzó angol Händel-kultusznak köszönhetően itt hallgatott meg több Händel-oratóriumot is, amelyek stílusuk­kal és kivált kóruskezelésükkel jelentős hatást gyakoroltak rá. Másrészt a Haydn első angliai útját szervező koncertrende­ző, Johann Peter Salomon ismertette meg a zeneszerzőt Thomas Linley (1733-1795) szövegével, melyet az angol költő John Milton (1608-1674) Elveszett Paradicsom című eposzának (1667) egy részéből írt. Mit tesz a véletlen (vagy talán nem is a vélet­len): ugyanez a szöveg annak idején már Händel íróasztalán is ott hevert, ő azonban úgy érezte, a librettó túlságosan felapró­zódik, elvész a részletekben. Haydnnak viszont épp az ábrázoló szellem aprólékos­sága ragadta meg alkotói képzeletét, ezért aztán hazatérvén rábírta a bécsi zeneélet­ben fontos szerepet játszó Gottfried van Swieten bárót (1733-1803), fordítsa le a szöveget németre. Így jött létre angol minták nyomán a Die Schöpfung német librettója, amelyre végül 1795 és 1798 kö­zött Haydn megkomponálta a maga há­rom részre tagolódó, harmincnégy szám­ból álló művét.

Az oratóriumban nemcsak a káoszt felvál­tó fénnyel és nem is csupán a teremtő is­teni értelem fényével találkozunk - szere­pet játszik benne a haydni derű, sőt humor fénye is. Ha van valami Haydn életművé­ben, ami ábrázoló zene, akkor A teremtés ízig-vérig az: szerzője érzékelhetően nagy örömét leli az élő és élettelen világ bemu­tatott jelenségeinek „zenére fordításában". A módszert, amellyel Haydn e szakaszok­ban él, régóta ismeri és madrigalizmusnak nevezi a zenetörténet. Már a reneszánsz és a barokk is alkalmazta ezt a módszert, de megtaláljuk Muszorgszkijnál éppúgy, mint Kodálynál, és a komponisták máig alkalmazzák. Érzékszerveinkkel jól megra­gadható külső jegyeket: méretet, formát, mozgást, jellemet, hangulatot zenei karak­terekre lefordítani, azok által hangokban megjeleníteni - ez a madrigalizmus, amely­re Haydn Teremtésében számtalan példát találunk, az üvöltő oroszlán ábrázolásától a turbékoló gerlepárig. Ha az alkotónak az ötletekben tobzódó, találékony játékosság, az öröm lehetőségét kínálták ezek az rész­letek, elmondható, hogy az előadóknak és a hallgatóknak is ugyanezt nyújtják, s ezek sokaságától lesz A teremtés Haydn egyik legszínesebb, legváltozatosabb, leginkább szerethető műve - amely egy hasonlókép­pen szerethető, harmonikus világot ábrázol, hallatlanul sok karakterrel és színnel, a rész­letek végtelen gazdagságával. Az őszintén vallásos Haydn, aki minden kéziratának végére mély alázattal írta oda: Laus Deo - Isten dicséretére -, ebben a művében nem egyszerűen a világot, hanem a Mennyei Atya teremtett világát ábrázolja.

A Müpa újévi produkciója kitűnő művészek tudására és tapasztalatára számít. A német szoprán, Annette Dasch egyaránt otthonos az operaszínpadon és a koncertpódiumon, szívesen látják Bayreuthban és a Metropo­litanben, karmester partnerei között ott ta­láljuk Barenboimot és Naganót, Ozawát és Harnoncourtot. Eric Stoklossa a drezdai Kreuzchor egykori tagjából vált Hasse- és Händel-, Rimszkij-Korszakov- és Janáček-operák tenorfőszereplőjévé, olyan rende­zésekben, amelyeket Patrice Chéreau vagy Luca Ronconi jegyzett, olyan operaházak­ban, mint a milanói Scala, olyan fesztivá­lokon, mint a Bécsi Ünnepi Hetek. A bariton, Daniel Schmutzhard a bécsi zeneakadémia neveltje, de később megfordult Brigitte Fassbaender és Dietrich Fischer-Dieskau mesterkurzusain is. Szoros szálak fűzik a bécsi Volksoperhez és a Frankfurti Operához, René Jacobs Varázsfuvola-felvételén ő énekli Papagenót, de sikert arat a legkülönfélébb operákban John Blowtól Pucciniig, Webertől Richard Straussig. A basszus Sebestyén Miklós, Polgár László egykori tanítványa személyében jelentős külföldi sikereket maga mögött tudó hazai énekes közreműködője is van a produkciónak. A Vashegyi György vezette Purcell Kórus repertoárjának fontos darabja A teremtés, azt pedig, hogy Fischer Ádám és az általa 1987-ben alapított Osztrák-Magyar Haydn Zenekar milyen tapasztalattal rendelkezik Haydn zenéjének területén, jelzi a zene­szerző összes szimfóniájának általuk ké­szített felvétele.

2015. január 1. - ÚJÉVI HANGVERSENY

HAYDN: A TEREMTÉS

ANNETTE DASCH, ERIC STOKLOSSA, DANIEL SCHMUTZHARD, SEBESTYÉN MIKLÓS
PURCELL KÓRUS, OSZTRÁK-MAGYAR HAYDN ZENEKAR

VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM

MŰVÉSZETEK PALOTÁJA, BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM