- A Royal Konzervatóriumban végeztél Leon Fleisher osztályában, és azóta játszottál a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben, sikeres koncerteket adtál szerte Amerikában, Kanadában, felléptél a Torontói Szimfonikusokkal. Itthon legutóbb a Szépművészeti Múzeumban, a 30. születésnapodon magam is megtapasztalhattam, hogy mennyire szeret a közönség.
- Ez az érzés kölcsönös: én is szeretem a közönséget, szeretem a pisszenés nélküli csöndeket, s ezt most a Chopin-évben különösen értékelem - sokszor még köhögni is elfelejtenek, ha zongorázom...
- Chopint valóban csak csöndben érdemes hallgatni.
- Télen Veszprém megyében, kistérségi iskolákban koncerteztem. Nagyon jó gyerekeknek játszani, és mesélni nekik a zeneszerzőkről, és a darabokról, de azért megrettentem, amikor megtudtam, hogy a balatoncsicsói általános iskolában elsősöket is behoznak a koncertterembe. Nem is sejtettem, hogy ez lesz életem egyik legkedvesebb élménye! Az elsős tanító néni a koncert után odajött hozzám, és elmesélte, hogy egyik tanítványa a fülébe súgta, hogy attól fél, hogy mindjárt vége lesz a koncertnek, a másik pedig megkérdezte tőle, miért kellett neki a noktürn alatt sírnia? Bevallom, meglepődtem azon, hogy Chopin zenéje a kicsikre is ilyen hatással volt.
- Miért? Az MR3-Bartók Rádióban, a Tóbiás matinéban óvodásokat varázsoltatok el Lukácsházi Győzővel, ahol még kisebbek csöndesedtek el Chopin játékodra.
- Valóban, a komolyzene megszerettetését nem lehet elég korán kezdeni, nem hiszem, hogy van fontosabb, mint a legfogékonyabb korban sok-sok értékes dolgot mutatni nekik. Ahol lehet, mindig elismételem Vásáry Tamás kedves mondását, miszerint Mozart és társai nélkül lehet élni, csak nem érdemes!
- A május elsejei koncert a Művészetek Palotájában rendkívüli élménynek ígérkezik. Több mint egy hét van még a koncertig, és már minden jegy elkelt, sőt a színpad is tele van. Nem zavar, ha közel ülnek hozzád az emberek?
- Nem, egyáltalán nem. Sőt! Együtt lélegezni a közönséggel nagyon jó, és ha játszani kezdek, akkor már úgyis csak Chopin érdekel.
- Nagy öröm, hogy Rév Líviát sikerült Chopin ürügyén haza csábítani...
- Tizenéves korom óta járok mesterkurzusaira, és ez a hét, amit most nála tölthettem, Párizsban, örökké emlékezetes marad számomra. Nagy megtiszteltetés, hogy a Pentaton munkatársai engem választottak a tanítványai közül, és nagy felelősség is egyben. Természetesen a műsor szerkezetét az ő elképzelései alapján állítottuk össze, azt is ő kérte, hogy az első részben játszhasson. Nevetve mesélte, hogy ez életének második koncertje lesz, mert tavaly ugyan elbúcsúztatták Budapesten, de egy világhírű menedzser, Jacques Leiser felfedezte az interneten, és meghívta Svájcba egy Bach-fesztiválra. Így ezt a svájci fellépést az első, s a budapestit pedig a második koncertjének tekinti.
- Úgy tudom, hogy Jacques Leiser az, akinek sikerült elindítania Richter és Fischer Annie nyugati karrierjét, ő szervezte az első európai koncert turnéikat, és most itt lesz Budapesten, a ti koncerteteken.
- Igen, én telefonon ismertem meg, amikor Líviánál voltam Párizsban, azóta naponta levelezünk, és nagyon örülök, hogy eljön a hangversenyre.
- A honlapodat böngészve azt tapasztaltam, hogy ez a május számodra egészen rendkívüli lesz: 30-án a Művészetek Palotájában Markó Iván balett produkciójában játszod Debussy: Suite Bergamasque-ját, másnap lesz az említett Chopin-koncert a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, és egy hét múlva Beethoven Szonátájával lépsz fel Kocsis Zoltánnal a Várszínházban - és ez csak az első hét.
- Eseménydús napok lesznek, de szeretem a kihívásokat, és nagyon örültem, amikor Zoli arra kért, hogy tanuljam meg a D-dúr szonátát. Szeretek vele együtt muzsikálni, akkor is, ha vezényel, akkor is, ha kamarázunk: egy-egy próba felér egy-egy egyetemi szemeszterrel.
- A Beethoven-koncert után néhány nap pihenő következik, aztán a következő tíz nap során Olaszországba, majd a Vajdaságba, és végül Lengyelországba utazol. Nem lesz ez sok?
- Egy tragikus esemény miatt alakult így. A lengyel légikatasztrófa elsöpörte az áprilisra tervezett koncerteket, épp a temetés napján játszottam volna Varsóban, a Királyi Palotában, másnap Chopin szülőfalujában, Zelazova Wolában, és még vidéken is. Ez most május végére tolódott, így egy kicsit összezsúfolódtak az események, de nem okoz gondot, mert Olaszországban is nagyon szeretek zongorázni. Nem is tudom, hogy melyiket várom jobban, Bolognát, Modénát vagy Újvidéket, de azt azért sajnálom, hogy az Őrségi Virágfesztivált le kellett mondani, mert az is Pünkösd napjára esett.
- Szeretsz utazni?
- Az izlandi felhő-vonulgatás kicsit megrettentett, valahogy nem vágyom repülni, a kanadai koncertjeimet is igyekszem jövő tavaszra átszervezni. Sajnálom, mert életem első nagyobb külföldi szereplése ugyanis Rejkjavikhoz kapcsolódik. Rico Saccanival és az Izlandi Szimfonikusokkal koncerteztem még tizenévesen, úgyhogy egész közel jártam ezekhez a tűzhányókhoz. Sokat meséltek róluk, vittek bennünket mindenfelé és azt a szelet, azokat az ijesztő hangokat, amiket a Niagarához hasonló vízesésnél hallottam, sose felejtem el. Alig tudtunk talpon maradni, akkora ereje volt a szélnek! Emlékszem, engem a súlyom miatt hamar visszaültettek a kocsiba. Nagyon különös, furcsa ország, de a közönség ott is melegszívű.
- A sűrű május után a június már nyugodtabbnak ígérkezik?
- Számos fontos történés lesz a nyár első hónapjában is: új DVD-m jelenik meg egy gyönyörű Chopin-bélyeg kíséretében. A lemez a tavalyelőtti szatmárnémeti gyertyafényes Chopin koncertet tartalmazza, amit a Duna Televízió is közvetített. Lesz lemezbemutató is 18-án, ami ugyancsak gyertyafényes lesz. Mozgalmas hónapoknak nézek elébe, amik remélhetőleg nemcsak nekem, hanem a közönségnek is életre szóló élményeket hoznak majd.
hírlevél
