A magyar származású karmester-testvérpár, Szilvágyi Géza és Csaba által irányított finn együttes Schubert c-moll Overture-jét (D 8), A halál és a lányka vonósnégyes (D 810) Mahler-féle vonószenekari változatát és Joonas Kokkonen 20. századi finn zeneszerző „…durch einen Spiegel…” („…tükör által homályosan…”) c. darabját vette lemezre.

Schubert Overture-je (1811) a címadás és az előadói apparátus szempontjából kissé bonyolult: az eredetileg a családi vonósötösnek szánt kompozícióból később kvartett, majd vonószenekari darab lett, de az Overture cím makacsul tartotta magát – hogy miért, rejtély. A mű hangvételén még nagyon erősen érződik Haydn és különösen Mozart hatása (ennél nagyobb baj sose legyen), ami viszont az alapvetően szonátaformájú tétel hangnemi rendjét illeti, már itt látszik, hogy Schubert – Beethovent követve – nem lesz kibékülve a „megyünk-szépen-a-dominánsba” bevált és jól működő alapreceptjével. Megindító az a sötét és drámai hang, ami ennek a tizennégy éves kamasznak a zenéjéből árad. Az Overture 313 ütemének ránk zúduló moll-özönéből csak nagyon kevés helyen bukkanhatunk fel egy-egy rövidke dúr szakasz erejéig.

A következő Schubert-kompozíció az életmű végéről való: „A halál és a lányka” nevet viselő d-moll vonósnégyes 1824-ben keletkezett. A CD-n hallható változat azonban egy másik mester, Gustav Mahler keze nyomát is magán viseli. Eljárása átdolgozásnak, feldolgozásnak, de még meghangszerelésnek se nagyon nevezhető: egyszerűen arról van szó, hogy Mahler a 19-20. század nagy méretű hangversenytermeihez igazodva, szólamonként több hangszert és nagybőgőt alkalmazva felerősítette a vonósnégyes intimebb környezetbe szánt hangzását. Egy vonósnégyes választékos nyelvezetének, hangzásának megfelelő egységességet és arányokat teremteni egy negyvenkét fős zenekarral: haladóknak való feladat, s a helsinki vonósok nagyszerűen oldják meg ezt a kényes problémát.

Bár korban és stílusban egyaránt nagy ugrásnak tűnik, sajátosan északi misztikájával Kokkonen „…durch einen Spiegel…” című, tizenkét vonósra és csembalóra írt kompozíciója nem hat törésként a Schubert-művek után. A különleges cím az első Korinthusi levél Szeretethimnuszának híres soraira utal: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre…”. Az 1977-es kompozíció a mélyen vallásos finn mester kései alkotóperiódusából való, s Pál szavain kívül egy nyelvi és egy képi jelenség ihlette: egyrészt a német „durch” szó kétértelműsége, amely a tükrön való fizikai áttörés jelentését is magában hordja, másrészt a régi, ezüstbevonatukat már itt-ott elvesztett tükrök mélyén látszódó sejtelmes képek megfoghatatlansága.

A „… durch einen Spiegel…” alcíme: metamorfózis. Így utal a szerző arra az átváltozásra, mely a tört üveg roppanásaként ható csembaló-akkordok, a fájdalmas cselló-recitatívók után sokszorosan osztott vonósok éteri lebegésétől kísérve történik egy másik világban – a tükör túloldalán.

(Schubert-Mahler: A halál és a lányka, Helsinki Vonósok – Szilvay Csaba, Szilvay Géza – Warner Music Hungary)