A Művészetek Palotájában tartandó koncert sztárvendége Párizsból érkezik. Laurent Korcia neve Magyarországon talán kevésbé ismert, de Nyugat-Európában és különösen Franciaországban a hegedűművész a legrangosabban jegyzettek közé tartozik. Koncertműsorai és lemezei tanúsítják, hogy egyik legkedvesebb zeneszerzője Bartók Béla. Ezen a hangversenyen azonban a romantikus irodalom emblematikus alkotását szólaltatja meg, Brahms Hegedűversenyét. Korcia átiratokat is készít - Brahms Magyar táncait hegedűre, nagybőgőre és cimbalomra hangszerelte át - és kitekintget a jazz világába is.
Az este nem múlhat el azonban Bartók alkotásai nélkül: az 1910-ben komponált, majd 1926-ban revideált Négy régi magyar népdal csak ritkán hallható. A 20. század első évtizedeiben sok férfikar működött Magyarországon, melyeknek tagjai általában nem tudtak kottát olvasni, de nagy énekkari tapasztalattal rendelkeztek. Ez a körülmény magyarázza, hogy a férfikarra írt Bartók-kórusok nehezebbek és hangterjedelmük is jóval nagyobb, mint a női, illetve gyermekkaroké. A Négy régi magyar népdal alapjául szolgáló dallamok mindegyike a zeneszerző saját gyűjtése: az első kettő Erdélyből (Csík megyéből), a harmadik a felvidéki Nagymegyerről, a negyedik a Dunántúlról származik.
Az 1929-ben keletkezett Húsz magyar népdal széles ívű négy sorozata nemcsak a paraszti világ, hanem a bartóki zene kompendiuma is. Eredetileg zongorára íródott, a zeneszerző ötöt írt át belőle zenekarra, a további tizenöt dalt Kocsis Zoltán hangszerelte. "Meghatározó élményről maradnak le azok a zenerajongók, akik a sorozattal nem ismerkednek meg közelebbről, hiszen egészen egyedülálló, ahogy Bartók ezekhez a már egyszólamú mivoltukban is remekmívű dalocskákhoz mindig avatott kézzel, a tartalom megkövetelte szellemben nyúl." - vallja Kocsis Zoltán, az est karmestere.
"Egyes dalok kizárólag egyetlen élethelyzetet ábrázolnak, míg mások egész eseménysort mondanak el, vagy éppen csapnak át valódi, már-már színpadias drámába. Ráadásul a zeneszerző nem különösebben törődik az egyes darabokon belüli stílusegységgel. Mintha valamiféle magasabb eszmeiség, "a népek testvériségének" jegyében olvasztaná össze a különböző, jobbára kelet-európai hangvételeket, nem egyszer azt az illúziót keltve, mintha a magyar énekes a dallamát román, szlovák vagy rutén környezetben adná elő. Ezt a leghumánusabb értelemben vett internacionalizmust Bartók 1929-ben már csak belekódolni tudta műveibe: a szintén Kodály hatására felvállalt gyűjtőútjai az ország feldarabolásával gyakorlatilag megszűntek. A folklórhoz való, minden etnikai diszkrimináció nélküli közeledés azonban továbbra is nyilvánvaló.
Mindenképpen remekbe szabott kompozícióval - sőt, bizonyos értelemben az egyik főművel - van dolgunk, de vajon olyannal-e, amiből elvenni és amihez hozzátenni sem lehet semmit? Kezdetben pusztán a teljes sorozat igen ritka előadásai felett érzett bosszúság késztetett arra, hogy a hiányzó tizenöt dallal kiegészítsem Bartók Béla hangszerelését. A sorozat darabjai közötti mélyebb összefüggések legtöbbjére akkor derült fény, amikor már jól benne jártam a munkában. Szinte természetes, hogy ezeknek megértése magától értődően vezetett el annak felismeréséhez, hogy a szerző által foglalkoztatott kis együttes egyes számok esetében egyszerűen nem elégséges a szavak egyszerűsége mögött megbúvó gondolati és lélekábrázolási árnyaltság illusztrálásához. Így kerül bele az orkesztrális megvalósításba a vegyeskar, akár, mint a természeti hátteret személytelenül megjelenítő zümmögő-kórus, akár a történésekben aktívan részt vevő szereplő. Így válik a Pár-ének valóságos párbeszéddé, helyesebben szólva két, egymást szervesen kiegészítő monológgá. Ezért duzzad meg a hangszerelés, természetesen szigorúan követve a bartóki intenciókat. " - részlet Kocsis Zoltán írásából.
A sorozatokat nemzetközi hírnevet is szerzett énekesek és fiatal, díjazott művészek adják elő. Szakács Ildikó a 2011. évi Armel Operaverseny felfedezettje és a Nemzeti Énekkar tagja. Palerdi András a Magyar Állami Operaház állandó vendége. Brickner Szabolcs a belgiumi Erzsébet Királyné Verseny győztese, a Bayerische Staatsoper, az Oper Frankfurt valamint a Nationaltheater Weimar vendégszólistája. Wiedemann Bernadett Székely Mihály-emlékplakett és Liszt-díj birtokosa, aki neves karmesterekkel és énekművészekkel lép fel Európa, Japán és Brazília színpadain. Közreműködik a Nemzeti Énekkar (karigazgató Antal Mátyás), vezényel Kocsis Zoltán.
hírlevél
