Az est karmestere, Kesselyák Gergely a magyar dirigenstársadalom középnemzedékének jeles képviselője, míg a zongoraverseny elmélyült és virtuóz szólistája, Ránki Fülöp a fiatal generáció kiemelkedő tehetsége. 

A Két kép a korai alkotóperiódust, a II. zongoraverseny az érett mestert képviseli, míg az amerikai években keletkezett Concerto - az emigráns hazaszeretetének és honvágyának kifejezője - a kései termés kiemelkedő darabja.

A kékszakállú herceg váránál egy évvel korábban, 1910-ben keletkezett Két kép első tétele, a Virágzás Debussy hatásáról árulkodik, A falu tánca című második nyers és éles zene, mely olykor egészen a Táncszvitig mutat előre.

A II. zongoraversenyt 1930/31-ben írta Bartók, a mű számos neoklasszikus-neobarokk vonást mutat, Stravinsky és Bach zenéjére egyaránt reflektálva.

Szimfóniaszerű a tételek terjedelme, súlya, mondanivalójuk komolysága a barokk concerto hagyományát eleveníti fel. A művet Bartók a Bostoni Szimfonikusok karmestere, Serge Koussevitzky megrendelése nyomán, 1943 írta.

Ránki Fülöp 1995-ben született Budapesten. Zenei fejlődésére nagy hatást gyakoroltak szülei, Klukon Edit és Ránki Dezső; a Zeneakadémián Jandó Jenő és Lantos István volt tanára. Kesselyák Gergely, az 1994-es pármai Arturo Toscanini Nemzetközi Karmesterverseny és az MTV 1995-ös Nemzetközi Karmesterversenye harmadik díjasa a hazai dirigenstársasalom elismert és sokoldalú tagja.

Fejléckép: Ránki Fülöp, fotó: Várhelyi Klára