Klasszikus

Ewiger – mächtiger – gütiger

2004.12.06. 00:00
Ajánlom
Haydn Évszakokja talán még a Teremtésnél is összetettebb mű. Egyszerre jeleníti meg a mindennapokat, a természetet, az emberi kapcsolatokat és az égi szférát. Amilyen sokrétegű a szöveg, annyira színes és sokoldalú a zene. A négy évszak négy alaphangulat. A tavasz könnyed és optimista, a nyár fülledten zavaros, az ősz felszabadultan humoros, időnként trampli, a tél pedig a legmélyebb depresszióból vezet az örök tavaszba vetett hithez.

És mindehhez társul egy sereg idézet, pl. a Varázsfuvolából: az Évszakok is kacsingat a szabadkőművesség felé. Nagyon kevés előadás valósítja meg a műben rejlő összes lehetőséget, hozzám Karajan, Böhm és Clemens Krauss nagyszabású megközelítése áll közelebb, mások Gardiner emberibb, könnyedebb felfogását részesítik előnyben. A kettőnek színpadon valamivel több mint három éve közel ideális ötvözetét hallottam, amikor ugyancsak a Zeneakadémián ugyancsak a Rádiózenekar és Kórus adta elő a művet, még az egyik szólista, Kovács István is ugyanaz volt, mint most, december 1-jén. Akkor Vashegyi György vezényelt. Most Vásáry Tamás.

Vashegyi azóta előadta az oratóriumot saját régizenei együttesével, amit ő jobbnak tartott (én gyengébbnek). Ő tehát inkább a régizene felől közelít akkor is, ha modern együttessel lép fel – Vásáry pedig Rachmanyinov, Brahms, de legalábbis Schubert felől nyúl vissza Haydnhoz. Ezek nem értékítéletek, de premisszák. Ám rögtön észrevehettük: Vásáry zenekara igencsak alapos fogyókúrán esett át, szinte kamarazenekari méretre fogyott a vonóskar erre az előadásra.

Sajnos ettől nem könnyedebb, hanem szegényebb lett az együttes hangzása, amit már az első megszólalásnál, a bevezető c-mollnál észrevehettünk. Az Évszakokban – ha szabad ilyet mondani – talán még a másik nagy oratóriumnál is fontosabbak a részletek. A kíséret, a hangszerelés. A Teremtés monumentalitása magától értetődő – az Évszakok nem kevésbé monumentális, de ezt nem a hatalmas ívekkel éri el a szerző, hanem épp az apró részletekkel, a külső és belső utalásokkal. Lukas téli e-moll áriájának nemcsak szövege idézi vissza a melegebb évszakokat: a zene kromatikája az őszi vadászatból köszön vissza. Hanne rokkadala pedig Lukas „Ihr Schönen aus der Stadt”-ját idézi meg. És sorolhatnánk a különböző évszakok bevezetése vagy befejezése közti összefüggéseket – de nem teszem, hiszen ez nem a koncertkritika tárgya. Csak annyiban, hogy a részletek mennyire kaptak szerepet. És ebből a szempontból vagyok elégedetlen Vásáryék előadásával.

Kovács István C-dúr áriájával megjelent Haydn egyik nagyon kedves arca. A másik két énekes nem állt ilyen közel Haydnhoz. Hajnóczy Júlia csodálatosan tiszta, de olykor bántóan éles hangja inkább Wagnert, míg Fekete Attila szintén éles, sokszor édelgős és korántsem makulátlan hangja pedig Cimarosát vagy Humperdincket idézte. Kovács összes megszólalása meggyőző volt, nemcsak azért, mert kellemes az orgánuma (szemben két partnerével), hanem mert végig zenél, benne él a folyamatban, érti a szöveget, érzelmeket jelenít meg.

A fagott viszont már az említett első áriát se volt képes pontosan követni, így elsikkadt Haydn hangszerelési humora. Igen, ha most csak arról írnék, hányféleképpen jelenik meg a humor az Évszakokban, bőven túllépnék egy cikk terjedelmén, de annyit hadd jegyezzek meg: Hajnóczy csípőrándításánál („Ein Mädchen, das auf Ehre hielt”) nagyobb (és főleg finomabb) humort rejt a fagott kontrázó D-G-lépése – ha pontos és kihallható. Az Ősz vége szerda este inkább sörmámorra emlékeztetett, számomra sokkal fontosabb és szellemesebb, ahogy visszatér a juhézás a záró tétel végén, vagy a dudahangot utánzó sforzato.

Ezúttal a kórussal se voltam elégedett. Úgy tűnt, nincsenek eléggé felkészülve. A kottát bújó kórustagok nem mindig vették észre a karmester egyébként világos intéseit (bár ehhez hozzátenném: a kórustételekben könnyebb dolga volt az énekeseknek, mint mondjuk az üstdobnak – más karmestereknél is megfigyeltem, hogy mikor énekkart kapnak a kezük alá, egyszerre mintha elfeledkeznének a zenekarról), így aztán nem is voltak együtt. Persze egy ilyen nagyszerű énekkar, mely ennyire jó hangképzéssel énekel, hangerővel sokmindent feledtet, de bizony nem egyszerű feladat leblattolni hatnyolcadban a „Mit doppeltem Eifer stürzet nun der Haufe vereint”-jellegű szövegeket, pláne, hogy dallam is van felettük. Így aztán dallam volt ugyan, ha pontatlanul is, szöveg viszont alig.

A kórustételek összességükben mégiscsak megszólaltak. A szólóknál a stílussal volt baj, és Fekete Attila ereszkedő dallamainak minden hangjánál félni kellett a csúszástól. Ha ezeket félretesszük, meg kell állapítanunk: neki is, Hajnóczynak is voltak jól sikerült áriái, különösen az előadás második felében. De csak Kovács István éneklésén jött át a szerep, Lukas lemondó, de emberbarát bölcsessége.

A legesetlegesebbre a recitativók sikeredtek – itt Vásáry, úgy tűnt, komoly gondban volt. És mégis: ennyi apró pontatlanság és koncepcionális hiba ellenére megszólalt Haydn, és a közönség úgy érezhette: gazdagabban távozik, mint ahogy jött. Vásáry igazán csak a nagyívű kórustételeknél állt a helyzet magaslatán (annyira a magaslatán, hogy egyszer csaknem magára rántotta a mikrofonzsinórokból szőtt pókhálót), pl. a Tavasz végi B-dúr tételben, melynek monumentalitása teljes pompájában szólalt meg – de emlékezetesen szép volt a Nyár és a Tél zenekari bevezetése is. S amikor a zárótétel C-dúrja elhangzott, tényleg úgy érezhettük: ha be nem is mehettünk, de betekinthettünk azon a bizonyos kapun, a szent hegy felfénylett.

Haydnnak ezúttal tehát a magasztosabb, metafizikusabb arcát ismerhette meg a közönség, és ez bizony nem kevés, bár Vásáry ismeretében érthető. De hova lett a finom humorérzék, hova az emberi mosoly ebből az előadásból? Az ember azt gondolná: a szeretetreméltó Vásáry a szeretetreméltóan emberi Haydnt jeleníti meg. Talán majd legközelebb, egy kevésbé téli előadásban.

Ritka kegy, hogy három héten belül három koncertet hallhattam Haydn két nagy oratóriumából. Mindhárom előadásnak voltak erényei, mégis úgy fest: Haydn az egyik legnehezebb feladat ma, épp sokszínűsége miatt. Antal Mátyásnál a mélységet hiányoltam, ezt Vásáry előadásában megtalálhattuk, nála viszont épp a könnyedség és a finomság hiányzott. A három karmester közül hozzám egy igazi Lukas, Lukács Ervin tolmácsolása állt a legközelebb, mely a két másik előadás erényeit ötvözte.

(2004. december 1. 19:30; Zeneakadémia Nagyterem; A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának koncertje; Haydn: Az évszakok; km.: Hajnóczy Júlia, Fekete Attila, Kovács István (ének); vez.: Vásáry Tamás.)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.