"Ex libris - a könyvekből. Régebben a könyvészetben gyakran használt kifejezés, mellyel a tulajdonos saját könyvébe beírta azt, hogy a könyv az övé. A középkorban divatozó kézzel írott jelzéseket a XV. sz. vége felé fa- vagy rézmetszetű, ill. nyomtatott cédulák váltották fel. E cédulákon a tulajdonosnak némelykor csak a kezdőbetűkkel jelzett vagy más módon elrejtett nevén kívül többnyire jeles mondatok, címerrajzok is voltak írva, melyeket némelykor híres művészek készítettek, s ezért sok E. művészeti tekintetben is becses; különösen fontosak azonban egyes könyvek vagy könyvtárak történetére nézve. Újabb időben gyűjtik is őket, különösen Német- és Angolországban." - írja A Pallas nagy lexikona az ex librisről.
A gyűjtés azóta is divat, sőt léteznek már ex librisre specializálódott antikváriumok is. Noha a magyarországi gyakorlatban zenészek ex libriseit tudtommal senki sem gyűjti, érdemes egy pillanatra megállni, és megvizsgálni, mit használtak kottagyűjtemények tulajdonosi jelölésére. Nos, az ex libris-szel szinte egy időben alakult ki az "ex musicis", azaz a "kottákból" műfaja, melynek meghatározására az alapdokumentum kivételével az előző definíció minden tekintetben alkalmazható. Nyilvánvaló, hogy könyves párjánál sokkal ritkábban, de hébe-hóba előfordul, hogy kották borítékjának belső oldalán ex musicis található. Ebből közlünk itt most kettőt.
hírlevél
