Klasszikus

Ez a valóságshow arcot ad egy szimfonikus zenekarnak

2018.03.09. 18:11
Ajánlom
Hajlamosak vagyunk fintorogni új dolgokat tapasztalva, összehasonlítgatni, elégedetlenkedni – ahelyett, hogy megadnánk a lehetőséget, hogy az új benyomás jó élményként érjen minket. Ez érvényes a Született Muzsikusokra is: aki nem adja fel az első részek után, és átverekedi magát a kezdeti furcsaságokon, igen jól járhat.

Nem is nehéz mellőzni a prekoncepciókat, hiszen a Concerto Budapest sorozata – ahogy az alkotók beharangozták – unikális: ez az első szimfonikus zenekarról szóló doku-reality sorozat. Még világviszonylatban is egyedül a BBC Maestrója sorolható hasonló kategóriába, a koncepció és a költségvetés különbsége okán azonban kevésbé vethető össze a két széria. Tehát: félig megírt valóságshow egy komolyzenei együttesről. Izgalmasan hangzik. Na de mégis mit takar?

Olvassa el korábbi kritikánkat a Született muzsikusok bemutatkozó epizódjairól!

Keller Andrásnak nem tetszik valami

Keller Andrásnak nem tetszik valami

Az első percek nem feltétlenül űzik el a fenntartásokat: éjszakai jelenet, autó, pakolás, egy régi hegedű, alatta Kurtág sejtelmesen ijesztő zenéje, majd – mintha egy másik dimenzióba lépnénk – meglehetősen klisés képeket sorakoztató, de mutatós főcím Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájával és a Concerto Budapest tagjaival. Ezután elindul egy átlagosnak tűnő dokumentumfilm a zenekar próbájáról, Keller és néhány muzsikus megszólalásával. Mire belefeledkeznénk, igen furcsán és érthetetlenül átevickélünk az egész sorozaton végigfutó fiktív krimiszálra: Keller Bécsbe viszi javíttatni imádott Stradivariját, ami – a kitalált történet szerint – eredetileg Haydné volt,

az éjszaka folyamán azonban két félkegyelmű magyar tolvaj ellopja, és Pestre viszi értékesíteni.

Az indító duplaepizód tehát kissé kényelmetlen a néző számára, s erre talán még a harmadik rész is rámegy. Először is ki kell bogozni a zavaros, egymásba fonódó szálakat, majd megbékélni a krimi irrealitásával, és azzal, hogy egy színészmesterségben járatlan zenész nem feltétlenül tud hitelesen alakítani egy ilyen szerepet. (Ugyanakkor a fiktív szál – muzsikus szóhasználattal élve – „civil” szereplői egészen élvezetes színészi teljesítményt nyújtanak a teljes sorozatban.)

Meg kell szokni a jelenetek közti csapongást, a sok közeli képpel operáló – de egyébként igényes és változatos – vizuális világot, Keller szélsőségesen kontrasztáló, mégis őszinte és rá nagyon is jellemző megnyilvánulásait.

Mindez azonban nem esik nehezünkre, mert közben óvatosan elkezd kibontakozni valami rendkívül szimpatikus, vibráló dolog: maga a zenekar.

Keller mellett megszólalnak a tagok is – a sorozatban haladva egyre többen –, betekintést nyerünk a próbák, lemezfelvételek munkafolyamatába, tanúi lehetünk annak, ahogyan együtt alakítanak ki egy-egy hangzást, és megérezzük az együttesben uralkodó családias hangulatot. A harmadik epizódban már koncerten is járhatunk velük a Zeneakadémián, majd lengyelországi turnéra kísérjük őket: humoros jelenetek során lehetünk tanúi, ahogyan együtt küzd meg a társaság az utazó életmód szokásos nehézségeivel, vagy a nem éppen ideális koncertkörülmények adta izgalmakkal.

SzMStills 2.35.1 1.9.1.png

SzMStills 2.35.1 1.9.1.png

És láthatjuk a sikeres koncert utáni jól megérdemelt lazítást is, ahol pörög a tánc, folyik a pálinka meg a whiskey – mert hát mit szépítsünk: a „szomorú zenészek” is tudnak ám bulizni.

Igaz, időnként be-becsúszik néhány érezhetően megrendezett monológ vagy párbeszéd a jelenetek közé, mégis megemelem a kalapom a Concerto művészei előtt. Talán nincs annál nehezebb, mint mikor kamerák kereszttüzében kell az embernek saját magát alakítania, ráadásul a lehető legtermészetesebben. Ezt ki-ki a maga módján oldotta meg, a végeredmény mindenesetre emberközeli, és nagyon szimpatikus lett. Mire a zenekar megérkezik a külföldi turnéról, bőven kap lehetőséget a néző, hogy magáénak tekintse az együttest, és a következő koncert előtt már együtt izgulhat velük az utolsó pillanatban elromlott fuvola megjavításán.

A sorozat valós oldala tehát jól kivitelezett, élvezetes, és ha sikerül megszabadulnunk abbéli elvárásainktól, hogy a közbeékelt krimijelenetek egy Agatha Christie-sztorit rajzoljanak ki előttünk, bizonyos mértékben akár a fiktív szál is élvezhetővé válhat. Azt azonban kétlem, hogy ez a csali olyan nézőket is a képernyő elé kötne, akik nem klasszikus zene-fogyasztók. Ehhez sokkal átgondoltabb és kevésbé elnagyolt történetet kellett volna kidolgozniuk az alkotóknak, jóval ütősebb indítással. Mert hát ki hiszi el, hogy két félkegyelmű tolvaj csak úgy kisétál egy riasztóberendezéssel ellátott hangszerjavító műhelyből? Vagy, hogy az osztrák rendőrség nem tesz semmit, és a basszusklarinétos Pápai Ákosnak kell illegális fegyverraktárakat járva – és élve kijutva – üldöznie egy Stradivarit. Ha már gátlástalanul irreális a történet, lehetett volna sokkal viccesebb s egyben vonzóbb is.

Ennek az oroszlánnak viszont tetszik ez a hegedű

Ennek az oroszlánnak viszont tetszik ez a hegedű

Szerencsére azonban nem a bájos krimiszál uralja a sorozatot, és semmit sem vesz el annak értékéből és hatásából, ahogyan a Concerto Budapestet megismerhetjük. Nagyon tetszik, ahogy betekintést nyerhetünk a muzsikusok együttesen kívüli életébe is, és láthatjuk őket táncórán, közös ebéd vagy kocsmai örömzenélés közben. Van, aki szabadidejében filmzenei stúdiókban játszik, Roby Lakatossal haknizik vagy éppen metált hallgat. Közben persze gyakran, de éppen ideális arányban bukkannak fel olyan jelenetek, ahol

a muzsikusok magáról a zenéről beszélnek, közérthetően, érdekesen. Vagy a hangszereikről, a hozzájuk fűződő viszonyukról – talán ezek a részek a Született Muzsikusok legszebb pillanatai.

Az – akár hangulatfestő zeneként – elhangzó művek válogatása mindenképp dicséretet érdemel: van köztük könnyen és nehezen fogyasztható, klasszikus és kortárs is, melyeket a sorozat valóban közelebb tud vinni az arra fogékony közönséghez.

SzMStills 2.35.1 1.210.1.png

SzMStills 2.35.1 1.210.1.png

Szabó Stein Imre író-producer így nyilatkozott a sorozat indulásakor: „sikerült elérni egy igazán nehéz dolgot: azt, amikor megérdemelten szerethetővé válik valami. Ők.” Valószínűleg az általa és Géczy Dávid rendező által alkotott páros ezúttal nem fog nemzetközi díjakat bezsebelni (mint a Lisztérium vagy a Bartók Világverseny reklámfilmje esetén), a fenti mondat azonban mindenképp teljesülni látszik. Bár az szinte biztos, hogy ez a sorozat nem fog új közönséget vonzani a klasszikus zene számára, az utolsó részekre várva úgy gondolom, sokkal szívesebben ül majd be a Concerto Budapest hangversenyeire az a zenekedvelő, aki végignézi a Született Muzsikusokat.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Wagner zenéje úgy hat rám, mint a drog, a mai napig a függő vagyok” – Exkluzív interjú Michael Volléval

Budapesten Bachot és Lisztet énekelt korábban, de a világ legnagyobb operaházai elsősorban Wagner-szerepeiről ismerik. Michael Volle október 10-én a Müpába érkezik, ennek kapcsán kedvenc szerepe mellett a zeneszerző iránti rajongásáról is mesélt.
Klasszikus kritika

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Klasszikus ajánló

A klón, aki túlontúl emberi − Interjú Jörg Widmann-nal

Rafináltan újraértelmezett, szerelmi sokszögtörténetté transzformált modern Pygmalion-parafrázissal érkezik a budapesti Liszt Ünnepre a Neue Oper Wien. A húsz éve, Münchenben bemutatott opera – Das Gesicht im Spiegel (Arc a tükörben) szerzője, Jörg Widmann a darab keletkezéstörténetéről is nyilatkozott.
Klasszikus ajánló

Korszakok Zenéje – A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

A MÁV Szimfonikus Zenekar 2022. október 13-i hangversenyén a Zeneakadémián, Farkas Róbert vezényletével Mozart remekművei ölelik körbe két neves, kortárs magyar zeneszerző – Eötvös Péter és Dubrovay László – szerzeményeit.
Klasszikus gyász

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.