A Sony cég társalapítója Morita Akio operarajongó volt és tengerentúli utazásai során sem akarta nélkülözni a zenét. Gyermekei is nagyon szerették a muzsikát ezért az akkor még jóval nagyobb méretű magnón és a hozzá tartozó kazettákon vitték magukkal kedvenc dallamaikat. Ezért Morita a "hordozható zene" ötletét rendkívül díjazta, majd ötleteivel igyekezett gazdagítani az alapkoncepciót. Ő támasztotta azt az elvárást, hogy az eszköz magas hangzásminőséggel kell rendelkezzen, hasonlóan az autókban használt sztereohangzáshoz, továbbá tulajdonosának futás, gyaloglás vagy akár gördeszkázás közben is tudnia kell használnia azt, ezért nem szabad túl törékenyre tervezni, gyártani.
Bár a Sonynál minden technikai feltétel adott volt az elkészítéshez, a gyár mérnökei kezdetben igencsak fanyalogtak, és kifogásnak nyelvtani érveket hoztak fel az új termék neve, a walkman ellen. Morita azonban keresztülvitte az ötletet és éppen 30 éve, 1979. július 1-jén piacra dobták az első, TPS-L2 modellt Nagy-Britanniában.
A walkman rövid időn belül igen sikeres lett, és népszerűsége újabb hanghordozó eszközök kiötlésére inspirálta a japán tervezőket. A folyamat az első sztereofelvevős walkmannal folytatódott, amit a WM-R2, majd a CD walkman (Discman), aztán az MD walkman (minidisc) követett, napjainkban pedig már a mobiltelefonba építve találkozhatunk a termékcsalád legifjabb rokonaival. Ha belegondolunk, hogy mindez egy operabarát japán igazgatón múlt - hálásak lehetünk a muzsika ilyenfajta jótéteményeiért is.
hírlevél
