Brahms: Német requiem
Brahms már a negyvenes éveiben járt, amikor befejezte az első szimfóniáját, de ki tudja, milyen remekműveket alkotott volna még ezekben az években szimfonikus zenekarra, ha nem rémíti meg őt annyira Beethoven nehéz öröksége. Szerencsére a szakrális vokális műfajt tekintve nem volt ennyire feszélyezett: szédítő belegondolni, hogy a Német requiem a szerző első nagy műve.
Nevezetes anekdota, hogy Brahms szívesebben nevezte volna Emberi requiemnek az alkotást. És valóban – ez az a mű, amely részint a német nyelvű Bibliából vett szövegek révén, részint a szerző személyes érintettsége folytán közel engedi magához a hallgatót. Jó felvételt találni az alkotásról viszont olyan, mint tűért kutatni a szénakazalban. Nem is azért, mert kevés van, hanem, mert mindenkinek más van ínyére. Népszerű és jól ismert felvétel Otto Klempereré, akinek a keze alatt a Philharmonia Chorus és Orchestra szól, a szólisták Elisabeth Schwarzkopf és Dietrich Fischer-Dieskau.
Ligeti György: Requiem
Habár az utóbbi években, évtizedekben egyre több támadás éri a darmstadti iskolát, mondván, hogy elveszítették a kapcsolatot az emberrel a zenében, Ligeti számos alkotása bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ami a halál tematikáját illeti, Ligeti lenyűgözően beszél erről a szavak által feltérképezhetetlen birodalomról. A Requiem a zeneszerző életművének egyik csúcsa. Hogy fejezzem ki ennek az alkotásnak a nagyságát? Miközben Mozart zenéje a sírgödör mellől szól, addig Ligeti zenéje levisz a halálba: ebben a zenében elmerülni zsigeri, borzongató – egyszerűen félelmetes. Hallgatni talán csukott szemmel, elfeküdve érdemes.
Előadja Barbara Hannigan (szoprán), Virpi Räisänen-Midth (mezzoszoprán), a Philharmonique de Radio France és Choeur de Radio France, vezényel Esa-Pekka Salonen.
Verdi: Requiem
Verdi gyászmiséjét gyakran jellemzik úgy, hogy a zeneszerző legnagyobb operája. Nyilvánvalóan túlzó állítás, de van igazságtartalma. Verdi teátrális stílusa kiválóan áll a mű gondolatiságának szolgálatába, és a mise mélységét a szólisták virtuozitása, a zenei anyag mutatós volta csak növeli. Verdi agnosztikus volt, ezt a művet barátja, a költő és író Alessandro Manzoni emlékére írta.
A felvételen a Frankfurti Rádiózenekar játszik, Andrés Orozco-Estrada vezényel. Km.: MDR Rundfunkchor, Erika Grimaldi, Violeta Urmana, Saimir Pirgu, Kihwan Sim (ének).
Britten: Háborús requiem
A latin miseszöveget az I. világháborúban elesett angol katonaköltő, Wilfred Owen költeményei teszik egésszé Benjamin Britten Háborús requiemjében. A régi és az új egymás mellettiségének jegyében zajlott a mű bemutatója is 1961-ben Coventry főtemplomában, a Szent Miklós katedrálisban, amely a II. világháború alatt szinte teljesen megsemmisült. A hatvanas években modern stílusban emelt új templomot építettek mellé, így alkotott a kettő egyedülálló épületegyüttest.
A monumentális requiem szoprán, tenor és bariton szólistára, kórusra, fiúkórusra, illetve két zenekarra íródott – ami persze azt is jelenti, hogy nagyon ritkán kerül műsorra Nagy-Britannián kívül.
Stravinsky ócsárolta, a közönség viszont szerette a Háborús requiemet, amely zenéjében Mozart és Verdi nyomdokába lép. Különösen hangsúlyosak benne a szerző pacifista nézetei, amelyek egyértelműen kiviláglanak az angol nyelvű szövegből. Az első vers így kezdődik: „Mily harang szól értük, kik mint a barmok hullnak?”
Előadja a Southbank Centre szimfonikus együttese és kórusa, Natalia Tanasiiciuc szoprán, Ben Johnson tenor és Johannes Kammler bariton. Vezényel Marin Alsop.
hírlevél
