Minden nap kérdést intézünk az olvasóinkhoz, hogy a facebook-kommentben érkező válaszokból mi is, és a többi olvasó is új dolgokat ismerhessen meg. Korábban már megnéztük, hogy melyek a legkedveltebb kortárs zeneművek, azt is, mely épületeket tartjátok a legszebbnek Magyarországon, most összeszedtük, melyek voltak a Ti kedvenc zongoraversenyeitek.

Kapcsolódó

Ezeket a kortárs zenéket kell hallgatni az olvasóink szerint

Arvo Pärt, Philip Glass és Ola Gjeilo a legnépszerűbb kortárs komponisták között a Fidelio olvasói szerint. Van még egy-két meglepetés is a listában.

Kapcsolódó

Íme a legszebb épületeink – ahogy olvasóink látják

Az ösküi kerektemplom, a Kőrössy-villa, az Iparművészeti Múzeum – ezek az emblematikus épületek is ott szerepelnek azon a listán, amelyet olvasóink állítottak össze Magyarország legszebb épületeiből. Az Ön kedvence is köztük van? – GALÉRIA

5. Beethoven: V. (Esz-dúr, Emperor) zongoraverseny

Krystian Zimerman és a Bécsi Filharmonikusok, vez. Leonard Bernstein

Ahogy a Holdfény- vagy a Tavaszi-szonáta, és a Sorsszimfónia sem a szerző címadásai, úgy az Emperor-zongoraverseny sem Beethovené. Pedig megérdemli az uralkodói jelzőt, hiszen túllép a concertók a korban jellemző virtuóz csillogásán, és igazán nagy formátumú darab. A zeneszerző szép lassan elvesztette a concertante-műfajok iránti érdeklődését -- a zongoraversenyek iránt pedig valószínűleg azért, mert süketsége miatt az ő zongorista karrierjének is vége szakadt. A Esz-dúr zongoraverseny viszont meg utoljára feltette a lécet, olyan magasra, amelyet megugrani legközelebb talán csak Brahmsnak és Lisztnek sikerült.

4. Mozart: A-dúr zongoraverseny K. 488.

Maurizio Pollini és a Bécsi Filharmonikusok, vez. Karl Böhm

1786-ban, a zeneszerző egyik legizgalmasabb és legtermékenyebb periódusában keletkezett ez a ragyogó zongoraverseny, a huszonharmadik a sorban. Mint ünnepelt koncertzongorista, Mozart nem kevesebb, mint tizennégy concertót írt 1782 és 1786 között, erről az A-dúrról pedig tudjuk, hogy hatalmas siker volt. Az első két tétel befelé forduló zene, az Adagio különösen megindító, a záró rondótétel viszont szinte komikus a szokatlan hangnemváltásokkal. Mozart – a fénykorában.

3. Brahms: d-moll zongoraverseny

Arthur Rubinstein és a Royal Concertgebouw Orchestra, vez. Bernard Haitink

Brahms első zongoraversenye megelőzte a második, B-dúrt, és a két concerto nagyjából úgy viszonyul egymáshoz, mint a hangnemeik: közel állnak, de homlokegyenest másfelé haladnak. Brahms 1858-ban írta a d-moll zongoraversenyt, ami számára azért volt mérföldkő, mert addig csak kisebb formátumú darabok szerzőjeként volt mérsékelten sikeres. Nehéz dolga volt: kiváló zongoraművészként és zongorás zeneszerzőként ismerték, tehát kiváló zongoraversenyt vártak tőle. Viszont soha nem írt még ekkora művet ilyen apparátusra. Brahms rettegett a bemutatótól, és nem is hiába: a versenymű megbukott, és nem is került méltó helyére a romantika korában. A zeneszerző következő zongoraversennyel 22 évet várt – mondanunk sem, ma már remekműnek tekintjük mindkettőt.

2. Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny

Martha Argerich és a Orchestre de la Suisse Romande, vez. Charles Dutoit

Tudtad, hogy Csajkovszkij írt egy második zongoraversenyt is? Nem, ugye? Hát azért, mert a b-moll sikere minden mást elhomályosít: ez minden idők egyik legkedveltebb versenyműve. Pedig ennek a sikere sem volt egyértelmű az első bemutató után. Sőt, a kor ünnepelt orosz zongoristája, Nyikolaj Rubinstein egyenesen vulgárisnak nevezte a ma már imádott nyitóütemeket. Hans von Bülow sem rajongott túlságosan a versenyműért, de elvezényelte 1875-ben Moszkvában. Csajkovszkij többször is revideálta a művet, az 1880-as évekre pedig egészen népszerű lett, így hát még egy darab született a műfajban, az op. 44-es G-dúr.

1. Rahmanyinov: II. zongoraverseny

Kocsis Zoltán és a Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Lehel György

A 20. századdal született Rahmanyinov II. zongoraversenye 1900 és 1901 között, amelyet gyakran neveznek a legjobb zongoraversenynek. Úgy tűnik, az olvasóink is ezt szeretik a legjobban.

Miután I. szimfóniája megbukott, Rahmanyinov mély depresszióba esett, és komponálni sem tudott. Úgy tűnik, ez a szünet kellett hozzá, hogy az alkotói válságból kilábalva végül megszülessen egy új zongoraverseny, amelyben minden a helyén van, és egyszerre virtuóz és lírai. Kár, hogy a lassú tételt mindenki ellopta, aki csak hozzáfért: a legemlékezetesebb példa az All By Myself, amelyről mi haragtól verítékezve írtunk.

Néhány említésre érdemes darab

Többen írták Rahmanyinov III. zongoraversenyét, amely technikai jellemzőiben még a másodikat is túlszárnyalja. Természetesen nem maradhatott ki a kedvencek közül Brahms B-dúrja, Schumann a-mollja és Grieg a-mollja sem, illetve Bach f-moll zongoraversenye (BWV 1056), amely természetesen csembalóra készült, de ha más nem, Glenn Gould hatására már csak zongoraversenyként emlékezünk rá. Egy kevésbé népszerű mű, Prokofjev II. zongoraversenye több említést is kapott, ezért talán kezdd ezzel a zenehallgatást.

Yuja Wang és a Berlini Filharmonikusok, vez. Paavo Jarvi

Egyik olvasónk, Anna írta: "egy csomó jó zongoraversenyt bezsebelek a kommentekből!" Végül is ez a játék célja.