Stephen Hawking

Stravinsky Zsoltárszimfóniája volt az első lemez, amit Stephen Hawking megvásárolt. A hetvenhat éves korában elhunyt elméleti fizikus, aki legalább annyira fontos része a (pop)kultúrának, mint a tudományos életnek, évekkel ezelőtt egy zenei fesztivál apropóján mondta ezt el Cambridge-ben: „Tizenöt évesen kezdtem el érdeklődni a klasszikus zene iránt. Akkoriban jelentek meg Nagy-Britanniában ez első lemezek. Szétszedtem a régi tekerős gramofonunkat, kivettem a motorját, és ebből, valamint egy háromszelepes erősítőből és egy régi könyvesdobozból megépítettem a lemezjátszómat. Az egész rendszer elég szörnyen nézett ki, de nem hangzott rosszul” – mesélte. „Abban az időben a lemezek nagyon drágák voltak, és nem engedhettem meg magamnak őket diákként. Azért a Zsoltárszimfóniát vettem meg, mert az le volt árazva – 10 inches lemez volt, kifutó modell. Elég karcos felvétel volt, de beleszerettem a harmadik tételbe, ami amúgy több mint a felét teszi ki a szimfóniának.”

A másik kedvenc Francis Poulenc Gloria c. műve, amely botrányt okozott a maga idejében, mivel szokatlan módon keveredett benne a profán és a szakrális. Ezt a darabot Hawking 1995-ben hallotta először: „Ez az egyik olyan mű a kevesek közül, amit kiváló zenének tartok” – mondta, szigorú ízlésről téve bizonyságot.