Klasszikus

Ezt kellett csinálnom

2004.03.09. 00:00
Ajánlom
Hetvenéves Sziklay Erika, de a születésnapi beszélgetés kapcsán legelőször azt kéri, hogy ne kelljen önmagát dicsérnie. Nem kell. Dicsérik elegen. A Bartók–Pásztory-díj odaítélésekor azt mondták róla: „Működésével egyedülálló módon szolgálta a magyar zeneszerzőket, s példát mutatott az előadó-művészet igazi tartalmáról és hivatásáról.” A zeneszerző Szőllősy András azt írta neki: „Volt a magyar zenei életnek egy bő évtizede, amelyben a legmeghatározóbb tényező te voltál.” És hosszan-hosszan lehetne sorolni azokat a műveket, amelyek csakis azért születtek meg, mert a szerző tudta, Sziklay Erika el fogja majd énekelni.

– Nem hiszem, hogy azért indult el ezen a pályán, mert tudta: valakinek harcolnia kell majd a kortárs muzsikáért.

- Nem gondoltam én semmire, csak énekelni akartam. Persze, szerettem az operát, és akkor az volt a szokás, hogy a konzervatóriumból mindjárt az Operaházhoz kerültek a növendékek. Moldován Stefánia, Komlóssy Erzsébet meg Házy Erzsébet. Csupa klassz csaj volt, mellettük én igencsak soványka leány voltam. Mentem volna velük, de rám dörgött a tanárom, hogy nekem a Zeneakadémián van a helyem.

– Ahol megpecsételődött a sorsa.

- Érdekes módon mindig vonzottam a zeneszerzőket. Együtt mászkáltunk, beszélgettünk, időnként írtak valamit, amit elénekeltem. Aztán az egyik barátom elém tette Webern négy dalának a kottáját, hogy ezt próbáljam meg elénekelni. Én meg leültem, és elénekeltem. Itt dőlt el a sorsom. Attól kezdve egyre több dalt, kantátát írtak nekem, és sok zeneszerzőnek én énekeltem a diplomahangversenyén.

– Nagy, fehér foltot színezett be a térképen.

- Biztos, hogy Schönberg, Webern és Berg műveit addig nem játszották Magyarországon. És akkor jött valaki, aki nem is volt valami deli énekesnő, mégis elkezdte ezeket a műveket előadni. Akkora érdeklődés mellett, hogy még a rendőrséget is ki kellett hívni a Zeneakadémiára.

– A hatalom mit szólt hozzá?

– Nem örült neki. Nem szerették a csoportokat. Emlékszem, hogy mentünk a barátaimmal Debrecenben az Arany Bika szállónál, és odajött egy drabális pasas, hogy oszoljunk. Ez nem az ötvenes években volt, hanem egy évtizeddel később. Összejött egy banda, Weöres Sándor, Gyarmathy Tihamér, a festő, Gyurkovics Tibor és az építész Major Máté. Valahogy közelebb akartuk hozni egymáshoz a művészeteket. Az Építész Kamara klubjában Weöres olvasott föl, Gyarmathy képei voltak a falon, én pedig elénekeltem Kurtág Györgytől a Bornemisza Péter mondásait. Még egy ilyen esténk volt, aztán szóltak, hogy ezt hagyjuk abba.

– Képzelem, mit szóltak a Bornemiszához. Hogy is van a szövegben? „Az ganéjt és undok szart, míg nem forgatod, nem annyira büdös.”

- Abban a zenei világban, amelyben ez a szöveg elhangzik, nincs semmi botrányos vagy visszatetsző. Pedig én nem állhatom a közönségességet, de itt szó sincs ilyesmiről.

– Mennyi időbe tellett megtanulni a darabot?

– Nem tartott olyan nagyon sokáig.

– De, gondolom, Kurtág utána sokat szőrözött.

- Hát, azt ő nagyon érti. Elindultam volna egy gondolaton, de rögtön leállított. Mindig mindennek úgy kellett hangzania, ahogyan azt elképzelte.

– Nem hagyott szabadságot az előadónak?

– Nem sokat. Egyszer ki is borultam emiatt, mert én nem a mások érzelmeit akarom énekelni, hanem a magamét. De közben rengeteget tanultam tőle.

– És jön majd a következő generáció, amelynek megadatik az előadói szabadság?

- Nem tudom. Ki énekli ma ezt a művet? Néha jönnek a hírek, hogy valaki tanulja a Bornemiszát, aztán nem lesz belőle semmi. Nem könnyű darab.

– A lemez elnyerte a Francia Akadémia nagydíját. De volt egy másik díjnyertes lemeze is.

– Schönbergtől a Pierrot lunaire.

– Igaz, hogy a díjat személyesen ön nyerte el, csak Mihály András egy kissé rátenyerelt a sikerre?

- Hát, megtehette. Behívtak a minisztériumba, ahol ott volt az illetékes asztalán a távirat, hogy elnyertem a díjat. Csak persze azt hitte, hogy nem tudok franciául, és azt mondta, hogy a Budapesti Kamaraegyüttes kapta és Mihály András. Az az igazság, hogy Mihály kitűnő muzsikus volt, de akkor még nem érdekelte nagyon őt ez az egész. Viszont nagyszerű zenészek játszottak az együttesben: Kovács Béla klarinétozott, Mező László csellózott és Szűcs Lóránt zongorázott.

– Kinek jutott eszébe a darab?

– A zongorista Solymos Péter mondta, hogy meg kellene néznem. Kérdeztem Kurtágot, hogy mit szól hozzá, de ő is csak hümmögött. Elkezdett foglalkoztatni a dolog, mi lehet ez. Aztán, amikor Bécsben léptem föl, megvettem a kottát, később pedig elmentünk a Vécsey utcába valakihez, akinek a szobájában csak lemezek voltak, egészen a plafonig. Nála meghallgattam a darabot, és szörnyen elkeseredtem, hogy milyen csúnya ez a zene. Aztán rájöttem, hogy Schönberg nem ezt írja a partitúra előszavában, nem úgy kell énekelni, ahogy a lemezen. És egyszer csak megértettem, mi az az énekbeszéd. Kipattant a fejemből. Amikor a mi lemezünk megjelent, azt írta a külföldi kritika, hogy az egész világon én értem a legjobban, mit jelent a Sprechgesang.

– Mennyit ért akkor egy ilyen siker?

- Nyolcezer forintot kaptam a lemezért, abból vettem egy perzsabundát, mert a BBC interjút készített velem, és úgy éreztem, hogy arra ki kell öltözködnöm.

– Nem kényeztették el.

– Nekem nem voltak nagy hatalmú ismerőseim. Egyszer azzal hívtak be a minisztériumba, hogy „most megbüntessük az elvtársnőt, mert három nappal később jött haza Darmstadtból”. Pedig arra is volt engedélyem. Csak negyedszerre kaptam meg az érdemes művész címet, mert mindig kihúztak a listáról.

– A zeneszerzők biztosan tudják, mit köszönhetnek önnek.

- Tudják, de az is egy hálátlan banda. Nem mintha bármit is várnék valakitől, de amikor beteg voltam, meg nem kérdezték volna telefonon, hogy vagyok.

– Lehet tudni, hogy hány zeneszerző művét mutatta be?

– Az a baj, hogy lusta vagyok. Nem tartom számon. Itt állnak három zacskóban a rólam szóló kritikák, de soha nem jutok hozzá, hogy rendszerezzem. Van fontosabb dolgom is.

– Micsoda?

- Tanítok. Harminc év után mentem nyugdíjba. A Filharmóniában, ahol státusban voltam, akkoriban kezdődtek a leépítések. Megváltozott a világ. A nyolcvanas évek második felétől érezni lehetett, hogy a közönség már nem a régi. Egyre kevesebben voltak. Régebben szerettem az ifjúsági hangversenyeket, amikor a gyerekek közbeszólhattak, és olyan okosakat kérdeztek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem csillog úgy a szemük, és kinevetik az előadókat. Minden más lett. Egyre nagyobb terhet jelentettek a vidéki fellépések. Aztán jött egy infarktus, egy szívműtét, és én fékezni kezdtem, bár hangom teljében voltam. Sőt, még többet tudtam az éneklésről, mint korábban.

– Tovább lehet mindezt adni?

– Persze. Csak nagyon kevesen vannak, akik mindenáron énekesek akarnak lenni. Akikben megvan a teljes odaadás és lemondás. Néha vérrel-verejtékkel kell a növendéket hozzánöveszteni a feladathoz. Lehet, hogy ez is korjelenség.

– Honnét tudja hogy nem tévedett, és érdemes volt az életét a huszadik századi zene megismertetésére áldozni?

- Tudja, ezen nem is gondolkodtam soha. A zeneszerzők írták az új darabokat, én meg énekeltem. Bozay Attila mondta nekem, hogy vedd tudomásul, Gilda van rengeteg, de olyan, mint te, csak egyetlenegy. Tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

„A mi generációnk nem kapható a gyűlölködésre” – A 30 év alatti színművészek levele az Országgyűléshez

A december 9-én a szabad színházakért és a kultúra függetlenségéért meghirdetett tüntetésen Sodró Eliza, a Radnóti Színház művésze olvasta fel 111 harminc év alatti színművész levelét az Országgyűléshez.
Színház

„Tudsz még hallgatni?” – Beszámoló a színházi alkotók tüntetéséről

A szabad színházért, a kultúra függetlenségéért szerveztek tüntetést december 9-én estére a Madách térre, és noha a bírált törvényjavaslat időközben módosult, sokan úgy érezték, ott a helyük a megmozduláson.
Színház

Vidnyánszky az igazságtalanságok megszüntetését várja a törvénytervezettől

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke az M1-nek nyilatkozott az új színháztörvénnyel kapcsolatban.
Plusz

Használt a tiltakozás? Végül nem bántaná az NKA-t az új törvényjavaslat

Nem szerepel a Nemzeti Kulturális Alap átalakítása a Nemzeti Kulturális Tanácsról szóló törvényjavaslatban, de a színházaknak közös fenntartási megállapodást kell kötniük a kormánnyal.
Színház

Ezekre az előadásokra küldenék el a politikusokat a színészek

Szégyen, Hamlet, A bajnok, Az ember tragédiája – többek között ezeket a produkciókat ajánlották azok a színházi alkotók, akiket a december 9-i tüntetésen kérdeztünk meg arról, mire hívnák el a politikai döntéshozókat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Itt követheti élőben Martha Argerich koncertjét, ha már nem kapott jegyet!

December 12-én este fél 8-kor a Liszt Ferenc Kamarazenekarral lép fel Martha Argerich. A hangverseny teltházas, de a Medici TV közvetíti. Mutatjuk, hol.
Klasszikus advent

Mozart átiratában hallható Händel Messiása

Az átirat Anger Ferenc rendezésében, Nádasdy Ádám új magyar fordításával csendül fel december 21-én az Erkel Színházban. A karácsonyi négy előadás szólistái Rácz Rita, Schöck Atala, Horváth István és Cser Krisztián, az Opera Zenekart és az Énekkart Kesselyák Gergely vezényli.
Klasszikus hír

Pozsonyi kórusversenyt nyert a Magnificat Leánykar

Kortárs és szakrális kategóriában is első helyezést ért el a Magnificat Leánykar egy pozsonyi kórusversenyen.
Klasszikus interjú

Liszt mindig forrófejű lázadó maradt – interjú Borbély Lászlóval

Liszt idős korában is forradalmár maradt, csak másért küzdött. Ez derül ki Borbély László új albumából, amelyen a mester kései műveit hallhatjuk. De a zongoraművésznek egy második lemeze is megjelent a napokban, ezen a Goldberg-variációkat találjuk.
Klasszikus gyász

Elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész

Életének 82. évében elhunyt Friedrich Ádám Liszt-díjas kürtművész - közölte hétfőn a Zeneakadémia.