Klasszikus

Faust nélkül közepes

2014.10.31. 06:58
Ajánlom
Nehéz lenne azt állítani, hogy Heinz Holliger és a stuttgarti rádiózenekar szokványos műsort adott a Zeneakadémián, még ha a nyitány-versenymű-szimfónia klasszikus rendjétől nem is állt olyan távol, amit játszottak. De egy kicsit azért igen. KRITIKA

A nyitány Schumann Manfrédje volt, ez a monomániás, önmaga tengelye körül forgó, depressziós zene, mely nagyon kevés előadásban dönt le a lábunkról. A stuttgartiaké messze nem tartozott ebbe a kategóriába. Habár szép mélyvonós játékot, néhány kitűnő belső szólamot (brácsák!) hallhattunk, rögtön világossá vált, hogy ez egy jó, de nem kiugró együttes. A hegedűhangzás messze nem volt egységes, a trombiták - különösen pianissimo megnyilvánulásaik - orrfúvósra sikeredtek, a váltások nehézkesnek tűntek.

Ha csak a zenekar teljesítményét nézzük, a helyzet alig változott a "versenyműre", mely ugyancsak egy kései Schumann volt, a C-dúr fantázia. A szólista - akinek nevét eddig felcsigázásból hallgattam el igazságtalanul - azonban ezt az amúgy közepes produkciót (és khm, művet) is feledhetetlenné tette. Isabelle Faust a tökéletes jó ízlés megtestesülése, mindenféle zenei magamutogatástól mentesen, a legtermészetesebben hegedül, de alighanem annyit tud a vonókezelésről, mint sztárolt kollégái együttvéve sem. Hosszasan kutakodtam emlékeimben, hogy nevezett mű hegedűre vagy brácsára íródott-e, egészen a "hegedűsebb", magasabb részek megszólalásáig, ahol meg arról kellett meggyőződnöm, hogy a művésznő nem cserélt hangszert menet közben. A zenekar ernyedt, nehezen mozduló kísérete sem tudta kibillenteni, s ha az egész produkcióból nem is áradt a megismételhetetlenség élménye, annyi bizonyosan kiderült, hogy ilyen hegedűjátékkal ezt az anti-versenyművet is érdemes jobban megismerni.

A műsorban itt, a szünet előtt jött a kakukktojás, egy Holliger-mű, mely egy 2001-ben előkerült Debussy-zongoradarab átiratának indult, aztán átformálódott. Jó kis mű kerekedett belőle, melyben Debussy bőven tetten érhető, de a varázst a hangszerelés is adja - és ezúttal ebben a zenekar is segített. Ne feledjük, Holliger zenekari zenészként - oboistaként - indult, előbb szólistaként futott be szép karriert, karmesterként viszont elsősorban a kortárs zene értő tolmácsolójaként szokás emlegetni. Inkább tud és irányít, mint szuggerál. Ebben a szabálytalanul szabályos műben is ez derült ki: a modernitásban érzi magát igazán otthon. Külön kell említenünk az orgonáról éneklő nyolc magyar énekest, akik épp annyira emelkedtek ki a zenei szövetből (vagy épp annyira olvadtak bele), mint olyan hangszerek, akik szöveget is képesek mondani - nekem a "redőnyhúzó" basszus különösen imponált, de ne feledjük, milyen nehéz ilyen magasságból, ekkora távolságból ennyire együtt lélegezni egy zenekarral.

Az est fénypontja a szünet után jött: Bartók fiatalkori Hegedűversenye volt az, ami miatt erre a koncertre évek múlva is emlékezhetünk. Isabelle Faust némiképp átvette az irányítást, és ez a zenekarra is hatott. A művésznő a művet nem csupán sokat játszotta, lemezre vette, hanem a kézirat tanulmányozásával olyan mélyen megismerte ("átismerte"), hogy előadásában a közönség is szinte új művet hallhatott. Az első tétel csak "ideális" volt, bár a - nem kevéssé "monomán" - főtéma, az első négy hang változatos, szokatlanul eszköztelen megszólalása rögtön felhívta a figyelmet, hogy itt mást hallunk majd, mint amihez szokva vagyunk. A második tétel messze nem lett „torz", sőt: szellemesebb, könnyedebb, játékosabb, izgalmasabb, mint ahogy emlékeinkben él, a négyhangos bevezető "embléma" maga is szépen mutatta az első tételhez képesti kontrasztot. Nagy előadás, nemcsak humoros, de szellemes is, végre az itt és most élménye, a zenekar pedig nemcsak jobb és egységesebb lett, hanem elkezdett élni, lélegezni, egymásra figyelni.

Kár, hogy a műsort záró Debussy-műben ismét lepunnyadtak. Az Ibéria Debussynek talán épp az a műve, mely nem fér össze a lötyögéssel. Márpedig a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának Ibériája lötyögött, kezdve a kasztanyettel és xilofonnal (ugyanaz az ütős játszotta), és mi, akik Kocsis Zoltántól (ha nem Bouleztől vagy Ansermet-től) minimum annyit megtanulhattunk Debussyről, hogy a slendriánságnak helye nincs, értetlenül álltunk egy ennyire hozzávetőleges előadás előtt. Azt azért a produkció javára kell írni, hogy ez a tetemes együttes sem telepedett rá a Zeneakadémiára, kaptunk levegőt - vagyis alighanem egy kicsit több próba, egy lapáttal több összpontosítással (esetleg egy-két személycserével) akár jó produkciót is élvezhettünk volna. Mert nem rossz együttes ez, a fafúvók például kimondottan jók, a klarinét, szaxofon különösen, a zenekar egésze pedig jó német átlag, soha rosszabbat. Van még arrafelé vagy 15-20 hasonló együttes, ezek közül emelkednek ki a világhírűek. Az SWR-zenekar nem tartozik ezek közé. Az est nagy tapsot kapott, de a ráadás elmaradt. A szokatlan műsor végül is kerek egésznek bizonyult, kár, hogy a megvalósítás messze nem lett ilyen egységes.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.