Klasszikus

Faust nélkül közepes

2014.10.31. 06:58
Ajánlom
Nehéz lenne azt állítani, hogy Heinz Holliger és a stuttgarti rádiózenekar szokványos műsort adott a Zeneakadémián, még ha a nyitány-versenymű-szimfónia klasszikus rendjétől nem is állt olyan távol, amit játszottak. De egy kicsit azért igen. KRITIKA

A nyitány Schumann Manfrédje volt, ez a monomániás, önmaga tengelye körül forgó, depressziós zene, mely nagyon kevés előadásban dönt le a lábunkról. A stuttgartiaké messze nem tartozott ebbe a kategóriába. Habár szép mélyvonós játékot, néhány kitűnő belső szólamot (brácsák!) hallhattunk, rögtön világossá vált, hogy ez egy jó, de nem kiugró együttes. A hegedűhangzás messze nem volt egységes, a trombiták - különösen pianissimo megnyilvánulásaik - orrfúvósra sikeredtek, a váltások nehézkesnek tűntek.

Ha csak a zenekar teljesítményét nézzük, a helyzet alig változott a "versenyműre", mely ugyancsak egy kései Schumann volt, a C-dúr fantázia. A szólista - akinek nevét eddig felcsigázásból hallgattam el igazságtalanul - azonban ezt az amúgy közepes produkciót (és khm, művet) is feledhetetlenné tette. Isabelle Faust a tökéletes jó ízlés megtestesülése, mindenféle zenei magamutogatástól mentesen, a legtermészetesebben hegedül, de alighanem annyit tud a vonókezelésről, mint sztárolt kollégái együttvéve sem. Hosszasan kutakodtam emlékeimben, hogy nevezett mű hegedűre vagy brácsára íródott-e, egészen a "hegedűsebb", magasabb részek megszólalásáig, ahol meg arról kellett meggyőződnöm, hogy a művésznő nem cserélt hangszert menet közben. A zenekar ernyedt, nehezen mozduló kísérete sem tudta kibillenteni, s ha az egész produkcióból nem is áradt a megismételhetetlenség élménye, annyi bizonyosan kiderült, hogy ilyen hegedűjátékkal ezt az anti-versenyművet is érdemes jobban megismerni.

A műsorban itt, a szünet előtt jött a kakukktojás, egy Holliger-mű, mely egy 2001-ben előkerült Debussy-zongoradarab átiratának indult, aztán átformálódott. Jó kis mű kerekedett belőle, melyben Debussy bőven tetten érhető, de a varázst a hangszerelés is adja - és ezúttal ebben a zenekar is segített. Ne feledjük, Holliger zenekari zenészként - oboistaként - indult, előbb szólistaként futott be szép karriert, karmesterként viszont elsősorban a kortárs zene értő tolmácsolójaként szokás emlegetni. Inkább tud és irányít, mint szuggerál. Ebben a szabálytalanul szabályos műben is ez derült ki: a modernitásban érzi magát igazán otthon. Külön kell említenünk az orgonáról éneklő nyolc magyar énekest, akik épp annyira emelkedtek ki a zenei szövetből (vagy épp annyira olvadtak bele), mint olyan hangszerek, akik szöveget is képesek mondani - nekem a "redőnyhúzó" basszus különösen imponált, de ne feledjük, milyen nehéz ilyen magasságból, ekkora távolságból ennyire együtt lélegezni egy zenekarral.

Az est fénypontja a szünet után jött: Bartók fiatalkori Hegedűversenye volt az, ami miatt erre a koncertre évek múlva is emlékezhetünk. Isabelle Faust némiképp átvette az irányítást, és ez a zenekarra is hatott. A művésznő a művet nem csupán sokat játszotta, lemezre vette, hanem a kézirat tanulmányozásával olyan mélyen megismerte ("átismerte"), hogy előadásában a közönség is szinte új művet hallhatott. Az első tétel csak "ideális" volt, bár a - nem kevéssé "monomán" - főtéma, az első négy hang változatos, szokatlanul eszköztelen megszólalása rögtön felhívta a figyelmet, hogy itt mást hallunk majd, mint amihez szokva vagyunk. A második tétel messze nem lett „torz", sőt: szellemesebb, könnyedebb, játékosabb, izgalmasabb, mint ahogy emlékeinkben él, a négyhangos bevezető "embléma" maga is szépen mutatta az első tételhez képesti kontrasztot. Nagy előadás, nemcsak humoros, de szellemes is, végre az itt és most élménye, a zenekar pedig nemcsak jobb és egységesebb lett, hanem elkezdett élni, lélegezni, egymásra figyelni.

Kár, hogy a műsort záró Debussy-műben ismét lepunnyadtak. Az Ibéria Debussynek talán épp az a műve, mely nem fér össze a lötyögéssel. Márpedig a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának Ibériája lötyögött, kezdve a kasztanyettel és xilofonnal (ugyanaz az ütős játszotta), és mi, akik Kocsis Zoltántól (ha nem Bouleztől vagy Ansermet-től) minimum annyit megtanulhattunk Debussyről, hogy a slendriánságnak helye nincs, értetlenül álltunk egy ennyire hozzávetőleges előadás előtt. Azt azért a produkció javára kell írni, hogy ez a tetemes együttes sem telepedett rá a Zeneakadémiára, kaptunk levegőt - vagyis alighanem egy kicsit több próba, egy lapáttal több összpontosítással (esetleg egy-két személycserével) akár jó produkciót is élvezhettünk volna. Mert nem rossz együttes ez, a fafúvók például kimondottan jók, a klarinét, szaxofon különösen, a zenekar egésze pedig jó német átlag, soha rosszabbat. Van még arrafelé vagy 15-20 hasonló együttes, ezek közül emelkednek ki a világhírűek. Az SWR-zenekar nem tartozik ezek közé. Az est nagy tapsot kapott, de a ráadás elmaradt. A szokatlan műsor végül is kerek egésznek bizonyult, kár, hogy a megvalósítás messze nem lett ilyen egységes.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Vidnyánszky válasza Wilsonnak: „Sajnálom, hogy egyoldalúan tájékozódott”

A Nemzeti Színház igazgatója azután reagált, hogy a MITEM fesztiválra meghívott rendező, Robert Wilson közleményben tudatta, előadása után járó honoráriuma felét a FreeSZFE egyesületnek ajánlja fel.
Színház

Híd, ami összeköt: a tehetség – új tagokat avatott a Halhatatlanok Társulata

„Jó egészséget kívánok mindenkinek, pályatársaimnak remek előadásokat és boldogságot, boldogságot, boldogságot” – tolmácsolta Lázár Kati szavait Jordán Tamás szeptember 18-án a Budapesti Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán, ahol nyolc művész csatlakozott a Halhatatlanok Társulatához.
Színház

A FreeSZFE-nek adja a MITEM-től kapott honoráriuma felét Robert Wilson

A világ egyik legismertebb rendezője a Nemzeti Színház fesztiválján vett volna részt, ám egészségügyi okokból kénytelen volt távol maradni, előadását nélküle mutatták be. Wilson később közleményben jelezte, hogy nem ért egyet az SZFE modellváltásának módjával – írta meg a hvg.hu.
Klasszikus

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Zenés színház

A sors lépcsőfokain járva – interjú Dolhai Attilával

A Budapesti Operettszínház idei évadának első bemutatója a Federico Fellini 8 és ½ című önéletrajzi ihletésű filmje alapján készült Nine-Kilenc, amely egy alkotói válságban lévő rendező belső vívódásait, illetve nőkhöz való viszonyát mutatja be. A Guidót alakító Dolhai Attilával a főhősről, az előadásról és vallásról beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

68 éves korában elhunyt Ligeti András

A Kossuth-díjas karmester, hegedűművész súlyos betegség következtében, váratlanul hunyt el, tudatta családja.
Klasszikus interjú

„Szeretnék ajtóstul rontani a házba” – beszélgetés Rajna Martinnal

Mindössze huszonöt évesen lett a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere, az évadnyitó koncerten Kodály és Bartók művei mellett Balogh Máté új kompozícióját is vezényli, amelyet a zeneszerző számukra írt. Rajna Martinnal győri tervei mellett a modern zene fontosságáról is beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Rabulejtő átváltozások szóban, képen és hangban

A HERBSTGOLD Fesztivált 2017 óta rendezik meg minden év szeptemberében Kismartonban, az idén szeptember 15-től 26-ig. A Fesztivál mottója, Metamorfózisok, új művészeti vezetője, Julian Rachlin hegedűművész.
Klasszikus hír

Indul a Zeneakadémia új évada: Liszt Fesztivált és Bartók Világversenyt rendeznek

A Zeneakadémia koncertjei védettségi igazolvány nélkül látogathatók, de a maszk viselése ajánlott.
Klasszikus interjú

Nagyon hiányzott a közönség – Beszélgetés Érdi Tamással

Először játszik Budapesten a járványhullámok után Érdi Tamás. Szeptember 19-én az Óbudai Társaskörben Mozart A-dúr zongoraversenyét és D-dúr Koncertrondóját adja elő az Óbudai Kamarazenekarral. A Prima Primissima-díjas művész eddig huszonhét országban koncertezett – most utazásról, az elmúlt másfél évről és sok másról mesélt.