Klasszikus

Faust-szonáta zenekaron

2011.11.18. 17:00
Ajánlom
Tempora mutantur. Változnak az idők. Manapság alig akad zongora szakos növendék a Zeneakadémián, aki ne tanulná meg Liszt h-moll szonátáját. A budapesti Liszt-versenyeken a szonáta kötelező darab a döntőbe jutottak számára, a közönség hálás, ha hallhatja. Távolról sem volt ez mindig így.

Röviddel a komponálás befejezése után, 1853-ban Liszt weimari otthonában, az Altenburg-kastélyban néhány barátja és vendége előtt elzongorázta a hatalmas művet. A társaságban ott ült a fiatal Brahms is. Liszt, aki különösen büszke volt új alkotására, játék közben egyszer oldalt nézett, hogy felmérje, milyen hatást kelt zenéje a mindössze húsz esztendős hamburgi vendégre. Semmilyet sem keltett. Brahms békésen aludt a karosszékben. A csalódott komponista eljutott a kettősvonalig, majd felállt s szótlanul kiment. Brahms utólag persze magyarázkodott barátai, mindenekelőtt a találkozót megszervező Joachim József előtt, mondván, elfáradt a hosszú utazástól. A zene 19. századi története azonban a diszkrét horkolással fordulópontjához érkezett.

A német zenei élet hamarosan két ellenséges táborra oszlott, Liszt- és Brahms-hívőkre. Az előbbiekhez tartozott Richard Wagner, egyike a keveseknek, akik azonnal felismerték a h-moll szonáta jelentőségét (hamarosan ő lett egyébként az ún. „újnémet" irányzat vezéralakja), utóbbiakhoz a csípős nyelvéről híres bécsi kritikus, Eduard Hanslick, aki élete végéig kitartóan (s meg kell hagyni: szellemesen) harcolt Liszt zenéje ellen. A szonáta balsikere pedig folytatódott. 

Nyilvános hangversenyen Hans von Bülow mutatta be Berlinben, 1857-ben. Megtapsolták, de a tetszésnyilvánítás csupán a heroikus előadói teljesítménynek szólt. A művet még a nyolcvanas években is rendre elutasította a közönség (Bülow Bécsben és Londonban tapasztalhatott határozott ellenállást), sőt, a káprázatos pianista, Feruccio Busoni sem aratott vele sikert 1900-as berlini hangversenyén. Nagyjából ugyanebben az időben, akadémista éveiben a fiatal Bartók, a Liszt-növendék Thomán István tanítványa szorgalmasan gyakorolgatta, de, mint maga vallotta be később, eleinte nem szerette és nemigen értette, jóllehet egy diák-koncerten a korabeli kritikák szerint ragyogóan adta elő. Ugyancsak Bartóktól tudjuk, aki később beszélgetett a szonátáról Dohnányival, hogy diákéveiben a négy évvel idősebb pályatárs is hasonlóképp járt. A 20. század első évtizedétől kezdve vált lassanként népszerűbbé a darab, jeles zongoristák immár rendszeresen műsorukra tűzték, Arnold Schönberg pedig tanulmányban méltatta szerkezetének eredetiségét, s 1. vonósnégyesét, majd Kamaraszimfóniáját hasonló elvek szerint építette fel.

 

Schönberg s nyomában vagy tőle függetlenül számos későbbi elemző elsősorban azt tartotta újnak, figyelemre és követésre méltónak, hogy Liszt egyetlen grandiózus tételben fogja össze mindazt, amit korábbi szonátaszerzők három vagy négy tételben mondtak el, s ezt a félórás, karakterekben hallatlanul gazdag zenét alig pár alapmotívumból bontakoztatja ki. Mindössze négyből. A mű zenei alapelemekkel indul, ponttal (ismételt mély g-hangokkal) és vonallal (lefelé haladó skálákkal). E sejtelmes bevezető után szólal meg a főtéma, egyelőre harmóniai kíséret nélkül, nagy ugrásokkal, változatos ritmussal. Rögtön csatlakozik hozzá egy szűkjárású, konok hangismétléssel kezdődő motívum. Számos elemző Faust és Mephisto ellentétét vélte felfedezni e kettőben.

 

Noha Liszt, tőle merőben szokatlan módon nem írt költői tartalmat sejttető címet a kottasorok fölé, s amennyire tudjuk, sem leveleiben, sem beszélgetések során nem utalt efféle összefüggésre, a feltételezés nem tűnik alaptalannak. A komponistát nagyjából a szonáta alkotása idején kezdte foglalkoztatni a Faust-szimfónia gondolata, s a zenekari darabot pár esztendővel a szonáta után fejezete be. Itt is mintha a fausti szenvedélyt állítaná azonnal szembe az ördögi kétellyel, a diabolikus kacagással. A szonátaforma ún. melléktémája hoz új tematikus gondolatot: ez hosszas előkészítés után szólal meg zengzetes akkordkísérettel, D-dúrban. Liszt e tekintetben híven követi a hagyományt: moll alaphangnemű melléktémájának az ún. “párhuzamos” dúrban illik megjelennie. A továbbiak azonban cseppet sem a tradíció szellemében alakulnak. Rögtönzés hatását keltő részlet következik, majd ugyancsak D-dúrban bensőséges, lírai melódia, amolyan második melléktéma tűnik fel. Az első pillanatban úgy érezhetjük, mindannak ellentéte, amit eddig hallottunk. Valójában a sátáni kacagás kisimított, lelassított változata. Hosszú perceken át az eddig felvetett ötletek variációit halljuk harcosabban, gyengédebben, káprázatos pianisztikus trükkökkel, majd ismét rögtönzésszerű rész vezet el ahhoz a zenéhez, amit a mű lassútételének tekinthetünk. Ha a fausti analógiát követjük, ez lehetne Margit portréja. Csakhogy az új (negyedik) motívumhoz hamarosan csatlakozik az ördögiből angyalivá szelídült gondolat. Nagyívű fokozás, majd újabb fantáziára, vagy cadenzára emlékeztető taktusok után ismét megszólnak a bevezetés zenei alapelemei. Pont, pont, vesszőcske, azaz skála. Itt a repríz, vélnénk. Ám az még odébb van. Szarkasztikus fuga előzi meg, amelynek alaptémája ezúttal a sátánivá vált fausti főtéma. Ez volna a legtöbb elemző szerint a régebbi szonátaciklusok scherzo tétele.  Maga a visszatérő szakasz már kevesebb újdonságot rejt: az expozíció sorrendjében idézi fel a főbb stációkat. A befejezés viszont meglepő. Liszt először diadalmas zárást képzelt el – a szunyókáló Brahms előtt valószínűleg még ezt játszotta –, utóbb azonban a fortissimót halk, búcsúzó ütemekre változtatta, olykor egészen különleges harmóniafűzésekkel. Goethe Faustjának zárómondatai juthatnak eszünkbe: “das ewig weibliche zieht uns hinan”, azaz “az örök asszonyi emel magához”. 

A Zeneakadémia legendás kamarazene-tanára, Weiner Leó készített a parádésan virtuóz remekműből zenekari átiratot, halála előtt öt évvel, 1955-ben. A Miskolci Szimfonikus Zenekart illeti az érdem, hogy felfedezte a kéziratos partitúrát, bemutatta, sőt a közelmúltban lemezre is vette.

Miskolci Szimfonikus Zenekar

2011. november 18. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Km.: Soós Máté (hegedű), Horváth Bence (trombita), Fejér András (harsona)
Vez.: Kovács László

Mozart: B-dúr hegedűverseny, K. 207
Kovács Zoltán: Kettősverseny trombitára, harsonára és zenekarra
Liszt-Weiner: h-moll szonáta

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Új fénytörésben – Barta Dóra a Turandotról

Hosszú idő után új rendezésben láthatjuk az Operaházban Turandot, a kínai hercegnő történetét. Barta Dóra rendező-koreográfussal a novemberi bemutató kapcsán beszélgettünk.
Vizuál

Gusztustalanul jó ez a film – A szer kritika

Coralie Fargeat filmje egy igazán provokatív allegórián keresztül mutat rá, hogy a modern kori szépségfelfogásunk egyenes úton vezethet az öngyűlölethez. A szer egyszerre abszurd médiakritika, nyomasztó lélektani dráma és provokatív testhorror.
Színház

Elhunyt Tatár Eszter rendező

A Jászai Mari-díjas alkotót, aki a MMA Színházművészeti Tagozatának Díját is elnyerte, kilencvenkét éves korában érte a halál. Munkásságáról egykori munkahelye, a Nemzeti Színház emlékezett meg.
Klasszikus

Kundera művére fókuszál a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

Minden évben egy-egy irodalmi alkotás köré szerveződik a kamara.hu zenei programja, ezúttal A lét elviselhetetlen könnyűsége című regény a vezérfonala a fesztiválnak, amelyen világhírű zenészek lépnek fel november 14. és 17. között.
Vizuál

Kiosztották a Verzió Filmfesztivál díjait

November 10-én adták át a 21. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál elismeréseit: a zsűri az Apa, Az életed nélkülem, a Queendom, a Nincs más föld, valamint a Dalok a lassan égő földről című alkotásokat ítélte a legjobbnak.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Keller András: „Pokolra kell mennünk, hogy néhány hang a mennybe juthasson”

A tavalyi évadban indult útjára a Concerto Budapest Mesteriskola elnevezésű projektje, amely során a zenekarhoz érkező világhírű szólisták tartanak kurzusokat fiatal művészek számára. A kezdeményezés kapcsán Keller András főzeneigazgatóval beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Verdi Requiemjében mélyülhetnek el Komlósi Ildikó mesterkurzusának hallgatói

A Kossuth-díjas művész november 29. és december 2. között dolgozik a kiválasztott fiatal énekesekkel. A kurzust és annak zárókoncertjét a közönség is meghallgathatja.
Klasszikus ajánló

Kundera művére fókuszál a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

Minden évben egy-egy irodalmi alkotás köré szerveződik a kamara.hu zenei programja, ezúttal A lét elviselhetetlen könnyűsége című regény a vezérfonala a fesztiválnak, amelyen világhírű zenészek lépnek fel november 14. és 17. között.
Klasszikus hír

Rangos díjat nyert a Concerto Budapest 2024-es Mozart-napi élő közvetítése

Komolyzenével aratott világsikert a Concerto Budapest Európa legrangosabb internetes versenyén: a Mozart-nap 2024 élő közvetítése megnyerte a Music & Entertainment in Film & Video kategóriát és a nemzetközi közönségszavazást is a Lovie Awardson.
Klasszikus hír

Kínában népszerűsíti a magyar kultúrát a Honvéd Együttes férfikara

A Honvéd Együttes férfikara (új nevén Magyar Nemzeti Férfikar) Magyarország pekingi nagykövetségének meghívására Kínába érkezett, ahol november 3-12. között három koncertet is adnak a kínai-magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 75. évfordulója alkalmából.