The Masters Collection: Kocsis Zoltán
Hungaroton, 2019
Az utókor majd eldönti, hogy Kocsis Zoltán zongoristaként vagy karmesterként volt-e fontosabb. Az ember most hajlamos azt mondani: mindegy, egy zenésznek a hangszer vagy a pálca csak lehetőség, hogy elmondja legjobb vagy legfontosabb gondolatait a zeneműről. Meg mintegy mellékesen az életről, halálról, szerelemről, mindenről. Hanem van egy harmadik Kocsis-oldal is, a kamarazenész. Ezen a háromlemezes válogatáson talán ezek a legérdekesebb pillanatok. Ott van, és úgy tesz, mintha ott sem lenne, alkalmazkodik, mégis meghatároz. Csellózik vagy klarinétozik.
Más kezével, de Kocsis-aggyal.
Mariam Batsashvili
Warner, 2019
Volt egy ismerősöm, a Hűvösvölgyben lakott, és egyszer elvitte a kisfiát az Operába, ahol Gáti István énekelt. A kisfiú nézte a színpadot, aztán meghúzogatta az anyja ruhaujját: ott a szomszéd. Merthogy tényleg Gáti István volt a szomszédjuk. Valahogy ezt érzem, amikor Mariam Batsashvili lemezét hallgatom. Volt egy helyes kislány, lehetett vele beszélgetni a zongoristákról a koncertek szünetében, aztán egyik pillanatról a másikra ő maga is csillagocskává vált, egy nagy lemezkiadónak vannak hosszú távú tervei vele. A hosszú táv is az első lépéssel kezdődik, a reménybeli világraszóló karrier az első lemezzel. Chopin és Liszt.
Kihűlt világ
2019. december 13. - 2020. március 1., Magyar Nemzeti Galéria
Singer és Wolfner. Régi könyvekben megtalálható a kiadó neve, népszerű köteteket, népszerű szerzőket forgalmaztak a 20. század elején. 1932-től, az alapító Wolfner halála után Farkas István volt a kiadó igazgatója, attól kezdve a könyvek borítója is egyre szebbé vált. Hát hogy is ne. Farkas István csak másodsorban volt kiadói igazgató, elsősorban festett. Annyira jól festett, hogy Párizsból kellett hazajönnie fölvenni a munkát, de persze rendületlenül festett, mint aki tudja, hogy a jelennél csak a jövő ócskább. Ha Párizsban marad… Mindegy. Nem maradt. Auschwitzban ölték meg 1944-ben.
További információ ide kattintva:
Kapcsolódó
Festőnek született, nem igazgatónak – Életműkiállítás nyílt Farkas István műveiből
Kihűlt világ címmel a 75 éve Auschwitzban meggyilkolt Farkas István életművét bemutató kiállítás nyílt december 12-én a Nemzeti Galériában.
Linda Polman: A halálsor angyalai
Athenaeum Kiadó, 2019
Egyetlen történet a 304 oldalról. André Thomas megölte áldozatait, kivágta a szívüket, hazavitte a zsebében. Amikor elfogták, puszta kézzel kivájta az egyik szemét, így kesztyűt húztak a kezére, hogy a másikat ne bántsa. Amikor egy pillanatra nem figyeltek rá, mégis kivájta a másik szemét, kivájta, és megette. Ezt mondták neki a hangok a fejében. A bíróság mindezek ellenére Thomast normálisnak minősítette, és kivégezte. Aki nem hiszi, utána is járhat, van fénykép szegényről két szemmel, egy szemmel, szem nélkül. A jelek szerint nem csak a magyar igazságszolgáltatással vannak problémák.
Ella Fitzgerald: Just One of Those Things
forgalmazza a Pannonia Entertainment
Tulajdonképpen soha nem értettem, miért mennek ezek a csodás dokumentumfilmek a moziban. Érdekesek, színesek, gondosan összeállított munkák, de az ember ahhoz szokott, hogy az ilyesmit házhoz viszik neki, ül a kanapén, és csodálkozik, hogy mások mennyit szenvedtek, mire befutottak, és még többet szenvedtek, amikor a csúcson voltak. Mindenki magányos, akinek sikerül, mindenki magányos, akinek nem – de róluk legalább nem forgatnak filmeket. Aztán a Pavarotti meghozta az áttörést: igaz, hogy a zenei bejátszásokban elcsúszott a kép és a hang, mégis a szó szoros értelmében óriási élmény volt mozivászonméretben nézni egy énekes fejét, a szájában a nyelvét. Mintha a dinoszauruszok találták volna meg a hangjukat. Fitzgerald is énekel majd, és hátha most a hang szinkronban is marad a képpel.
CSÁTH - A varázsló halála
2019. április 30. – 2020. május 31. Petőfi Irodalmi Múzeum
Félidejéhez jutott a Csáth Géza-kiállítás, szép anyag, ritkán (de leginkább soha nem) látható fényképekkel, a nyilvánvaló anyagi szorosság ellenére is jó ötletekkel, kinyíló fiókokkal, megszólaló hangokkal. Mintha egy elvarázsolt kastélyban bolyongana az ember, úgy nézi az elvarázsolt életet. Mintha Csáth a folyamatos kábulatot kereste volna, irodalomban, zenében, aztán, amikor a művészet már nem volt elég erős bódítószer, jöttek a kevésbé kreatív kalandok, a vegyszerek. Begombolkozott világban ott mocorog a kis én-férgecske. Ki akarok jönni, nyöszörgi, és lám, végül is kijött, hiszen gondolunk rá.
Kapcsolódó
Író, orvos, zenekritikus - 100 éve hunyt el Csáth Géza
A Nyugat egyik nagyreményű tehetsége, az egyik első hazai freudista mindössze harminchárom éves volt, amikor 1919. szeptember 11-én öngyilkos lett.



hírlevél













