Klasszikus

Fekete év

2005.12.22. 00:00
Ajánlom
Kulturális miniszternek lenni Magyarországon embert próbáló feladat. Az elmúlt tizenöt év - és hat kormány - alatt eddig nyolcszor történt váltás ezen a poszton, a jelenleg regnáló Bozóki András pedig a szocialista-szabad demokrata kormánykoalícióban már a harmadik személy, aki a kulturális tárcát irányítja.

A politológusból miniszterré lett Bozóki András az író Görgey Gábor és a szocialista pártvezérré előlépett Hiller István után február 14-én tette le a hivatali esküt. Bozóki politikai pályájának felettébb érdekes állomása a kulturális tárca vezetése: 1988 és 1992 között a Fideszben tevékenykedett, majd 2002-ben fordult újra a politika felé. 2003-ban már Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadó testületének tagja, amelyhez éppen Gyurcsány Ferenc hívó szavára csatlakozott.

Érdemes felidézni, hogyan vélekedett Bozóki 1998-ban Stumpf István Fidesz-kormánybeli szerepvállalásakor: "Nem jó az, ha a pártok - akár a biológusok a lepkét - gombostűre tűzik a politológusokat. (...) az igazi választóvonal a politikus és a politológus között van. Stumpf István például számomra 1998. május 24-ig politológus volt, azóta politikus. Eredeti szakmája szerint persze politológus, munkája azonban mostantól politikai." A politológus Bozóki András mindenesetre három napig gondolkodott, mielőtt elvállalta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának irányítását, és így maga is politikussá vált.

Bár a kulturális élet és a politika szereplői közül is sokan éppúgy csodálkoztak a kinevezésén, mint azon, hogy elvállalta a tárcavezetést, Bozóki annál nagyobb elszántsággal és optimizmussal látott hozzá tervei kidolgozásához. Akkor még senki sem tudta, hogy az elkövetkező tíz hónap a magyar kulturális élet hosszú idő óta legnehezebb időszaka lesz.

KLUBOK, KÖRÖK, SZUBKULTÚRÁK

"Szerencsém volt, hogy épp a kulturális tárcánál támadt "üresedés". Ez a tárca áll hozzám a legközelebb. Húgom díszlet- és jelmeztervező. Én meg bárhol jártam a világban, rohantam múzeumokba, templomokba, katedrálisokba. Édesanyám már hároméves koromban képzőművészeti könyveket adott a kezembe, később zenei általánosba jártam" - summázta egyik első, a 168 Órának adott interjújában az újdonsült miniszter.

Bozóki András már a kinevezését megelőző bizottsági meghallgatáson kiemelte, hogy "egyfajta közkultúra sikeresebbé, láthatóbbá tételében szeretne közreműködni, és a kulturális esélyegyenlőség elvét kívánja képviselni, különös figyelmet szentelve a vidék kultúrájának". Nem sokkal később egykori lapjának, a Magyar Narancsnak így pontosított: "Tudatosítani kell: a nemzeti kultúra nem homogén, az szubkultúrákból, csoportidentitásokból épül fel. Klubokból és körökből. Nem gondolom, hogy a nemzeti kulturális örökség miniszterének lenni azt jelenti, hogy régi, olykor poros dolgokat kellene őriznem a vitrinben. Élő, már létező gyakorlatokra épülő és a fiatalok számára is értelmezhető programot kell kitalálni."

És nem is tétlenkedett: kinevezése után pár hónappal, a nyár elején a kormányfővel közösen jelentették be a PANKKK fantázianévre keresztelt Program a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért projektet (Heti Válasz, 2005. június 16.). Ennek keretében, első körben, közel 93 millió forint jutott a rock, a dzsessz és az egyéb könnyűzenei műfajok támogatására, a vidéki ifjúsági klubok infrastruktúrájának megújítására pedig 442,7 millió forintnyi hitelt osztottak szét. Mindez nem is lett volna baj, ha közben nem hallatszottak volna egyre elkeseredettebb segélykiáltások a kulturális élet más területeiről. A hírek ugyanis már a PANKKK létrejötte előtt arról szóltak, hogy a Danubia Szimfonikus Zenekart a megszűnés réme fenyegeti (HV, 2005. május 5.), és hogy beszüntetheti bérletsorozatait a 152 éves Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara - sajnos ezek a problémák azóta csak súlyosbodtak.

Az idei év leghangosabb komolyzenei eseménye azonban kétségtelenül az Operaház vezetőségváltása körül kialakult helyzet volt. Május elején, finanszírozási gondokra hivatkozva távozott az Operaház intendáns-főigazgatója, Szinetár Miklós (HV, 2005. május. 12.), és a kétfordulós pályázat lezárása után Bozóki András Hegyi Árpád Jutocsát nevezte ki az intézmény élére, ami sokakban élénk nemtetszést váltott ki. Voltak, akik megkérdőjelezték a valamikori miskolci színházigazgató alkalmasságát, jóllehet ő volt az, aki Kesselyák Gergellyel és Müller Péter Sziámival 2001-ben a borsodi megyeszékhelyen útjára indította a Bartók+... elnevezésű nemzetközi operafesztivált. Zajosan távozott a dalszínházból a Görgey Gábor által kinevezett Petrovics Emil fő-zeneigazgató, nem sokkal később pedig, a szeptemberi évadnyitó társulati ülésen nemcsak az új vezetést, hanem a kulturális minisztert is kifütyülték a jelenlévők. Máig nem világos, hogy a kaotikus helyzeten sikerül-e úrrá lennie, a súlyos gazdasági válságra megoldást találnia a Hegyi-Kesselyák-Müller triónak. Kedvezőtlen jel, hogy az évad első fele új bemutató nélkül telt el. Az viszont egészen biztos, hogy a csődközelben lévő Operaház összeomlása a kulturális minisztert is maga alá temetné.

ALAP ÉS MARADVÁNY

A leghangosabb felhördülést két, szinte egy időben robbanó bomba váltotta ki a kulturális élet szereplőiből: az egyik a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) "fű alatt" tervezett átszervezése, a másik az úgynevezett maradványképzési kötelezettség mértéke volt.

Vitathatatlan, hogy a hazai kultúrafinanszírozás egyik legfontosabb intézményeként számon tartott NKA átalakításra szorul, ám a kulturális miniszter és a köztudomásúan elkötelezett baloldali elnök, Harsányi László által szorgalmazott változtatások politikai hovatartozás nélkül borzolták fel a kedélyeket (HV, 2005. augusztus 18.). Bár Bozóki András ősszel a Közgázon, a Tárcatükör nevű programsorozat részeként tartott vitán - és azóta többször is - megígérte, hogy a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés nélkül nem nyúl az NKA-hoz, az új tervezetek alapján mégis arra következtethetünk, hogy a miniszter és az elnök nem tett le a szervezet példátlan átalakításáról (HV, 2005. november 24.). Továbbra is él tehát az elképzelés, mely szerint nemcsak a szakkollégiumok számát csökkentenék, hanem súlyosan sérülne a szakmai, társadalmi szervezetek kurátorjelölési és delegálási joga is: a jövőben ugyanis a szakmai kollégiumok összeállítása során azok csupán javaslattételi joggal rendelkeznének, amelyekből aztán a miniszter választhatna.

Az idei botrányok sorozata azonban a nyár végén, ősz elején kitudódott, a kulturális tárcát 26,7 milliárd forinttal sújtó maradványképzési kötelezettségben tetőzött. Noha a drasztikus államháztartási hiány enyhítése miatt hozott kormányrendelet szerint minden minisztériumnak kötelező a tartalékolás, a kulturális tárca az arányaiban legsúlyosabban érintettek közé tartozik, mivel az előírt spórolás csak a háttérintézmények támogatásának zárolásából teremthető elő. Ezért aztán októbertől az év hátralévő részében a közintézményeknek, múzeumoknak, levéltáraknak, könyvtáraknak, színházaknak, sőt az NKA-nak egyszerűen nem folyósították a korábban megígért összegeket (HV, 2005. szeptember 8. és 22.). És bár mostanra a tárca maradványképzési kötelezettsége 20 milliárd forintra csökkent - így például az amúgy is állandó pénzhiánnyal küzdő Operaház mentesült a zárolások alól -, a legtöbb közintézményben továbbra is gondot okoz a közüzemi számlák kifizetése, fontos szakmai programok maradtak el, fejlesztések, rekonstrukciók álltak le, sőt az sem ritka, hogy a múzeumok korábban zárnak a megszokottnál. Így aztán - miközben "lendületben az ország" és "dübörög a gazdaság" - az intézetek ott spórolnak, ahol tudnak, legyen az a fűtés, a víz vagy éppen az elektromos áram.

HIBÁT HIBÁRA

Ebben a több szempontból is szerencsétlen időszakban látott napvilágot Bozóki András A szabadság kultúrája című kiáltványa, melyet szerzője nemcsak az új kulturális időszámítás kezdetének, hanem egy tizenöt évre szóló kulturális stratégia előzményének is szánt. A munka szakmai visszhangja a vártnál jóval kisebb volt, kevesen vállalták, hogy ilyen körülmények között Bozókival közösen gondolkodjanak a kultúra jövőjéről. De bizonyára nem segítették a sikert az olyan jellegű bejelentések sem, mint hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevéből ideje lenne elhagyani a nemzeti és az örökség szavakat, s feltehetően a Kóka János gazdasági miniszterrel közös szigetbeli léggitározás is inkább rontott, mint javított Bozóki népszerűségén.

Egyre többen marasztalták viszont el - hozzá nem értőnek, mi több, egyenesen cinikusnak nevezve - a kulturális minisztert, és nemcsak az Országgyűlésben vagy a kulturális bizottság előtti meghallgatásokon, hanem nyílt levelek, publicisztikák formájában is. Utóbbiak szép számmal születtek a kormánykoalícióhoz közel állók tollából is, például amikor kiderült a külföldi magyar intézetek élére kinevezett új vezetők névsora: a posztokat ugyanis nem egy esetben a bal és/vagy a liberális oldalhoz tartozó értelmiségiek nyerték el. Így került Brüsszelbe Bozóki barátja és szerzőtársa, Petőcz György, Pozsonyba pedig az SZDSZ-szakértő Krasztev Péter. A biztosítékot azonban a korábban Penthause-főszerkesztőként jeleskedő Gordon István varsói kinevezése vágta ki, de egységesen, politikai szimpátiától függetlenül háborodott fel a magyar szellemi és kulturális elit azon is, hogy a miniszter a komoly szakmai múlttal nem rendelkező, ugyanakkor politikailag szintén a liberális oldalhoz kötődő - és a PANKKK-program kidolgozásában is aktív szerepet vállaló -, egykori Banán klubos Derdák Andrást küldte ki a Párizsi Magyar Intézet igazgatójának.

BOTTICELLI NYOMÁBAN

Ahogy telt az idő, baloldali körökben egyre gyakrabban kezdték emlegetni Bozóki András fideszes múltját, amiből arra lehetett következtetni, hogy a kulturális miniszter jó úton halad afelé, hogy nemkívánatos személlyé váljék. Ősszel aztán olyan hírek is szárnyra keltek, hogy Gyurcsány Ferenc az oktatási és a kulturális tárca összevonását fontolgatja. (Magyar Bálint másodszori minisztersége sem éppen sikertörténet.) A kormányszóvivő ezeket az információkat rendre cáfolta, sőt, a bizalom jeleként a legújabb, az élő népi kultúra támogatására meghirdetett, 175 millió forintos keretösszegű Tengertánc programot már Bozókival együtt mutatta be a miniszterelnök. Kár, hogy a kulturális kormányzat érdeklődése a népművészet iránt csak most ébredt fel, ahogy arra Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus is utalt: "Remélem, ez nem kampányfogás, mert három és fél évig nem voltunk a kormányzat kedvencei."

A Tengertáncra fordítható összeg azonban már a jövő évi költségvetést terheli. Bozóki András az Országgyűlés kulturális bizottsága előtti év végi meghallgatáson tartott, több mint kétórás expozéjában kiemelte: "a 2006-os kulturális költségvetést az ez évi szint közelében sikerült tartani, ami nem volt egyszerű". Mindez számokban azt jelenti, hogy míg a tárca idei költségvetése 107 milliárd forint volt, a jövő évi büdzsé várhatóan 102 milliárd forintra rúg. Közben pedig 2006-ban bőven lesz vagy lenne mire költeni, elég, ha csak Bartók Béla születésének 125. vagy az 1956-os forradalom 50. évfordulójára gondolunk. (A Bartók-emlékév programjaira állítólag 200 millió forintot különítettek el, az 1956-os filmekre pedig 300 millió forintos támogatást osztanak szét.)

A miniszter ugyanakkor rendületlenül ígér: folytatódó-befejeződő múzeumi rekonstrukciót, támogatást a komolyzenének, az irodalomnak és a színházaknak, a Mátyás-templom helyreállítását. Utóbbi valóban szép terv, igaz, már 2002-ben is része volt az MSZP választási ígéreteinek. De folytathatnánk a be nem tartott ígéretek sorát a Guggenheim Múzeum alapításával, a Divatcsarnok ügyének rendezésével vagy a fertődi Esterházy-kastély méltatlan állapotának megszüntetésével.

"Az én politikusi eredményeimet, ha lesznek egyáltalán, nem az fogja megszabni, hogy hány Botticelli-festményt ismerek" - mondta kinevezése után nem sokkal Bozóki András. A magát "egyfajta szociálliberálisnak" nevező miniszter sokat idézett politikai ars poeticája a tisztességes eljárásokra, az esélyegyenlőségre és az alternatívák támogatására épül. Ezzel szemben a kulturális intézmények, együttesek, szervezetek életében az elmúlt közel egy év sokkal inkább az esélytelenségről, a tisztességes működés lehetetlenségéről és az alternatívák megszűnéséről szólt.

Talán még nem késő néhány Botticellinek utánanézni.

ÖNMEGHATÁROZÁS

"Koncepcióval, világos elképzelésekkel rendelkező vezetőnek tartom magam, akinek - új miniszterként - hivatalvezetői rutinját menet közben kellett megszereznie. Fontos számomra a konszenzuskeresés, a döntéseim megfelelő előkészítése, ha szükséges, korrekciója. Az elmúlt egy év elsősorban a kulturális esélyteremtésre épült: egyrészt a vidéki települések, másrészt a fiatal generáció számára kívánt a tárca kulturális közösségteremtő programokat indítani." ("Ahogyan a miniszterek látják saját területüket"; Bozóki András - Népszava, 2005. október 1.)

MAGYARORSZÁG KULTURÁLIS MINISZTEREI 1990 UTÁN

Művelődési és közoktatási miniszterek:
Andrásfalvy Bertalan: 1990. május 23-tól 1993. február 23-ig
Mádl Ferenc: 1993. február 23-tól 1994. július 15-ig
Fodor Gábor: 1994. július 15-től 1995. december 31-ig
Magyar Bálint: 1996. január 1-jétől 1998. július 8-ig

A nemzeti kulturális örökség miniszterei:
Hámori József: 1998. július 8-tól 1999. december 31-ig
Rockenbauer Zoltán: 2000. január 1-jétől 2002. május 27-ig
Görgey Gábor: 2002. május 27-től 2003. május 19-ig
Hiller István: 2003. május 19-től 2005. február 14-ig
Bozóki András: 2003. február 14-től

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.