Klasszikus

Feketén-fehéren

2006.01.31. 00:00
Ajánlom
Ha egy zongorista fekete ruhába öltözik, fekete zsebkendőt használ, leül a fekete zongorához, hozzá még a haja is fekete, a hallgatóság menten elkönyveli: a zongorista tragikusan zongorázik. Ha ehhez a zongorista veszi a bátorságot ahhoz is, hogy nő legyen: azonnal rásütjük, hogy boszorkány.

Nem tudom, Eliso Virszaladze civilben milyen, úgy sejtem egyébként, kedves és szigorú – épp olyan, gondolom, ahogy zongorázik. Engem a Zeneakadémián hallott Chopin-koncert után nem is igazán érdekel, mit csinál civilben, pl. akkor is fekete zsebkendőbe törli-e a kezét, és hajlandó-e leülni egy piros fotelbe: engem kizárólag a zongorázása érdekel. Az viszont zeneakadémiai koncertje után nagyon érdekel.

Pedig azt mondják, nem is Chopint játszik a legjobban. Schumann-játékát Szvjatoszlav Richter pl. kinyilatkoztatásnak nevezte. Egy jóval kevésbé híres barátom pedig az ő K 503-as Mozart-zongoraversenyének felvételétől lett komolyzene-rajongó (sajnos mikor visszaadta, a lemez kettétört, ám nem gondolom, hogy ez is boszorkányság lett volna, inkább csak a szovjet lemez gyengesége, de emlékezetem szerint egyetlen – igaz, helyrehozhatatlan – gyengesége), és a maga módján ez se kisebb érdem, mint Richternek tetszeni.

Most Chopint játszott, egyik sztenderd műsorát. És egyszerre megértettem, miért nem írt Chopin zenekari műveket. Nem volt rá szüksége, a zongora ugyanis képes visszaadni egy teljes zenekar színeit – „csupán” úgy kell rajta játszani, ahogy Eliso Virszaladze. Itt a halk és a hangos között úgy volt vagy huszonöt fokozat, grammra kimérve, hogy a leghangosabb ütéseknél is zenét hallhattunk, nem kalapálást, a leghalkabbaknál pedig azt csodáltam, hogy egy ismeretlen (és feltehetőleg nem is túl jó) hangszernél Virszaladze nem fél attól, hogy nem szólal meg egy hang. Itt bizony minden billentyű megszólalt, pontosan és szépen.
De a színek, a pontosság csak az egyik oldala volt a muzsikálásnak. A másik: hogy minden mű előadása tökéletesen fel volt építve, végig volt gondolva. Sőt: az egész koncert, lelkileg is, energiabeosztásilag is. Az f-moll fantázia után a Berceuse nekünk is kellett, a Scherzo pedig nagyot robbant a végén.

Hogy ez tragikus, démoni vagy sötét zenélés volna, nem hiszem. Már ahogy a Polonéz-fantázia a káoszból a rendezettség felé haladt, az is a születést, az életet juttatta eszembe, a h-moll szonáta dús tájai fölött volt időnk ellebegni. Életigenlő zongorázás, akkor is energiával teli, mikor lassú. És persze tragikus, ahogy tragikus Chopin, mert nem szalonzene – akkor sem, ha inkább azt az arcát szokás megrajzolni. És nem vált szalonzenévé még a ráadásban sem, pedig ott egy pillanatra azt hittem, a művésznő most egy kicsit a zsöllyének is játszik – de aki nem szokott hazudni, az valószínűleg nem is tud, pláne nem akar. A szalon-Chopin felől nézve persze sötét volt a Szonáta harmadik tétele, az f-moll fantázia pedig bárhonnan nézve is – de aki azt hiszi, hogy pl. A varázsfuvola vígjáték, az hallgassa meg elölről. Vagyis gyanítom, bennünk van a hiba, nem a zongoristában, aki azonosul a szerzővel.
Mert ezt éreztem Virszaladze legnagyobb erényének: hogy nála a fekete ruha nem jelmez, hanem álca, mely mögé elbújhat az ember. Virszaladze nincs ott, amikor játszik, vagyis nem érezzük, hogy mondjuk fáj a feje, zavarja a zongora vagy a repülőút vagy a szonáta első tétele után tapsra fakadó közönség – a muzsikus van ott, aki nem önmagát tolja előtérbe (mint pl. ugyanebből az „istállóból” Liza Leonszkaja a minap), hanem Chopint. És azt se tudjuk, Chopin (vagy Virszaladze) milyen nemű – csak azt, hogy nemes.

Bámulatos technika, jéghideg agy és forró szív. És persze óriási rutin. Virszaladze tudja, mikor kell egy icipicit késleltetni a bal kezet a jobbhoz képest – de nem él vissza ezzel az eszközzel. Ahogy a csúcspontokkal sem: nála művenként egy van – és ez lehet egy pianissimo agogika is, mint mikor a Berceuse monoton balkéz-osztinátója egyszer csak dominánsra vált, vagy mikor az f-moll fantázia végső robbanása után váratlanul a jobb kéz halk éneke szólal meg. Ugyanakkor semmi finomkodás, semmi szublimáltság vagy desztilláció: Virszaladze nagyon is materiális és mindvégig jelen való. Tudatos – sohasem improvizál. Ezt persze lehetne kifogásolni is, de ha valakinek ilyen világos a gondolkodása, azt én szívesen követem.

Hogy mindez együtt, a fekete ruhát is beleértve, boszorkányság? Nem tudom, nem értek a boszorkányokhoz – de abban biztos vagyok, életem egyik legjobb zongorakoncertjén voltam. És azt tanultam Virszaladzétól, hogy ezt feketén-fehéren kimondjam, nem törődve avval, mások is ünnepnek érezték-e ezt az estét.

(2006. január 29. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme; Eliso Virszaladze (zongora) koncertje; Chopin: Asz-dúr polonéz-fantázia, op. 61; h-moll szonáta, op. 58/3; c-moll noktürn; Esz-dúr noktürn; f-moll fantázia, op. 49; cisz-moll fantázia-impromptu, op. 66/4; Desz-dúr berceuse, op. 57; cisz-moll scherzo, op. 39/3)

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kihirdették a 2021-es Prima Primissima Díj nyerteseit

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott pénteki gálaesten.
Színház

„Az operettek a szüleim, a musicalek pedig a férjeim” – 90 éve született Galambos Erzsi

Balerinának készült, az operettek és musicalek koronázatlan királynője lett. Már gyerekkorában megtalálták a kisebb szerepek, később pedig olyan színészlegendákkal lépett színpadra, mint Somlay Artúr, Básti Lajos, Latabár Kálmán vagy Honthy Hanna. 1931. december 5-én született Galambos Erzsi.
Jazz/World

Elhunyt Kóbor János

78 éves korában elhunyt Kóbor János, az Omega együttes frontembere. A zenészt hetek óta kórházban kezelték koronavírus-fertőzéssel.
Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus

„Fontos, hogy ismét közel kerüljünk a közönséghez” – Beszélgetés Dinyés Somával

December 16-án családjával ad koncertet az Óbudai Társaskörben Dinyés Soma, akit régizenei munkásságáról és karnagyi tevékenységéről is sokan ismernek. A művész a koncert kiinduló ötlete mellett az utánpótlás-nevelés kérdéseiről és a kóruséneklés fontosságáról is mesélt

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Magyar Valentin: „Minél szélesebb repertoár kiépítése a célom”

Az ifjú zongoraművész neve nemcsak a szakmabeliek, de a zenerajongók körében is egyre ismerősebben cseng. Rendszeres szereplője a hazai és külföldi koncertéletnek, feltűnt a Virtuózok televíziós tehetségkutatóban is, nemrég pedig weimari versenyeredményétől volt hangos a sajtó. Most az MVM Zrt. jóvoltából frissen átadott Junior Prima díja kapcsán beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Koncerttel és parfümmel ünnepli 210 éves jubileumát a Pannon Filharmonikusok

A december 9-én a Kodály Központban és december 10-én a Müpában elhangzó est programján a zenekar alapítójának, Lickl Györgynek egy ősbemutatója is szerepel.
Klasszikus hír

Próbaéneklést hirdet a Magyar Rádió Énekkara

A Magyar Rádió Énekkara próbaéneklést hirdet határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott tenor és basszus énekművész állásra. Jelentkezési határidő: 2022. január 6.
Klasszikus magazin

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Klasszikus ajánló

Fiatal karmestertehetség vezényli az Óbudai Danubia Zenekart

Holly Hyun Choe, az Eötvös Péter Alapítvány mentorprogramjának résztvevője lesz az Óbudai Danubia Zenekar december 7-i koncertjének karmestere. A műsoron a szintén mentorált zeneszerző, Donghoon Shin egy műve is elhangzik.