Klasszikus

Felemás

2005.04.10. 00:00
Ajánlom
Sokadszor érzem úgy a Nemzeti Hangversenyteremben, hogy egy koncert két fele nagyon különbözik. Ilyen persze van, pláne vendégművész esetén – mire a zenekar megszokja a karmestert, a szólistát, jön a szünet –, de nem először tapasztalom, hogy a két rész közti különbség nemcsak előadói, hanem hangminőség-beli is.

Ha az embernek új szerelme van, az első napok felhőtlen bűvölete után – miközben minden szép és jó – legbelül sokszor már érzékeli azokat a kicsiségeket, melyekről később könnyen kiderülhet, nem is annyira kicsiségek. Miközben tudjuk, élvezzük és büszkék vagyunk rá, hogy az új terem olyan fantasztikus, hogy csodájára járhat az egész világ, valahol legbelül megjelennek az első kérdőjelek: tényleg ilyen hisztis, érzékeny és rapszodikus lesz új szerelmünk, a Nemzeti Hangversenyterem?

Ezen gondolkoztam a Nemzeti Filharmonikusok pénteki koncertjének végén. A szünetben ugyanis még azon járt az agyam, hogy játszhat ilyen gyengén egy ennyire jó zenekar. Gilbert Varga határozott, világos, ám túlzott részletezéstől mentes felfogásában amúgy sem tetszett nagyon Beethoven Esz-dúr zongoraversenye. Ehhez társult a bicepszből zongorázó Ingrid Fliter, ez a megjelenésében bájosan feminin, zongorázásában annál férfiasabb jelenség, aki Beethoven művéből a fortékra, az előkékre és a díszítések hangsúlyozására érzékenyebbnek mutatkozott, mint a dallamokra és a nagyobb folyamatokra. Így karmester és zongorista rendesen egymás ellen dolgozott; csak emberileg örülhettünk, hogy nagyobb ellentét nincs köztük, amikor Gilbert Varga a végén megölelte és megpuszilta Ingrid Flitert, aki kislányos örömmel ugrott fel a záróakkordok után, mint aki jól végezte dolgát.

Pedig annyira nem végezte jól. Minden hangot lejátszott, kétségtelenül, és Beethoven utolsó zongoraversenyében elég sok hang van. A második tétel pedig nagyon szépen sikerült, itt végre a zenekart is hallottam. Nem úgy, mint a másik két tételben. Az első tétel végénél azon kaptam magam, hogy a fülemhez emelődött a bal kezem, mert nem hallottam a klarinét lefelé lépdelő szólóját. Máskor más jellegű kifogásom volt: a repríznél a kürt késleltetett belépése jól hallatszott – de esetlegesnek tűnt, meddig tartja a hangot. Általában: a tétel ilyetén esetlegességektől hemzsegett, amelyek persze az erős tempóban könnyebben maradnak rejtve, de ez nem túl nagy mentség. A harmadik tételben például, ahol az osztinátót egymásnak adogatják a hangszercsoportok, e térben is jól megkomponált játékból szinte semmi sem jött át (alighanem a terem egyik legjobb helyéről, a középerkély első sorából hallgatva). Szinte az volt az érzésem, hogy nem csak a második tételben, de az egész műben szordinóval játszik a zenekar, a zongorista pedig ezt egyáltalán nem bánja.

Egy ilyen előadásnak tíz éve örültem volna: minden pontos volt, az utolsó pult is egyszerre játszott az elsővel, nem voltak nagy gikszerek még a fúvósoknál sem (kicsik igen). Csak mostanában nem ehhez vagyok szokva. Sokkal inkább ahhoz, ahogy a második részben muzsikált az együttes, Sosztakovics X. szimfóniájában. Itt minden szólam jól hallatszott külön-külön is, káprázatosan precíz szólókat is hallhattunk – külön kiemelném a fagott humorát –, szép színeket fúvósoktól, vonósoktól, ám ha kellett, szándékosan bumfordi, úttörőzenekari hangzást is. Már az első hangoknál lenyűgözött a mélyvonós szín, és később sem kellett csalódnom. Sosztakovics monumentális műve a fejből dirigáló Varga kezei alatt logikusan és érthetően szólalt meg, a részletek finomságaira is ügyelt, és a záró tuttiban sem massza, hanem egy nagyszerű zenekar szólt. Nem puszta formalitásnak, hanem megérdemelt dicséretnek tűnt, amikor a karmester mindenkit külön-külön állított fel a taps alatt.

És itt be is fejezhetném, mondván: a Sosztakovics a nagyobb feladat, és a Beethovenben sem történt nagyobb baj, ami meg nem jó, azt toljuk a vendégekre. De ha nem illik is, akkor is bevallom: szerintem Beethovent jól játszani nehezebb; nekem Beethoven fontosabb, mint Sosztakovics, és a Nemzeti Filharmonikusok is, mint Fliter vagy Varga. A teremről nem is beszélve. Okoskodni sem akarok, mit kellene tenni a kamrákkal, az ülésrenddel, esetleg a zongora fedelével, ehhez jobban ért az, akinek ez a dolga. Az én feladatom, úgy érzem, annyi, hogy rögzítsem, mit hallok és mit nem hallok. Április 8-án este jól hallottam Sosztakovics X. szimfóniájának kimagasló, és rosszul Beethoven Esz-dúr zongoraversenyének közepes előadását.

2005. április 8. Nermzeti Hangversenyterem; a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje; Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny, op. 73; Sosztakovics: X. szimfónia, op. 93; km.: Ingrid Fliter (zongora); vez.: Gilbert Varga

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Könyv

Halász Rita kapta a 2021-es Margó-díjat

A legjobb elsőkötetes prózaírónak járó elismerést ma délután adták át a Várkert Bazárban a Margó Irodalmi Fesztiválon. Halász Rita erős mezőnyben nyerte el a félmillió forintot, a próbafordítást, a tárcasorozatot, a jövő évi bemutatkozást a Liszt Ünnep programján és a Bookline 10 millió forintos médiatámogatását. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Klasszikus videó

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Klasszikus ajánló

Vidovszky László-est a Zeneakadémián

Vidovszky László korai munkásságát mutatja be az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, abszurd hanghatásokat felvonultató zenemű, kamaraopera és filmvetítés is szerepel a programban.
Klasszikus ajánló

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Klasszikus beszámoló

Zeneszerzők párbeszéde – Beszélgetés Georges Aperghisszel

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány zeneszerző-beszélgetései, a mustMEET Composers sorozat legújabb vendége a görög származású zenés színházi alkotó, Georges Aperghis volt.