Héja Domonkos még nem volt húszéves, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy évfolyamtársaiból, barátaiból létrehozza a Danubiát. Ma már ő is elismeri, hogy az első két-három évben nagyon tapasztalatlanok voltak, s ezért koncertjeik többnyire ad hoc jelleggel szerveződtek, tudatos repertoárválasztásra, műsorpolitika kialakítására még nem volt lehetőség. 1995-ben azonban sikerült elérniük, hogy a Magyarországon hatalmas népszerűségnek örvendő Kobajasi Ken-Icsiró vezényelje az együttest a kongresszusi központban, s ez a koncert elindított egy folyamatot. ’96-tól már önálló zeneakadémiai bérleti sorozattal vannak jelen a hangversenyéletben, s olyan művészek is szívesen dolgoztak együtt a Danubia zenekarral, mint Kocsis Zoltán, Kovács János, Lukács Ervin, Rico Saccani, Jurij Szimonov és Vásáry Tamás.

A hazai sikerek után külföldi meghívások következtek: a zenekar koncertet adott a Saarland fesztiválon, a valenciai nemzetközi fesztiválon, a zürichi Tonhalléban, a berlini Young Euro Classic keretében, az ulmi Donaufesten, a hannoveri világkiállításon, illetve a Vatikánban, a pápa jelenlétében. Évek óta fellépnek a Budapesti Tavaszi Fesztiválon – legutóbb a világhírű brit karmester, Sir Neville Marriner vezényletével -, és a próbatermüknek otthont adó Fáklya Klubban is rendeznek koncerteket.

A kilencvenes évek közepétől – a művészi munka mellett – egyre fontosabbá vált, hogy valamiféle minimális biztonságot, állandó anyagi forrást teremtsenek az együttes számára. Munkájukat évek óta jelentő összeggel támogatja a Pannon GSM, 2001-ben pedig az akkori kulturális miniszter, Rockenbauer Zoltán kezdeményezésére megkapták a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, ami három éven át (vagyis 2004 végéig) évi 45 millió forint költségvetési támogatást jelent. A minisztériumi és magánszponzori támogatásban nyilván az is szerepet játszott, hogy Héja Domonkos 1998-ban megnyerte a Magyar Televízió IX. Nemzetközi Karmesterversenyét, s ezáltal neve országosan ismertté vált, vezető hazai szimfonikus zenekaroktól kapott koncertmeghívásokat.

A Danubia tavaly ünnepelte tizedik születésnapját, s ebből az alkalomból az alapító művészeti vezető, Héja Domonkos Liszt-díjat vehetett át. A 2003 májusában lezajlott jubileumi koncerten – Brahms, Beethoven és Respighi kompozíciói mellett – ősbemutatóként hangzott el ugyancsak nagyon fiatal, huszonnyolc éves zeneszerző, Gyöngyösi Levente kifejezetten erre az alkalomra komponált, Verkündigung című műve. Október 1-én, a zene világnapján a Danubia volt a főszereplő Weiner Leó Csongor és Tünde című művének hangversenytermi előadásán, és közreműködnek az Erkel Színházban látható Hommage a Dohnányi című balett előadásain. A tavalyi év másik fontos eseménye volt az együttes első "igazi" – vagyis kereskedelmi forgalomban is megjelenő – CD-jének megszületése. A Magyar táncok (Dances from Hungary) című albumon Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Weiner Leó, Dohnányi Ernő, Bartók Béla és Kodály Zoltán tánckompozíciói kaptak helyet, Batta András zenetörténész tematikus szerkesztésében. A CD megjelentetésére – ez a hazai gyakorlatban ritkaság – egy "multi" magyar képviselete, a Warner Music Hungary vállalkozott, s ez esélyt adhat arra, hogy a Danubia neve, produkciója a nemzetközi katalógusokba is bekerüljön. A Warnerrel három éves szerződést kötöttek, így idén és jövőre is várható egy-egy újabb lemez.

A Danubia működésének kezdeti időszakában kettős célt tűztek ki: egyrészt azt szerették volna, hogy kortársaik, a huszonévesek megszeressék a klasszikus zenét és rendszeres koncertlátogatóvá váljanak; másrészt olyan kompozíciók bemutatását tervezték, amelyek jelentős értéket képviselnek, de a magyar közönség körében mégis ismeretlenek. Héja Domonkos azt mondja, ez a két cél továbbra is fontos számukra, de a közeljövőben azt is szeretnék elérni, hogy a zenekar – az "ifjúsági" megjelölést elhagyva – teljes értékű, "felnőtt" együttessé váljon. Az egyesületi formában működő Danubia jelenlegi költségvetéséből ez még nem lehetséges: egy főállású szimfonikus zenekar fenntartásához évente legalább 150 millió forint szükséges.

Zenészutánpótlás Európában

A nyugat-európai országok többségében létezik legalább egy olyan ifjúsági szimfonikus zenekar, amelyet közpénzből, állami vagy önkormányzati forrásból tartanak fenn. Az ilyen együttesek vezetőjévé általában egy idősebb, tekintélyes karmestert kérnek fel, akinek hírneve, presztízse segíti a fiatal muzsikusok pályakezdését. Az Európai Unió Ijfúsági Szimfonikus Zenekarának például a világhírű zongoraművész és karmester, Vladimir Ashkenazy a zeneigazgatója. A magyar Danubia zenekar különlegessége, hogy az alapító karmester és művészeti vezető ugyanabba a korosztályba tartozik, mint a zenészek. Az sem szokásos, hogy egy ifjúsági zenekar tagjai tíz éven át együtt maradnak, s később főállású, felnőtt együttessé válnak. A hasonló nyugati zenekarokban két-három évente a teljes tagság kicserélődik.