Klasszikus

Felszentelés

2005.04.11. 00:00
Ajánlom
Misztikus darab, még akkor is, ha a zenetörténet és Mahler – no meg az utókor – babonái által rátapasztott misztikumot lehántjuk róla, s csak a zene marad, mezítelenül. Nehéz minden ízében befogadni a IX. szimfóniát, e terjedelmes opuszt – és nehéz nem befogadni mindazt a tömény érzelmet, amit a zeneszerző benne papírra vetett.

Barenboim, Boulez és a Chicago Symphony Orchestra vendégszereplése a jubiláló Tavaszi Fesztivál talán legnagyobb érdeklődéssel várt két hangversenye volt. Belépőhöz csak az jutott, aki nagyon korán ébredt és mélyen benyúlt a pénztárcájába – ám tekintve, hogy a chicagóiak nemigen jutnak el Európának ezen szegletéig, ezen nemhogy keseregni, de meglepődni sem érdemes. Az április 1-jei koncert „auftaktjaként” többnyire kedvező, ám korántsem elragadtatott beszámolókat hallhattam az előző napi, Boulez vezényelte Bartók-estről, de a kritikai megjegyzések mögött szerintem főleg az állhatott, hogy Boulez merőben másként nyúl Bartókhoz, mint Ferencsik, Doráti vagy Kocsis, akiknek Bartók-interpretációin a hazai közönség felnőtt. Felnőtt?

Kövezzenek meg: szerintem Barenboim technikailag egyáltalán nem minden kritikán felül álló karmester. De ezt tényleg csak azért írom, hogy a Barenboim-rajongókat magamra haragítsam, mert azt viszont lehetetlen nem elismerni, hogy a zenekar valami hihetetlen jól szól, s vezetőjük elképesztően jól bánik minden karmester legfontosabb fegyverével: az idővel. Barenboim egy monstre Mahler-szimfónia tengeréből is ki tudja emelni azt, ami fontos, valamint meri kevésbé fontossá tenni, ami nem az – s ez utóbbi legalább akkora erény, mint az előbbi, mert amennyire katartikus élmény tud lenni Mahler Kilencedikje egy Barenboim-formátumú muzsikus kezében, annyira elviselhetetlenül fárasztó „óriáskígyó” válhat belőle egy „ugye, kollégák, a következő tíz taktusban is nagyon figyelünk?”-dirigens pálcája alatt.

A Mahler-szimfónia interpretációjában a legnagyobb pozitívum az volt, hogy Barenboim nem a mű mondanivalóját próbálta előadni, hanem magát a művet, s nem mellesleg ehhez a világ egyik legkitűnőbb, legfegyelmezettebb zenekara állt a rendelkezésére. Ellentmondásnak tűnhet, de valószínűleg ugyanebből fakadt a fel-felbukkanó hiányérzetem is (leginkább az első tételben): esetenként személytelennek éreztem az előadást. Barenboim és a zenekar kezében a szobor tökéletesen megformáltatott – de néha bizony nem kelt életre. Könnyen lehet, hogy a hiba az én készülékemben van: nagyon elcsigázva, egy szó szerint az utolsó pillanatban kapott belépővel a második emeleti oldalerkélyen próbáltam állóhely-szerencsét, kevés sikerrel – s bevallom, nem tudtam olyan intenzitással végigkoncentrálni a hosszú szimfóniát, mint szerettem volna. De hogy talán mégsem bennem volt a hiba, a negyedik tétel bizonyítja, ami valóban „megszületett”. Erről a zenéről nem is érdemes írni, mindenki hallgassa meg, ha még nem tette volna. Egyedül, sötétben.

Apropó, egyedül. Amit a magyar közönség a szimfónia utolsó tíz percében művelt, azért szívem szerint nemcsak az Európai Unióból, de még az Uralon innenről is kizárnám. A kollektív fuldoklási roham ráadásul a legkevésbé sem egyedi eset: a Zongorabérlet-koncertek előtt már rendszeres kiképzést tartanak a közönségnek, hogy hova (de leginkább hova ne) köhögjön. Néha tényleg úgy tűnik, mintha egyesek sportot űznének abból, hogy kinek szárad ki előbb a torka; a „reprezentatív” közönség esetleg esti programként az otthoni ker.-tévézéshez van szokva, ahol ugyebár van reklámszünet, meg sör, meg távirányító... Vagy csak idegesíti a csend? Mert forte alatt nincs tüdővész, a piano alatt jön meg a „khm.. azért én is itt vagyok” vágya! Pszichológust ide, de azonnal!
(Vagy mesterlövészeket a karzatra.)

A szétköhögött katarzis azért végül is megszületett, a tömeg zöme megilletődve araszolgatott a kijárat felé. Néhány nap múlva a rádiót tekergetve meghallottam Zoboki hangját: „Volt egy nem hivatalos nyitókoncert januárban, egy hivatalos megnyitó március 15-én – és most a chicagóiak felszentelték a termet.” Van benne igazság.

(2005. április 1. Nemzeti Hangversenyterem; a Chicagói Szimfonikus Zenekar koncertje; Mahler: IX. szimfónia; vez.: Daniel Barenboim; Budapesti Tavaszi Fesztivál 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.